A „második demográfiai átmenetet” a KSH fogalomtárában lényegében a következőképp jellemzik: az 1960-as–1970-es évektől a technikailag fejlett országok zömében a termékenységi ráta a 2,1-es érték alá csökkent. E változás két fő eleme az együttélési kapcsolatok átalakulása és a termékenységi magatartás megváltozása. A házasodási kedv lecsökkent, a házasságok későbbre tolódtak, a válási arányok megnövekedtek, a házasságon kívüli együttélések aránya megemelkedett. Ez a típus alternatív „családi” formává vált. Új együttélési formák jelentek meg. Gyakoribbá váltak az egyszülős családok. A szülések későbbre tolódtak, és számuk lecsökkent. A változások lényege, hogy a hagyományos értékrend meggyengült, és helyét az önmegvalósítás és az önzés vette át. A hangsúly a családról az egyénre helyeződött át. Az értékváltozások következtében az egyének a kisebb elköteleződéssel járó együttélési formákat részesítik előnyben: a házassággal szemben az élettársi vagy a látogató kapcsolatot preferálják, és halasztják a gyermekvállalást (KSH, Második demográfiai átmenet).
A vonatkozó értékek nem álltak vissza, ezért érthetően az értékválságból származó antropológiai és demográfiai válság azóta is tart!
Fontos észrevennünk, hogy a fent felsorolt tünetek magának az úgynevezett „szexuális forradalomnak” a megjelenési formáit, azaz a megvalósulását jelentik, amelynek alapeleme, hogy az emberek jelentős része a szexuális életet házasságon kívül, főként házasság előtt is megéli anélkül, hogy emiatt morális felelősségének kérdése egyáltalán felmerülne. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a fenti tünetek – és még számos egyéb tünet – együtt maga a „szexuális forradalom”, és annak az egyik tapasztalt és érthető következménye a sok közül, hogy demográfiai válsággal jár.
Ez logikus, hiszen a nőnek a gyermekvállaláshoz, valamint a gyermeknek az élethez, biztonság és állandóság kell. Ezek hiányában érthető, hogy kevesebb gyermek születik. A társadalomnak morálisan alkalmazkodnia kellene a szexuális kapcsolatban a nő és a férfi közt meglévő, természet adta aszimmetriákhoz, valamint az esetleg megfoganó gyermek emberi méltóságához. A „szexuális forradalom” épp e kettőt mellőzte.
Nézzük még egyszer a „második demográfiai átmenet” leírásánál – a KSH fogalomtárából vett és fent felsorolt tüneteket:
(I) „a házasodási kedv lecsökken”;
(II) „a házasságok későbbre tolódnak”;
(III) „a válási arányok megnövekednek”;
(IV) „a házasságon kívüli együttélések aránya megemelkedik”;
(V) „alternatív ‚családi’ formák kialakulása”;
(VI) „új együttélési formák megjelenése”;
(VII) „az egyszülős családok gyarapodása”;
(VIII) „a szülések későbbre tolódása”.
Mind a nyolc tünetnél jogos a kérdés, hogy vajon mi azok oka. A válasz minden tünet esetében egyértelmű, egyszerű és pontosan ugyanaz, mégpedig: a házasság előtti szexuális élet széles körű elterjedése.
Azaz a „második demográfiai átmenet” valamennyi jellemző tünete a „szexuális forradalom” közvetlen és szükségszerű következménye, valamint ezért nyilván mondhatjuk, hogy maga a második demográfiai átmenet is a „szexuális forradalom” közvetlen következménye. A jellemző negatív tüneteket lehetne tovább sorolni, mint például megnő a házasságon kívüli született gyermekek száma, a mozaikcsaládok száma, a gyermekét egyedül nevelők száma, a szinglik száma, a depresszió gyakorisága.
Nemcsak a „szexuális forradalom” közvetlen tünetei sokatmondóak a demográfiai válság okainak keresésénél, hanem a „szexuális forradalom” terjedése is. Ugyanis ahogy terjedt a „szexuális forradalom” országról országra az 1960–2000-es években, úgy jelentek meg országról országra a házasság és a család körüli, negatív tünetek, mindenütt igen hasonló jellemzőkkel és szinte ugyanolyan időeloszlásban, végül mindig bekövetkezett a demográfiai válság valamennyi érintett országban.
A „szexuális forradalom” egy országon belüli tünetei is, és országról-országra való terjedésének jellemzői is egyértelműen mutatják, hogy a demográfiai válság alapvető oka a „szexuális forradalom”. Számos tudományos cikk és szakkönyv igazolja ezt, például Donald Feder (2013, 2022, 2023), Marcantonio Caltabiano és mások (2020), Gabriele Kuby (2013), Marguerite A. Peeters (2015, 2020, 2022, 2024). A Népességtudományi Folyóirat (Journal of Population Science) egyik cikke átfogó globális szintű demográfiai elemzést ad az 1986–2020-as időszakra, és abban azt írja Ron Lesthaeghe (2020), hogy: „A hagyományos család történelmi dominanciájával rendelkező országokban, azaz Európában és az »új Európákban«, a termékenység elhalasztásának és a házasság előtti együttélés gyakorisága növekedésének második demográfiai átmenetre vonatkozó jellemzői teljes szinkronban vannak egymással.”
Meglehetősen káros, de széleskörűen elterjedt az a téves vélemény – illetve a „szexuális forradalom” tervezőitől származó, vélhetően szándékos félrevezetés –, miszerint a „szexuális forradalom” az emberi szabadságvágy terméke, és ezért annak céljait és eredményeit nem is szabad sem megkérdőjelezni, sem módosítani. E vélemény szerint az 1960-as és 1970-es évekre a fogamzásgátló tablettáknak köszönhetően végre elfelejthető lett az a zord akadály, hogy a fiataloknak a házasságig kellene várniuk a szexuális élettel, és egyáltalán, hogy a házasságot kiemelt együttélési formának kellene tekinteni, hiszen azóta már szerencsére mindenki úgy él, ahogy akar, különösen, ha elmúlt 18 éves. Szerintük a hatvanas években a fiatalok joggal lázadtak fel az addigi kegyetlen és prűd társadalmi elvárások ellen, és így a „szexuális forradalom” valóban forradalom volt. A forradalom a magyar ember számára az, amikor a „nép” fellázad a kegyetlen zsarnokság ellen, tehát a forradalom „alulról”, azaz az elnyomottak részéről szerveződik, valami kegyetlen zsarnoki hatalom ellen.
Nos, az úgynevezett „szexuális forradalom” – a valóságban – nagyon nem ilyen volt, és a mai frontjai sem ilyenek. Itt szó sincs arról, hogy e folyamatban a fiataloknak vagy bárkinek végre sikerült kivívniuk valamilyen szabadságot, amely nekik vagy az embernek jár. A valóságban a fent felsorolt tünetek – a második demográfiai átmenet és a jelen demográfiai válság – azért következtek be, mert a világ vezetésére törekvő kulturális marxisták és neomarxisták, továbbá elődeik és szövetségeseik mind a mai napig neomalthusiánusok (azaz az emberiség létszámát és a születések számát csökkenteni szándékozók), valamint egyik fő céljuk hosszú idő óta a család és a kereszténység lebontása, „a múlt eltörlése” és egy új világrend felépítése, amelynek része a nemzetállamok gyengítése, sőt felszámolása is.
Keleten létrehozták a Szovjetuniót, amelyet a proletárdiktatúrára és a „szexuális forradalomra” alapoztak. Az eredmény, különösen a „szexuális forradalom” következtében, súlyos demográfiai válság és nagyfokú bűnözés lett. Igen, a megvalósított „szexuális forradalom” súlyos demográfiai válságot okozott a korai Szovjetunióban az 1930-as évekre. Ezért Sztálin még a harmincas években visszaállította a házasság intézményét (1934-ben), és betiltotta az abortuszt (1936-ban). Nyugaton e hatalom proletárdiktatúra helyett a kultúra megváltoztatását tűzte ki célul, természetesen ugyanazon alapcélok elérésére. Itt érdemes megemlíteni Antonio Gramsci olasz marxista forradalmár és Herbert Marcuse, a frankfurti iskola neves képviselőjének nevét. A ’68-as párizsi diáklázadások tablóin a 3M volt olvasható, azaz Marx, Mao és Marcuse, amely rámutat a marxista, kommunista alapokra és háttérre. Gramsci megmondta: proletárdiktatúra helyett kulturális hegemóniára kell törekedni, azaz a kultúrát kell úgy megváltoztatni, ahogy az nekik tetszik. Marcuse és társai ezt a gondolatot beépítették elméleteikbe, ahol Marcuse hangsúlyozta, hogy szexualizálni kell a társadalmat, amelynek szerinte beláthatatlan következményei lesznek. Ebben igaza lett, ezt tapasztaljuk is.
A „szexuális forradalom” szervezői rájöttek, hogy a család, a kereszténység és a kultúra leépítéséhez a legfontosabb elem a házasság intézményének gyengítése, és azt a szexuális normák lebontásával, megváltoztatásával érhetik el. Ezért szervezték és szervezik az általuk „szexuális forradalomnak” nevezett ember-, család-, nemzet-, és kereszténységellenes háború különböző frontjait. A „szexuális forradalom” mára a valóságban „szexuális világháború” vagy más néven „globális szexuális terrorizmus” lett. Szakértőik kezdetben még nevén nevezték céljaikat, például Lukács György marxista filozófus száz évvel ezelőtt a „szexuális terrorizmus” bevezetésének szükségességéről írt, ő a „szexuális forradalmat” még igazi nevén, azaz „szexuális terrorizmusnak” nevezte. Szerinte ahhoz, hogy a meglévő kultúrát összedönthessék, és mást építhessenek helyette, „szexuális terrorizmusra” van szükség. Ma már láthatjuk, hogy teljesen igaza volt.
Lukács György Leninékhez is járt a szovjet rendszert szervezni, és Németországban is tevékenykedett a frankfurti skola előkészítésében. A Szovjetunióban megvalósított „szexuális forradalmuk” súlyos demográfiai válságot okozott. Mint tudjuk, a Nyugaton megvalósított „szexuális forradalmuk” is demográfiai válságot eredményezett és eredményez, és amint a „szexuális forradalom” globalizálódott, úgy természetesen globalizálódott a demográfiai válság is. A magukat újabban progresszívnek nevező oldal elődjei a vonatkozó összefüggéseket remekül felismerték, például Herbert George Wells, aki az Új világrend című könyv szerzője, már 1890-ben azt írta: „Létfontosságú, hogy elterjesszük a szabad szerelmet ahhoz, hogy lebonthassuk és eltüntethessük a család elavult intézményét.” Szerinte a család megszüntetésére azért van szükség, hogy elvegyék a család védőhálóját az emberek feje felől, és így az egyén ki legyen szolgáltatva az ő hatalmuknak.
Feministának nevezett – amennyiben a feminizmus a női érdekvédelmet jelenti, akkor valójában nőellenes, antifeminista – mozgalmak zászlóra tűzték a nő jogát az abortuszra. A „szexuális forradalom” aktivistái elkezdték reklámozni a fiatalkori párkapcsolatokat. A ’60-as években indult a rövid távú partnerkapcsolatok kora, egy időben a drogok elterjedésével. A válások egyre gyakoribbá váltak, s ebben a hollywoodi sztárok elől jártak. Később megjelentek a női magazinok a női ideálokkal, és az emberek ezeket követték, azonban a televízió bizonyult a leghatékonyabb tudatbefolyásoló eszköznek e tekintetben is. A tévébeli propaganda első számú célközönsége a fiatalság volt. Végül jött az internet, tele pornográfiával.
Mint említettük, Herbert Marcuse (1955) szerint szexualizálni kell a társadalmat, és annak messzemenő és beláthatatlan következményei lesznek. Először a nyugati világban, majd nálunk is, ez azóta megvalósult: a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok általánossá váltak, a következményeket ismerjük. Összefoglalva a házasságot és a családot lebontani igyekvő erőfeszítések sikere jól bizonyítja, hogy a házasság előtti és általánosságban a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok elterjesztése megroppantja, majd leépíti a házasság és a család intézményét, és így meggyengíti, önzővé és beteggé teszi az egész társadalmat, ahol értelemszerűen kevés gyermek születik. A gyermeknek elemi szüksége van arra, hogy biológiai szülei az ő fogantatásától kezdve, hosszú időre egymást és őt szeressék és tiszteljék. Patrick Fagan (2024) úgy fogalmaz, hogy a megfogant gyermeknek természetadta joga van arra, hogy szülei házasok legyenek. Úgy tűnik, a természet gondoskodik arról, hogy ha a gyermek ezen elemi és jogos igénye nem teljesül, akkor kevesebb gyermek születik. A szocialista országokban tiltották és elnyomták a vallásgyakorlást. Nyugaton rájöttek, erre nincs szükség, hiszen például Wilheim Reich német „szexuálforradalmár” felismerte, hogy nem kell az egyházakat, a vallást vagy a házasságot üldözni; elég elterjeszteni a szabados szexualitást, és a mozgásba induló folyamatok önmaguk elvégzik a család és az egyházak leépítését.
Így, hogy tudjuk a demográfiai válság alapvető okát, a megoldás iránya is egyértelműen adódik: a „szexuális világháborút” először széleskörűen fel kell ismerni. Egy olyan háborút ugyanis nem nyerhetünk meg, amelyet nem ismerünk fel. Ezt követően fel kell mérni e háború rövid és hosszú távú pusztításait, kárait, hatásait és következményeit, az eredményeket közkincsé kell tenni, majd az okozott pusztításokat, ahol és amennyire lehet, orvosolni kell. Egy adat: az Egyesült Államokban a szexuális forradalom első 35 évében megtízszereződött a depresszió, és a női depresszió a duplája lett a férfiakénak. Ez érthető, hiszen a nők sokkal jobban ki vannak téve a szabados szexualitás kárainak, mint a férfiak.
Az egyházaknak nem attól kellene félniük, hogy ha komolyan veszik tanításukat, akkor a mai ember elpártol tőlük. A tapasztalat épp az ellenkezőjét mutatja, azaz ahol ragaszkodnak a zsidó–keresztény szexuáletikához, ott terjed és erősödik az egyház, ahol ezzel felhagynak, ott elapad a vallásosság. Úgy tűnik, hogy a mai egyházi vezetők ezt általában nem tudják. Ideje lenne, hogy felismerjék.
Ahhoz, hogy a demográfiai válság, illetve a „szexuális világháború” számos egyéb, negatív következménye felszámolható legyen, ahhoz először azt a súlyos tévedést, illetve kegyetlen és drasztikus hazugságot, miszerint a „szexuális forradalomnak” nevezett folyamat „forradalom” volt, a társadalom előtt széleskörűen és kellő alapossággal fel kellene tárni. Például a családtámogatások egy részét is erre lehetne fordítani. Ha ugyanis a társadalom ráeszmélne, hogy itt valójában mi is történt és történik, akkor végre elindulhatna a családok és az egész társadalom megerősödése, hiszen rögtön feltűnne, hogy merre van a kiút.
Nagyon helyes, hogy hazánkban már van Kommunizmuskutató Intézet, azonban vegyük észre, hogy legalább olyan fontos, sőt, nagyságrendekkel fontosabb lenne „Szexuális forradalom” vagy Szexuális Világháború Kutatóintézetet is létrehozni, hiszen a szexuális világháború első frontja egyelőre szinte teljes győzelmet aratott, és kárai jóval nagyobbak, mint az elmúlt szocialista rendszeré volt. Az újabb frontokkal a magyar kormány szerencsére igyekszik szembenézni, de az első front, azaz a szexuális élet házasságon kívüli elterjesztése és normává tétele teljes sikert aratott hazánkban is az utóbbi ötven évben, hiszen szinte általánosan elfogadott gyakorlat lett. Emiatt a kiút e válságból meglehetősen nehéz, de mivel a tét az összeomlás vagy a felemelkedés, ezért amit észszerűen lehet, meg kellene tenni annak érdekében, hogy a témakörhöz tartozó, valós összefüggések tudományos kutatásra és igen széles körű terjesztésre kerüljenek.
A következő, harmadik részben a tématerület néhány jelentős kutatási eredményére és fontos további összefüggésére hívjuk fel a figyelmet, amelyek segíthetnek a válságból való kiút megtalálásához.
A szerző fizikus, a Családtudományi Szövetség és az Európai Családtudományi Társaság alelnöke, a Professzorok Batthyány Körének tagja