Domonkos László

Vélemény és vita

Május legvége

„Az enyhe nyugati szél szemerkélő esőt hozott, s hiába ígért korai nyarat május első hete, most, a hónap végén, elkelt volna a felöltő.”

Ez a meteorologikus helyzetjelentés, figyeljünk csak, érdekes adalékokkal egészül ki.

„– Fenntartja az állítását? – fordult Péter Gábor Szőnyihez.

– Fenntartom.

– Maga is? – kérdezte tőlem.

– Természetesen.

– Akkor – intett türelmetlenül Péter Gábor – akkor talpaljátok meg mind a kettőt.

Szőnyi vonásai panaszosan kérlelőre torzultak, vállát fölhúzta, tenyerét kifelé fordította, ám egy nyomozó melléje lépett, megragadta a karját és elvezette. Soha többé nem láttam a káderosztály volt vezetőjét. (…) gumibotjával vagy tizet-tizet ráhúzott mindkét talpamra. Összeszedtem magam, hogy föl ne nyögjek, de úgy hiszem, nem csupán azért viseltem el könnyebben ezt az első talpalást, mert a gumibot egészséges, föl nem repedt bőrt, még meg nem duzzadt szöveteket ért, de azért is, mert Prinz legföljebb vállmagasságból ütött, nem pedig háromnegyedkörben meglóbálva gumibotot, mint a későbbi szakférfiak. (…) egy másik helyiségben öt-hat emberrel találtam magam szemben. (…) az egyik nyomozó se szó, se beszéd arculütött, én ugyanolyan lendülettel visszavágtam (…) persze az öt-hat nyomozó rúgással, öklözéssel, gumibot- és revolveragy-ütésekkel pillanatok alatt letepert. Aztán megtiportak, majd rám telepedtek, így kényszerítették égnek talpamat és most már egyikük ama háromnegyedkörös gumibot ütésekkel vert rájok. Amikor visszavezettek a terembe, jobb szememet képtelen voltam kinyitni…

– Mit csináltatok vele? – kérdezte Péter.

– Elesett – válaszolt hátam mögött egy durva hang (…) harsány nevetéssel jutalmazta a nyomozó szellemességét, majd Péter gúnyosan rám nézett: No, most már elismeri? (…)

Rajk előtt az asztalon papírlapok hevertek (…) Zakót nem viselt, se nyakkendőt; inge gyűrötten, félig nyitva lógott rajta, középszürke nadrágja – öv híján – mélyen csípője alá csúszott. Máskor pirospozsgás, de most hamuszürke arcát felém fordította, ám szeme kihunytan meredt rám. Rajk homlokredői kemény ráncokká mélyültek, kimerült vonásait pedig keresztben három párhuzamos barázda szelte át, akárha mindeniket léniával húzták volna meg. A tetteseken és főnökeiken kívül ma sem tudja senki, mit állhatott ki Rajk letartóztatásának első időszakában, s számomra is mindvégig rejtély maradt a volt miniszter arcát átszelő három vízszintes barázda. (…) Három nappal ezelőtt még, a késő esti órákban feleségével beszélgetett, aki éppen fiukat, az alig néhány hetes Rajk Lacit szoptatta, mikor Rajk Júlia anyja lépett a szobába és tudtukra adta, hogy Péter Gábor emberei keresik Lászlót. Az ÁVH-sok az előszobában várakoztak.”

Éppen háromnegyed évszázaddal ezelőtti események. És a Szász Béla, valamikori álnevén Vincent Savarius Minden kényszer nélkül című, ma már klasszikusnak számító, szamizdat-szenzációként két kötetben 1984-ben megjelent könyvében leírottakkal egy időben, alig egy hete, hogy 1949 májusának legvégén létrejött a megszállt Németország nyugati feléből a Német Szövetségi Köztársaság, az NSZK – és 38 évvel korábban, 1911-ben így május legvégén vízre bocsátják a Titanicot, 39 évvel később, 1978-ban ilyenkor távozik az öröklétbe a valaha élt egyik legnagyobb magyar labdarúgó, bizonyos Bozsik József, akit Cucunak ismert mindenki – és alig 14 év múlva, 1963-ban május legvégén megszületik egy, már igen fiatalon miniszterelnöki szintet mutató, történelemformáló pasas, akit Orbán Viktornak hívnak.

Furán sokféle ez a május legvége, akárhogy is nézzük. És hogy mit is kezdhetünk vele, attól tartok, elég a Péter Gábortól, Szőnyi Tibortól, Rajk Lászlótól a Titanic meg az NSZK emlékén át mondjuk a Bozsikig és a Viktorig ívelő alakzatra fordítanunk a tekintetünket.

Ha jobban utánagondolunk: ez az ív alighanem mutatja a sorsunkat. Az életünket. Az életet magát. A magyar életet a nagyvilágban és az emberi sors mélységi és magassági pontjait egyaránt.

Azt hiszem, nem túlzás azt állítani: a május legvége egészen különleges. Ha nem éppen a legkülönlegesebb itt körülöttünk.

A szerző író