Kondor Katalin

Vélemény és vita

Migráció, vagy amit akartok

Lehet, hogy jobb cím lett volna: Eszed, nem eszed, nem kapsz mást. De mindegy, a tisztelt olvasó majd eldönti. Mindenesetre jó ideje már, hogy az illegális migrációnak nevezett valamiről szólnak a hírek. Minden nap olvashatjuk, hallhatjuk a jelenséggel kapcsolatos „újdonságokat”, úgy, mint nők megerőszakolása, csoportos gyújtogatás, erőszakba torkolló bandaverekedések, és így tovább. Ismerjük a mai világnak a hírekre – olykor álhírekre – éhes természetét is, s már megtapasztaltuk, hogy mindig kell, hogy valami „örök” téma – demokrácia hiánya, kipécézett országok szapulása, ökológiai veszélyekkel való riogatás, és számos más, ijesztgetésre alkalmas jelenség – borzolja a kedélyeket. Manapság az illegális migráció a gumicsont, amit rágunk, rágunk, de csak nem akar eltűnni az életünkből. Sőt! Még csak a megoldás sem körvonalazódik arra nézve, hogy miképp lehetne elejét venni Európa elözönlésének. Hogy is körvonalazódhatna, amikor már a vak is láthatja, hogy az európai elit úgymond lehetőségként tekint a tömeges migrációra. Vélhetően azért, hogy jöjjenek csak, s dolgozzanak – hogy ne nekik kelljen elvégezniük a szerintük alantas munkákat. Magyarán kialakulóban egy rabszolgatartó társadalom a demokráciájára oly büszke Európában. Abban az Európában, melynek végtelenül erkölcstelen vezetői, akik naponta a demokráciáról papolnak, csak éppen még nem kérdezték meg a népüket, hogy vajon akarnak-e úgynevezett kevert társadalomban élni? Sok dolguktól nem értek erre rá.

Közben viszont a minap arról olvashattunk egy hosszú cikket, hogy drámai változások zajlanak például Írországban, ahol számolatlanul és ellenőrizetlenül engedték és engedik be a migránsokat, s velük együtt sok – modernnek „kinevezett eszmét”, úgy, mint az LMBTQ-ideológiát, s egyéb, mai „világdivatot”. De nem csak arrafelé vannak bajok, követelik az illegális migráció felszámolását, s ezzel együtt a mindennapos bűncselekmények elleni rendelkezéseket a szomszédos Ausztriában is, meg a nagyon „szabadgondolkodó” Svédországban – egyelőre nulla eredménnyel. Ennyit a demokráciáról, népakaratról, meg az élet rendjéről. Mely „rendet” a kiválasztottak vezérlik, ők szabják meg a rendről szóló törvényeket és ők azok, akik fütyülnek az istenadta népre, amikor azok az általuk megígért demokráciát hiányolják.

Mindenesetre a dráma, azaz a drámai változások már itt vannak, csak éppen a megoldás van fényévnyire. Hogy miért, arra nem árt, azaz nem ártana rendre emlékeztetni az embereket. Már csak azért sem, mert állítólag a huszadik század nagy szélhámosa, maga Lenin is megmondta, hogy ismétlés a tudás anyja, de abban azért nem vagyok biztos, hogy ő volt ez a bölcs. Nos, akkor ismételjünk! Több mint hét évvel ezelőtt a külföldi lapokban már elkezdtek írni az Európai Unió eltitkolt terveiről. S ezen írásokból kiderült, hogy enyhén szólva is több ellentmondást lehet felfedezni az uniós bürokraták hivatalos kommunikációja és a mindennapok valósága között. Ugyanis az Unió vezetői által képviselt bevándorláspolitika miatt egyre többen halnak meg – írta egy kanadai lap 2017-ben, amikor már egyre többen fulladtak bele a vízbe az ilyen-olyan tengeri utakon. Azóta sincs ez másképp, tegyük hozzá. Az Unió vezetőinek eszük ágában sem volt – most sincs – megállítani az egyre nagyobb számban beözönlő tömegeket. 2017-ben a nyugati sajtóban már azt lehetett olvasni (megkezdődött a beetetés), hogy két európai vezető politikus Európa jövőjéről elmélkedve elmondta, hogy ők milyen Európát képzelnének el a következő évtizedekben. A két úr: Wolfgang Schauble, Németország pénzügyminisztere, illetve Frans Timmermans, az Európi Bizottság alelnöke volt, tehát valóban két befolyásos emberről van szó. Nem is titkolták, hogy a migránsokkal az uniós politikusoknak (a beavatottaknak) a valódi céljuk az, hogy elősegítsék az arab, muszlim és más fajok keveredését az európai népekkel. Timmermans ki is jelentette, hogy a faji és kulturális keveredés és sokszínűség Európa és az európai nemzetállamok jövője. Kész, ennyi. Nesze neked demokrácia! Tehát ti, népek szótlanul tűrjétek, hogy mi átalakítjuk a világot, nektek pedig hallgass a nevetek.

Nem is kétséges, hogy az ördögi tervek megvalósítása azóta is gőzerővel folyik. S ki tudja, hol áll meg? Nem árt ezzel tisztában lenni, mint ahogy azzal sem, amit Timmermans úr ugyancsak kijelentett, némiképp ismerve az akkori két renitensnek számító nemzetet, azaz a lengyelt és a magyart, imígyen: „Nem lehetséges tehát, hogy mondjuk Lengyelország vagy Magyarország arról ábrándozzon, hogy továbbra is keresztény kulturális szokásokra és hagyományokra alapozza társadalmát. Ilyen jövő nem lesz! Faji és kulturális diverzitás fogja jellemezni az európai országokat". Az úr tehát eldöntötte a jövőnket. És kész! Nem tudom, hogy akkoriban, amikor a fentebb idézett mondatok elhangzottak, a nyilvánosság előtt tiltakozott-e valaki? Hét-nyolc év nagy idő ilyen szempontból, mint ahogy nagy idő az életünkben is. A két magas rangú úr közül az egyik, Wolfgang Schauble tavaly meghalt, Timmermans mindmáig örülhet, hogy könnyű dolga van. Mondhat bármit, Európa tűr. S most ott tartunk, hogy ki kell jelenteni, mondatai rendre megvalósulnak. Tényleg csak ábrándozhatunk, hogy továbbra is keresztény kulturális alapokon létezhet a társadalmunk. Ugyanis a minap Von der Leyen asszony azt találta közölni, hogy a magyarok LMBTQ-val kapcsolatos álláspontjának és migránspolitikájának megváltoztatásához köti a továbbra is visszatartott uniós pénzeink kifizetését. Nos, a fentebb leírt valamennyi tény ékes bizonyítéka az Unió diktatúrájának. Melyben – nem először írom le – erkölcsileg szégyen benne lenni. Lehet-e egy tisztességes embernek asszisztálnia ahhoz, hogy néhány korlátlan hatalmú ember, fittyet hányva mindenkire, egyszerűen el akarja törölni azokat a társadalmi és kulturális értékeket, melyeket az európai nemzetek évszázadok alatt felépítettek? Ki adott nekik felhatalmazást ehhez? Mivé lettünk?

Csak a csend felel.

A szerző újságíró