Az erkölcs folyamatosan változik. Régen a rabszolgaság erkölcsileg elfogadott intézmény volt. Korábban az állatokkal való bánásmódot kizárólag a hasznossági szempontok irányították, ma már az erkölcsi szempontok is fontosak. Az erkölcsi nézetek, értékek és szabályok változása idővel maga után vonja a társadalmi gyakorlatok átalakulását, amit az abolicionizmus és az állatfelszabadítás példája is mutat.
Az erkölcs kiterjesztése a gyermekvállalásra napjaink új kihívása. Korábban sem mód, sem szükség nem volt az etikus gyermekvállalásra. Kezdetben a reprodukció döntően fiziológiai folyamat volt, ami magas termékenységet, 5-7 gyerek/nő eredményezett. A fogamzásgátlás kialakulásával az emberek elkezdték szabályozni a termékenységüket, de a vallás ellenezte ezt a gyakorlatot. Például a kereszténység a szexualitást csak házasságban és csak gyereknemzés céljából engedélyezte. Ekkor a termékenység elérte a 6-8 gyereket, amire a magas halandóság miatt szükség volt. Az egyik nagymamámnak tíz testvére született, akik közül csak három nőtt fel és alapított családot.
A modernizáció egyik fontos demográfiai vívmánya a halálozás csökkenése, ami megkövetelte a születés csökkenését is. Ennek kézenfekvő módja a szexualitás és a reprodukció szétválasztása, aminek a technikai módját az antibébi tabletta, míg a kulturális hátterét a szexuális forradalom biztosította.
A modern ember a fogamzást tudatosan szabályozza. Ez azt jelenti, hogy a saját egyéni érdekei alapján szándékosan dönt a gyerekvállalásról, tehát a fiziológiai és tradicionális alapokon álló gyerekáldás átadja a helyét a tudatos gyerekvállalásnak. Ez azonban nem jelent etikus gyerekvállalást.
Nyilvánvaló különbség van a tudatos és a morális döntés között. Minden erkölcsi döntés tudatos döntés, de fordítva ez már nem igaz. A tudatos döntés a nagyobb halmaz, amely magába foglalja a morális, amorális és immorális döntéseket is. Valaki akkor dönt morálisan a gyermekvállalásról, ha döntését nemcsak a saját individuális szempontjai határozzák meg, hanem a közösség szempontjait is mérlegeli.
Világunkat kétfajta demográfiai válság is sújtja: a túlságosan magas termékenység következményeként a népesség gyors növekedése és a túlságosan alacsony termékenység következményként a népesség elöregedése és fogyása. Ezek a demográfiai válságok elkerülhetők lennének, ha az emberek morálisan döntenének a gyermekvállalásról. Ennek társadalmi és személyes feltételei is vannak.
A társadalmi feltételt a reprodukciós folyamatok és benne a termékenységi arányszám fontosságának a felismerése jelenti. Tudatosítanunk kell, hogy a modern társadalmak stabil és fenntartható működésének szükséges előfeltétele a „helyettesítő” (replacement) termékenység tartós fennállása. Ennek értéke az alacsony halandósággal rendelkező fejlett társadalmakban 2,1 gyerek/nő, míg a magasabb halandósággal rendelkező fejlődő országokban magasabb.
Az afrikai országokban a „helyettesítő” termékenységnél lényegesen magasabb a termékenységi ráta, ami népességrobbanáshoz vezet, ez pedig ökológiai-környezeti szempontból fenntarthatatlan, azaz morálisan rossz. A másik végletet az Európára jellemző alacsony termékenységi arányszám jelenti, amely elöregedéshez és népességfogyáshoz vezet, ami társadalmi és gazdasági szempontból nem fenntartható, tehát morális szempontból szintén rossz.
E két rossz demográfiai folyamat között az arany középút jelenti demográfiai közjót, vagyis a fenntartható népességet, ami létszámában és korösszetételében is egy állandó népességet jelent. Ez erkölcsi szempontból egy helyes és jó állapot, mivel hosszútávon biztosítja az emberi közösségek fennmaradását. A fenntarthatóság szükséges, de nem feltétlenül elégséges feltétele a demográfiai fenntarthatóság.
Sokak szerint az európai országokban a csökkenő népesség túl magas környezetterheléssel párosul. Ezek az országok (tévesen) azt hiszik, hogy az egyik rosszat (környezeti fenntarthatatlanságot) egy másik rosszal (demográfiai fenntarthatatlansággal) lehet ellensúlyozni. Ez azonban csak megsokszorozza a társadalmi károkat. Erre a problémára a helyes válasz a születési számok emelése és a környezetterhelés mérséklése. Más szóval a demográfiai és a környezeti fenntarthatóság együttes fennállására kell törekedni.
Az etikus gyerekvállalás személyes előfeltétele a szabad és tudatos gyerekvállalás, ami korunkban általában adott. Természetesen vannak kivételes helyzetek. A terhesség lehet erőszak eredménye. Lehetséges, hogy a párok szabad akaratuk és tudatos elhatározásuk szerint gyermeket szeretnének, de ezt a vágyukat meddőség miatt nem tudják megvalósítani. Előfordulhat az is, hogy az alany gyereket szeretne, de a párja nem szeretne gyereket, vagy egyáltalán nincs párja. Ezek a lehetőségek nyilvánvalóan árnyalják az általános képet, aminek taglalására itt nincs mód.
A nyugati szekuláris etika egyik oszlopa a kategorikus imperatívusz, amelynek első formulája így szól: „Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elvéül is szolgálhasson.” E parancs szerint az alanynak azt kell mérlegelnie, hogy mi történne, ha mindenki úgy cselekedne, ahogy ő. Cselekedete csak akkor tekinthető morálisnak, ha annak általános követése nem vezet nyilvánvalóan társadalmi katasztrófához. Tehát az ember akkor cselekszik erkölcsösen, ha indítéka (akaratának maximája) „általános törvényhozás elvéül szolgálhat.”
Világos, hogy a tudatos gyermektelenség és az egykézés erkölcsileg helytelen, hiszen ha mindenki így viselkedik, akkor az emberiség kihal. Ez pedig a legfőbb rossz, ahogy arra Hans Jonas is rámutatott. Ha mindenki négy vagy annál több gyereket igyekszik vállalni, akkor az emberiség létszáma exponenciális ütemben nő, ami környezeti válsággal fenyeget. Tehát a kategorikus imperatívuszból az következik, hogy mindenkinek kettő vagy három gyerek vállalására kell törekednie.
A kanti etika, ellentétben az utilitarista etikával, nem számol az egyedi vagy éppen kontinentális sajátosságokkal és következményekkel. Nyilvánvalóan nagy különbséget jelent, hogy a döntéshozó egy magas (például afrikai) vagy egy alacsony (például európai) termékenységű régióban él. Az előbbiben az alany sok gyermekvállalásával növeli, míg kevés gyermek vállalásával mérsékli a környezeti-demográfiai válságot. Tehát Afrikában az alanynak erkölcsi kötelessége kettő vagy annál kevesebb gyermek vállalása. Ezzel szemben Európában az alany kevés gyermekvállalásával növeli, míg sok gyermek vállalásával mérsékli a társadalmi-demográfiai válságot. Tehát Európában az embereknek erkölcsi kötelessége legalább három vagy annál több gyermeket vállalni.
A földi élet a halandó egyedek szaporodására épül. Az ösztönök, majd a vallásos tradíciók az ember esetében is biztosították a létfenntartás és a fajfenntartás egységét. Az individuális ész befolyásának a növekedése azonban megbontotta ezt az ősi egységet és Benda József szavaival élve „minden munkaórát a termelésbe” filozófiájú társadalmat hozott létre. Ez azonban egy csapdahelyzet, folytatja Benda, amely „három-négy generációs távlatban az emberi erőforrás tömeges leépüléséhez vezet”.
A modernizációnak és a haladásnak a jelenlegi formája tehát a pusztulás útja, amiről minél gyorsabban le kell térni. Mivel nem térhetünk vissza az ösztönök és a tradíciók által uralt világba, ezért a szükséges korrekciót csak az etikus gyermekvállalás jelentheti. Legalább három gyerek felnevelése Európában és általában a fejlett világban – különösen a nők számára – nehezen teljesíthető morális elvárás. Ezért a modern európai társadalmakat termékenységtudatos társadalmakká kell átszervezni, ahol az emberektől elvárható az etikus gyerekvállalás. Mivel az „embertermelés” vagyis a „reprodukciós munka” nagyobb része hárul a nőkre, mint a férfiakra, ezért úgy igazságos, ha a javak termelésében a férfiaknak jut több feladat.
A cikk a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya által szervezett kerekasztal-beszélgetéseken elhangzottak alapján készült.
A szerző filozófus, a MKT Demográfiai Szakosztálya elnökségének a tagja
