Kiss László

Vélemény és vita

A futball halála és a fél cédula

Szavamra, ez világszám. Álmodik valamit nyolc ember, s másnap fejébe veszi, hogy újra megreformálja a futballt. Nem is olyan rég már egyszer megtette, akkor hirtelen felindulásában bevezette a videóbírót és a gólvonal-technológiát. Mindenképpen van abban valami varázslatos, amint összeül nyolc ember az International Football Association Boardban, azaz a szabályalkotó testületben, az IFAB-ban – egy-egy angol, skót, walesi és északír, valamint ugyanannyi a nemzetközi szövetségtől, a FIFA-tól –, és alkot. Szabályokat. Nem kevés fizetést meg kedvezményeket kap – állandó belépője van még a mezőkövesdi pályára is –, s mindezért jószerivel nem csinál semmit. Legfeljebb csak hagyja, hogy a dolgok menjenek a maguk útján. Csak hát ebben benne van a veszély, hogy ez másoknak is eszükbe jut, s meg találják kérdezni: ment-e a Board által előre a futballvilág? Úgyhogy sürgősen tenni kell valamit, ha nem is világbotrányt okozni, de azt mondani, áramvonalasítunk. Eldobunk néhány ócska paragrafust, és alkotunk helyére új szabályt, elvégre mégis szabályalkotók lennénk. Igaz, azért látszólag őrködnünk is kicsit, őrizzük a hagyományokat, mert hát mégis hogy venné az ki magát, ha éppen az őr fosztaná ki a boltot? Na ugye!

Mindenesetre bejöttek az új gépek, dolgoznak is becsülettel, bár maguk sem tévedhetetlenek. Mindenesetre a kezezés esetében még mindig a Puhl Sándor által mondott bonmot az irányadó: nem mindegy, hogy a kéz keresi-e a labdát, vagy a labda találja meg a kezet. Ez még mindig igaz, s talán okos és örök. Éppen ezért változatlanul nem százszázalékos a VAR munkája – nem is lehet –, permanens a vita a nemes küzdő felek meg a bírók között, s néha bizony inkább futballkonferenciára hasonlít egy-egy összecsapás, mintsem futballmeccsre. Talán ezért is van, hogy a legújabb, 2019-ben bevezetett európai klubfutballsorozatot Konferencia Ligának nevezték el.

Tisztára olyan az egész, mint amikor összeül a székesfőváros jeles csapata, és Karácsony mester irányításával újra és újra kimódol valamit. Valami bátrat, merészet, újszerűt. Valami soha nem látottat, előre mutatót. Amitől aztán nehezebben működik a város. Hol hidat ver, hol szemeteskosarakat selejtez, máskor vécét alkot és avat, biciklisávokat álmodik a metróba, s még a gyalogosokat is kipofozza a rakpartokról. Kétség sem fér hozzá, a Board valamennyi tagja első osztályú futballszakember, mint ahogyan a Karácsony-csapat is piszokul ért a városüzemeltetéshez. Fogadjunk, bármelyik Board-tag minimum gólkirály volt, s még a kutyája is dekázik legalább ötvenet. Ülve. Pest-Budán pedig akármelyik városatya elvezet egy kukásautót, sőt, az utóbbi időkben már kukásbiciklit is. Ez kötelező minimum, mint egykoron zeneiskolákban a szolmizálás vagy az elemiben az ábécé.

Hát, most újabb elemmel bővítenék a lelkes Board-tagok a játékot, feltalálták ugyanis a kék cédulát. Nem, nem a fél cédulát, azt már jóval korábban, éppen velük kapcsolatban emlegették. A kéket, amely átmenet a sárga és a piros között. Aztán hogy melyik lap melyiknek a főnöke, egyelőre nem tudni. Így például csak dereng, mennyit ér két kék lap, mennyit egy sárga meg egy kék, mikor kell kékkel tízperces kisbüntetésre kiszórni a játékost. Ha csúnyán beszél a futballista, az ugyanúgy kék, mintha csak csúnyán néz a bíróra? Homály és homály, bár a lényeg, hogy egy alig konkretizált elképzelés szerint kék lapot mutathatna fel a játékvezető akár reklamálásért, akár az egyszerű szabadrúgásnál jobban szankcionálandó szabálytalanságért. Az alapkérdés, persze, hogy minek. Mármint minek a kék is. Nagyjából ezen a véleményen van Aleksander Čeferin, az UEFA elnöke is, aki szerint felesleges még tovább bonyolítani a bírók működését, s egyenesen a futball halálának nevezte az újabb lap esetleges bevezetését.

De tényleg: kell ez nekünk? Mert ennyi erővel akár a pénzbüntetést is bevezethetnék – az angol pályákon van is ilyesmi –, s a videobíró mellett lenne egy pénztáros is, nyakában kalauztáskával, aki rögvest számlázna és kasszírozna. A goromba frátereket azonnal megfékezné, s közölné velük, ha nem fizetnek rögvest, a büntetés dupláját hajtják be rajtuk. És egyáltalán? Kell-e a labda, a sok-sok drága felszerelés, és a kapukból is rakétakilövő állványokat lehetne csinálni.

A kor. A haladás. Aki nem halad, lemarad. Karácsony úrék is felismerték azt, hogy minek az a sok-sok irat, amelynek bizony nem kevés íróasztalra van szüksége. Minek annyi iroda, jóval több irodistával, s mind-mind csak nyeli a pénzt. Így aztán jobb, ha eldurrantják az épületet, hiszen akkor se áramszámla, se vízdíj, se fűtésköltség meg gondnoki fizetés. A szemétdíjról már nem is beszélve. Úgyhogy ott is léptek egyet, talán még a vártnál is nagyobbat, ők áthoznák Budapestet a 21. századba. Lehet, hogy a futballt is ők színezték tovább, ők mentették át. Elvégre esküdnék rá, fővárosunk Gergelye ehhez is ért. Cédulás.

A szerző újságíró