Kosztolányival szólva, az MSZP mostan színes tintákról álmodik, kiszínezné velük az életét. A színes tinták neve a baloldali politikában az összefogás. A magam részéről meg vagyok hatódva, hogy Komjáthy Imre, a párt társelnöke engem is megkért az összefogást támogató szavazóív aláírására a Facebookon. Bár az írásaimból sejti, hogy nem vagyok kifejezetten MSZP-fan, ergo egy kicsit sem vagyok érdekelt az összefogásban, mégis fontosnak tartott megszólítani. Ami azt jelenti, hogy egy Fidesz-szavazót is arra biztat, hogy támogassa a balosok hatalmi törekvéseit. Megkérdezhetném halkan, hogy normális?
De nem teszem. Ez ugyanis az MSZP halálsikolya. Egy fuldokló embert sem illő elküldeni a melegebb éghajlatra, mert az élet védelme mindent felülír. Egy politikai párt fuldoklásával azonban más a helyzet. Főleg, ha az MSZP-ről van szó. Neki ugyanis sok – elődjével együtt – több évtizedes rosszat köszönhet a magyar társadalom, s az elmúlt 13 évben sem volt képes belopni magát az emberek szívébe. Még azt sem tudta elérni, hogy a párt hosszú éveken át elnöke, most frakcióvezetője nevét a közvélemény megtanulja. Tóth Bertalan olyan szürke, értékelhetetlen teljesítményt nyújtott az elmúlt időszakban, hogy ma már az MSZP a lét és nemlét határán billeg.
Nem véletlenül szorgalmazza az összefogást az EP-választásokra ezerrel, mert nagyon is kérdéses, hogy egyedül kap-e elegendő mandátumot arra, hogy Tüttő Katát ki tudja juttatni képviselőként Brüsszelbe. Mondjuk, ha már ő lenne a szerencsés, akkor én neki szurkolok, Tüttő ugyanis sokkal jobb nő, mint Ujhelyi István, aki olyan jól dolgozott az elmúlt öt évben, hogy már az MSZP tagjai sorába sem fér be.
A mai állás szerint az ellenzéki oldalon a DK, a Mi Hazánk, a Kutyapárt, jobb esetben még a Momentum lépi át a bejutási küszöböt, a többit nagy valószínűséggel várja az SZDSZ a politika szemétdombján. Ezért beszél az MSZP összefogásról, mert nagyon is érzi a büdöset.
A nagyon gyenge MSZP haragszik azokra a balos politikusokra, akik ellenzékváltást emlegetnek. Kunhalmi keményen fogalmaz, szerinte azok közül, akik erről beszélnek, mindenki adja vissza a mandátumát, amennyiben a többi ellenzéki párttal közösen indulva szerezte. Az látszik, hogy az MSZP a többi ellenzéki párttal folytatott tárgyalásokon nem jutott dűlőre. A többiek ugyanis nem bólintottak rá az összefogásra. Innentől kezdve pedig a szocik a választókat unszolják, hogy kényszerítsék rá főleg Gyurcsány Ferencet.
És jönnek az érvek. Azt mondja Tóth Berci a Hirklikkben, hogy egy Závecz-felmérés alapján az ellenzéki szavazók 94 százaléka szavazna egy közös listára. Azaz azok is odaszavaznának, akik nem feltétlen hívei az összefogásnak. És akkor – láss csodát – a választók 35 százaléka szavazna a közös ellenzéki listára, a Fideszére pedig csak 34 százalék. Ergo, mondja Berci: ilyen összefogással legyőzhető a Fidesz. Azt csak halkan mondom, hogy Závecz Tibor sem a jobboldalról érkezett a közvélemény-kutató szakmába, ilyen típusú prognózisait tehát még Gyurcsányék sem veszik komolyan. Ha komolyan vennék, akkor örömükben belebokszolnának a levegőbe, s már szerveznék is az összefogást.
De erről szó sincs. Gyurcsány pontosan tudja, hogy összefogással sem lennének képesek nyerni. Ha viszont összefogással mennének neki a választásnak, akkor a DK-soktól vennék el a helyet a társutasok. Azaz gyengülne a Demokratikus Koalíció brüsszeli hazaáruló brigádja. A magyarok ezzel persze inkább nyernének, mint vesztenének, mert olyan szélsőségesen magyarellenesek, mint a DK-s különítmény tagjai kevesen tudnak lenni. Ideértve a szélsőséges csapat további ászait, Cseh Katalint meg Donáth Annát a Momentumból.
Kunhalmiék azonban végsőkig kitartanak az összefogás mellett.
Hann Endre, a legmértékadóbb baloldali közvélemény-kutató, a Medián főnöke szerint azonban a választások megnyerésére a Fidesz az esélyes. És ebben nincs semmi újdonság. Ez régóta köztudomású.
Kapálózni, összefogásról, színes tintákról álmodozni persze lehet.
A szerző szerkesztő