Szeretetközösségek kialakítása az iskolai osztályokban
A társak között az osztály közösségében felépített és megerősített bizalmi kapcsolatok stabil érzelmi alapokat nyújthatnak a gyermekek személyiségének további fejlődéséhez. Az értékközpontú pedagógiának, jóllehet a társadalmi folyamatokból csak egy kis szeletet tud hatása alá vonni, különösen ügyelnie kell a gyermekkori szeretetkapcsolatok élményvilágának minél kiterjedtebb felépítésére.
Az elmúlt évszázad társadalomtudósai számtalan építőelemét kidolgozták a bibliai alapokon nyugvó szeretetpedagógia megvalósításának (aktív, gyermekközpontú nevelés, a száraz intellektualizmus meghaladása, az életkori sajátosságok figyelembevétele stb.). Ehhez a 20. század második felében a fejlődéslélektan, a szociálpszichológia, a tudás- és a szervezetszociológia, a magatartás tudományok hozzátették a szervezetekben való viselkedés szaktudományát. Mindezeket – a legutóbbi epigenetikai és pszicho-, neuro-biológiai kutatások is alátámasztották.
A szaktudományok fejlődésével tehát egyre pontosabb technológiát tudunk a szeretet korokon átívelő, ősi parancsa mellé rendelni, és egyre jobban látjuk mitől függ az eredmény.
A gyermekek mentális és fizikai egészségéhez, a szociális és értelmi képességek fejlődéséhez, az érzelmi intelligencia kibontakozásához, a sikeres felnőtté váláshoz tehát – otthon és az iskolai osztályokban – elfogadásra, biztonságra, bizalomra van szükség. Ma már sokunk számára egyértelmű, hogy a fejlett, értelmes személyiség kialakulásához mind a pedagógusok, mind a diákok számára a folyamatosan megélhető szeretetkapcsolatok mellett az ezt támogató csoportfolyamatokra is szükség van. Meggyőződésünk, hogy a formálódó tudástársadalom legfontosabb műhelyeiben, az iskolákban sem tűzhetünk ki más célokat, mint a szeretetkapcsolatokat felépítő, eredményorientált teammunkát.
Kutatásaink igazolták (Benda, 1994), hogy a kötődés kialakítása és megóvása, a stabil kapcsolatok fenntartása és támogatása a sikeres pedagógia egyik alappillére. A családi majd az iskolákban kialakított bizalmi kapcsolatok jelenthetik egy jól működő társadalom bázisát is. Amennyiben tehát biztosítani tudjuk, hogy a gyermekek idejük jelentős részében az öröm és szeretet lelkiállapotában kölcsönösen támogassák egymást, olyan idegélettani feltételeket teremthetünk, amely megsokszorozza életerejüket, teljesítő képességüket és egy minőségi ugrást tapasztalhatunk a kapcsolati kultúrájukban és az intellektuális teljesítményükben egyaránt.
Társas Tanulás a gyakorlatban
A jövőt a közösségi, együttműködő, folyamatosan fejlődő iskolákban látjuk, ahol a gyermek, a pedagógus, a szülők és a vezetők egyaránt megtalálják helyüket, és örömmel vesznek részt a folyamatokban.
A tanulás nem magányos, öncélú tevékenység és/vagy teljesítmény, nem csak az individuális sikerek eléréséről szól, hanem közösségért végzett cselekvés. Ez egyben a későbbi családalapítás és a gyermeknevelés tapasztalati bázisa. Ennek az alapelvnek az érvényesítéséhez a szaktudományok által felismert szabályszerűségekre épülően tervezett, fejlődőképes, dinamikus szervezetet alakítunk ki, amely folyamatos fejlődésében veszi figyelembe a teljes személyiséget. Minden gyermeknek biztosítani kell a lehetőséget, hogy örömet találjon az egyéni és a közös alkotások létrehozásában, erői kiteljesítésében.
Ha képes kiegyensúlyozott kapcsolatokat építeni és fenntartani, ezáltal nemcsak a saját, hanem környezetének a teljesítményét is állandóan növelni fogja, és egyre eredményesebben dolgozik meglévő és majdani családja, az egész társadalom javára.
Az osztályon belüli kiscsoportok kialakítása és működtetése a Társas Tanulás hatásmechanizmusának egyik meghatározó eleme. A gyermekek az osztályon belül három-öt fős csoportokat alakítanak ki. Társaikat szabadon választhatják meg, amely családalapítás mintájára is emlékeztet. Az ideális csoport létszáma akkora, amelyet a gyermekek még befolyásolni tudnak és lehetővé teszi a tagok aktivitását.
A biztonságérzet megteremtése a gyermekek számára meghatározó jelentőségű. Az önkéntes csoportosulás ezt nyújtja a gyermekeknek. Lehetőséget ad a megnyílásra, a félelem nélküli, őszinte eszmecserére, ami bekapcsolja az agy magasabb rendű funkcióit. A szabad választás alapján történő csoportalkotás energiákat von be és működtet a tanulási folyamatban. Az egymást jól megtalált csoporttagok egy érzelmi övezetet hoznak létre egymás között, melynek hatására munkavégző képességük megsokszorozódik.
A pedagógus feladatai
A pedagógus – felfogásunk szerint – elsősorban vezető, aki irányítja a gyermekcsoportok személyiségének fejlődését, beleértve a tanulási folyamatot. Feladata sokkal komplexebb a hagyományos fogalmi rendszerben alkalmazott ismeretközlő, motiváló, értékelő szerepeknél. Tervezi, szervezi, irányítja, koordinálja, értékeli a tanulócsoportokban folyó tanulási folyamatot, a gyermekek kapcsolatrendszerét, egymáshoz való viszonyait. A tanterv és a taneszközök alapján, igazodva a gyermekek fejlettségi szintjéhez, segédeszközöket készít. Lecsökkentve a közvetlen ismeretközlés idejét feladatokat ad a csoportoknak, amit a gyermekek egymás között elosztva és megbeszélve végeznek el. Ezáltal több ideje és energiája lesz a személyes kapcsolatok kialakítására.
A Társas Tanulás programot bármelyik iskolában, évfolyamban és osztályban be lehet vezetni. Lépésről lépésre haladva, fokozatosan, egy hosszabb folyamat eredményeként érhetjük el kiteljesedett formáját.
Eredmények
Egy pedagógiai program sokféle nézőpontból ítélhető meg, a bőség zavarával küzdve ezekből válogatunk. A Társas Tanulás (HKT) technológia a környezeti feltételek kialakításával egyszerre képes az eredményes nevelés és tanulás megvalósítására. Sok ezer szülő, gyermek, pedagógus, kutató véleménye és tudományos vizsgálatok – 40 év távlatából – egyre inkább igazolják a program sikereit. A Társas Tanulás technológia egy paradigmaváltást hoz magával. A gyermekek, a szülők, a pedagógusok örömmel és elkötelezetten vesznek részt a folyamatban.
A bizalom, az együttműködés és a teljesítményértékek mentén kidolgozott technológia olyan szemléletet, szervezetet, módszereket és eljárásokat kínál az eltérő személyiségek eltérő irányú fejlődési szükségleteinek a hagyományosnál nagyobb mértékű kielégítésére, amely a társadalmi különbségek kiegyenlítődése irányában is hat. Hatásmechanizmusa a személyközi kapcsolatok rendezésével a látens, mély folyamatokra koncentrál.
A sajátos szervezeti kultúra a legerősebb motivációt hordozó tudatalatti képleteket, neurológiai struktúrákat aktiválja, amelyek megsokszorozzák a személyes és csoport teljesítményt. Olyan rugalmas szervezetet működtet, amely az eltérő (és folyamatosan változó) igényeket egyéni és csoportszinten egyaránt jobban szolgálhatja. A kialakított technológia biztonságot és védelmet nyújt, megszünteti az elszigeteltséget, oldja a szorongást. Az egymástól kapott megerősítések növelik az önbizalmat. Igazi teammunkában többet és intenzívebben, teljes személyiségükkel foglalkoznak egymással és a tananyaggal, ami megnyitja a fejlődés útját. A Társas Tanulás egyik lényeges eredménye, hogy a feladatok megoldásában a nézőpontok összevetése mennyiségben, időfelhasználásban, minőségben megsokszorozzák az eredményességet és a közös eredmények minden gyermek számára nagyobb sikert eredményeznek.
A gyerekek számszerűen is megragadható személyiségváltozásokon mennek keresztül. Az iskolához és a tanuláshoz való viszony tekintetében a program eredményei szembe tűnőek. A gyerekek jobban szeretnek iskolába járni, ami a társadalmi értékrend elfogadását, illetve a tudásértékekhez való erősebb kötődést, tanulás hosszabb távú eredményeit is befolyásolja. A szorongó, gátlásos gyermekek kinyílnak, az agresszív, szembe szegülő magatartásformák eltűnnek, a gyermekek társas (szociometriai) pozíciója kedvezően módosul. Toleránsabbakká válnak, bátrabban vállalják önmagukat, empátiás és örömkészségük kifejeződik. A felnőttekhez való viszony, az önkép javul, sikeresebbnek érzik magukat. A változásokat számos teszteredmény, felmérés, attitűd vizsgálat, jellemzés megerősíti.
Tanulmányi eredmények
A társas kapcsolatok fejlesztése, egy komplex pszicho-neuro-szociális folyamat transzferhatásaként pozitívan hat a tanulmányi eredmények alakulására. A felmérések azt mutatják, hogy szembetűnő a tanulási motivációban bekövetkező változás. A vizsgált osztályok esetében a gyerekek tanulmányi eredményessége kevésbé függ a gyerekek társadalmi hátterétől. A folyamatban a tanulmányi eredmények erőteljesebben javulnak, mint a hagyományos osztályokban. A gyermekek (az önmagukhoz mért) korábbi teljesítményüket megsokszorozzák, a tudás megszerzésének vágya belső szükségletté válik.
Országos versenyeredmények
Mivel a Társas Tanulás (HKT) nem tantárgyi, hanem komplex személyiség-, és közösség fejlesztő eljárás, az eredményesség nem csak egy-egy tantárgyban, szakterületen, vagy néhány kiemelkedő képességű gyermekben, hanem minden tantárgyban, nagyon sok gyermekben és az osztályok, csoportok, közösségek egészében évtizedek óta megmutatkozik.
A feldolgozás során ámulatba ejtő, hihetetlen sikersorozatokat láttunk, amelyeknek még az áttekintése is komoly feladat. Példaként a linken látható, hogy 2000–2014 között négy pedagógusunk diákjai több mint 400 alkalommal értek el helyezést a területi és országos és nemzetközi tanulmányi versenyeken.
Szükségszerűnek látszik tehát iskoláink működésének átgondolása a demográfiai kihívások nézőpontjából is.
Amikor tehát a demográfiai folyamatok meghatározó komponenseivel dolgozunk, fontosnak tartjuk mindazokat a tényezőket figyelembe venni, amelyek a fiatalok gondolkodását, attitűdjét, értékrendszerét, magatartását meghatározzák, mert csak ezen tényezők együttesének kezelésével tudunk működőképes megoldást találni a demográfiai válságra. Amikor az iskola hatását elemezzük a párválasztásra, a kapcsolatok stabilitására, a válások számára, a gyermekvállalás elhalasztására, illetve a születésszám csökkenésére vonatkozóan, nem elégséges annak időtartamával foglalkozni, hanem célszerű az elsajátítandó családi életre nevelés, mint tantárgy és a rejtett tanterv, vagyis a működési folyamatok, az értéktartalom, a szocializációs hatások figyelembevétele is.
Cikkünkben feltártunk az iskolarendszer diszfunkcionális működési folyamatait (amelyeket igazából senki nem akar, hogy így működjön, és minden szereplője azon dolgozik, hogy hatékonyabban, eredményesebben, méltányosabban, emberközelibben és versenyképesebben működjék), és egyben bemutattunk egy évtizedek óta sikeresen működő szeretetpedagógia modellt.
Örvendetes előrelépést jelentett a 2011-ben hatályba lépett új köznevelési törvény, mely már a nevében is elhatárolódik a korábbi „közoktatási”-tól. Tovább kell azonban lépni egyrészt az iskolarendszer eredményességének a javítása, másrészt a demográfiai kihívásokra adandó kompetens válaszok igénye miatt. Érdemes tehát új program-, és szervezet fejlesztésekkel képessé tenni rendszerek működését, hogy boldogabb és eredményesebb világot teremtsünk a jövő nemzedékek számára.
A szerző szocializációkutató, az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke