Azt nem tudom, hogy Lattmann Tamás baloldali érzelmű nemzetközi jogász szurkol-e valamelyik futballcsapatnak, az Újpestnek, a Diósgyőrnek vagy éppen a Paksnak, de abban biztos vagyok, hogy a Fradinak nem. Most, hogy fölvetődött annak lehetősége, hogy a világ legnagyobb földgázkitermelő cége, a Gazprom a Ferencváros fő szponzora lehet, Lattmann azonnal bevetette a rosszindulatát, s gunyoros ellenségeskedéssel azonnal megjegyezte: „Ha igaz, hogy a Gazprom lesz a Ferencváros fő szponzora jövő évtől, az nagyobb szégyen, mint Győzike újdonsült állandó jelenléte a VIP-ban… Annyi tartás pedig még a mocskosschalkéban is volt, hogy az Ukrajna elleni nyílt offenzíva után felbontsa a mezszponzori szerződést az orosz maffiaállam kirakatcégével. Na jó, persze, az a nem létező Németországban van, akik amúgy is már többször fagyhalált haltak. Állítólag. Szégyen.”
Az persze nem csoda, ha Lattmann gyurcsányos gondolkodása a Böszme tetteire hajaz, aki sportminiszterként képes volt elgáncsolni, hogy befektetők érkezzenek a Fradihoz, hogy megépülhessen az új stadion, és biztos anyagi háttérrel üzemelhessen a klub. Annak idején, amikor megírtam a Börtönbe zárt Fradi-szív? című, A Ferencváros tragédiája 2001–2007 alcímű könyvemet, egyik központi eleme volt annak bemutatása, hogy verte át Gyurcsány Ferenc az akkori klubelnököt, Furulyás Jánost, amelynek aztán tragikus folyománya volt, hogy a legnépszerűbb futballklub pénzhiányra hivatkozva a másodosztályban kötött ki.
Az akkor is botrány volt, hiába adtak minden bírói fórumon igazat a Fradinak, Kisteleki István MLSZ-elnök csak a vállát vonogatta, hogy az idő közben elindult bajnokságokat a Fradi helyreállt jogi helyzete miatt már nem lehet visszacsinálni. Ez persze nem jelentette azt, hogy a szurkolók lemondtak volna a csapatukról. Az NB II-es meccseken is legalább annyian látogattak ki az Üllői útra, mint amikor az őt megillető helyen, az első osztályban szerepelt.
Nem szabad elfelejteni, hogy a kutatások szerint napjainkban kétmillió magyar ember szimpatizál a zöld-fehérekkel. A csapat felfelé ívelő pályája, a zsinórban megszerzett, hat bajnoki cím tehát a szó szoros értelmében milliók szívét dobogtatja meg, szorosan hozzájárulva a családok közérzetének javulásához.
Láthatjuk, hogy a magyar labdarúgó-válogatott szerencsére már rendszeressé váló sikerére hatvanezer ember tölti meg zsúfolásig a Puskás Stadiont. Mi ez, ha nem a nemzeti öntudat látványos erősödése?
Ilyen környezetbe érkezik a hír, hogy a Gazprom fő szponzora lehet a Ferencvárosnak, a zöld-fehérek ezáltal tovább erősíthetik pozícióikat a nemzetközi porondon is. A Nemzeti Sport és a Blikk információja szerint ugyanis küszöbön áll az orosz Gazprommal kötött megállapodás, amely révén az NB I. legeredményesebb klubja éves költségvetése az ötvenmillió eurót (mintegy húszmilliárd forintot) is elérheti! Ez nyilván értékesebb játékosok megszerzését teszi lehetővé, hozzájárulhat ahhoz, hogy a Fradi még sikeresebb legyen, még inkább hozzájárulhasson a magyarok közérzetének javításához.
És akkor jön Lattmann Tamás, és ahelyett, hogy örülne, a szégyenről kezd el beszélni. A maga szintjén színtiszta Gyurcsány-tempó. Ha a Fradiról van szó, akkor nyomás bedugni a botot a küllők közé, nehogy már valami jó történjen a nemzet legnépszerűbb csapatával. Nehogy már millióknak lehessen előny, ha a zöldek teljesítményükkel tovább léphetnek előre.
Ha nincs első számú csapat, akkor persze felzárkózni sincs hová. Az új tulajdonosok – gondolok itt például az Újpestre és a MOL-ra – biztos nem nézik jó szemmel az teljesítményolló további nyílását és ők is tartani akarják a lépést. Ha jó a Gazprom az orosz Zenitnek és a szerb Crvena zvezdának, akkor miért éppen a Fradinak ne lenne jó? Támogatta a Bajnokok Ligáját is, amelyet az orosz–ukrán háború miatt bontott fel az az UEFA, és a Schalke 04-et is.
A Ferencváros hivatalosan még nem jelentette be a megállapodást (erre az elkövetkező hetekben kerülhet sor, hiszen a hírek szerint a szerződéstervezet már elkészült), ám sokat sejtető a Külgazdasági és Külügyminisztérium állásfoglalása: „Minél több nagy nemzetközi vállalat fektet be a magyar sportba, az annál jobb, és a Gazprom nem szerepel a szankciós listán.”
Lattmann Tamás valószínűleg nem örül annak, hogy a szerződés megkötésére nagyon komoly esély van. Mint ahogy annak sem, hogy Győzike rendszeresen vendége a Fradi VIP-páholyának.
A baloldalon, ha tetszik, a komcsik körében ez már csak így van. Ami tetszik a magyarok többségének, azon ők csak fintorognak. Jobbat persze sosem tudnak csinálni. Rosszabbat annál inkább.
A szerző szerkesztő