Életfogytiglan

Előkerült egy izgalmas levél, a hajdani diktatúra kulcsfigurájának, a hatalom első emberének, Rákosi Mátyásnak 1968 áprilisában – három évvel a halála előtt – írott sorai, amelyet Kádár Jánosnak címzett. Ismeretes, hogy RM 1956 júliusának végétől „gyógykezelésen”, valójában internáltként tartózkodott a Szovjetunióban. Néhány hétre ment, de élete végéig maradt. Az utolsó időkben a kirgiz világvégen. Közben arról fantáziált, hogy a magyarok repesve várják idehaza. Éppen ezért levelekkel bombázta a magyar és a moszkvai pártvezetést, hogy engedélyezzék számára a hazatérést.

Az is érdekes lehetne, hogy a levél ötvenöt év után miért egy antikváriumban landolt? Hány kézen fordult meg és kiknek a kezében? Erre csak maga a levél tudna válaszolni, ő azonban hallgat. Azt tudjuk, hogy a sértett és felháborodott RM leveleire sem Kádár, sem Hruscsov nem válaszolt. Amikor Kádárék 1957-es moszkvai látogatásán Vorosilov elővette az új magyar vezetést bíráló egyik Rákosi-levelet, Kádár élesen reagált: „Ha a szovjet párt- és állami vezetés úgy véli, hogy nekik Rákosiékra van szükségük, tegyék, amit akarnak.” Hruscsov erre hitet tett Kádárék mellett, és egyetértettek Rákosi internálásával.

Tudjuk, hogy az írás árulkodik egy emberről. Nem kell grafológusnak lenni ahhoz, hogy lássuk: egy beteg, csalódott, zaklatott és zavarodott Rákosi soraival szembesülünk. A sok javítás és változtatás, a helyesírási hibák árulkodnak. Hatalma delelőjén az asztalára került levelekre írta rá utasításait. Legtöbb esetben egy nagy L betűt biggyesztett az eredeti levél végére, amely azt jelentette, hogy Látta, máskor egy nagy R jelent meg a papíron, néha egy-egy szó, nagy ritkán néhány mondat. Például: „L. Szatmári e. [A Központi Vezetőség titkára.] Szoktunk mi még keresztapaságot vállalni? Úgy tudom, nem. Ajándékot kellene küldeni. R.” Vagy: „Borzalmas.” „Telefonáljon.” „Internálni kellene” stb. Azt is írhatnám, hogy írása korábban olvasható volt – ellentétben Farkas Mihállyal –, talán nőies is, egyik-másik betűjét rajzolta, a hogy határozószó esetében az ipszilon alsó szára majdnem alácsúszik az o betű alá. Ez csak Rákosi írására volt jellemző.

Most pedig lássuk az előkerült levél szövegét.

„Tisztelt Kádár Elvtárs! Negyed évvel ezelőtt [három szó áthúzva] Ez év elején Aczél György és Sándor József elvtársak felszólitására irtam [kétszer is rövid i-vel] a Központi Bizottságnak egy levelet arról, hogy hazatérésem után otthon milyen szándékaim vannak. [Javítva: hogyan] szándékozok [szándékozom] élni. Ennek három hónapja. Választ nem kaptam. Közben 77-ik életévembe léptem, egészségi állapotom [az utolsó két szó áthúzva], szívbajom és látásom annyira rosszabbodott, hogy az orvos újra kórházba akar küldeni, ahonnan alig két hónapja jöttem ki. Ujra [Újra] kérem, közöljék velem, hogy mikor térhetek haza.

Tisztelettel [Ezt a szót ő sosem használta] R” [Ahogy annak idején megszokta.] A levél alján ez áll: „A gyógykezelést [a szó áthúzva] Kádár J.-nak Fock Jenőnek 1968. IV. 6.”

A levelet a Hereditas Antikvárium – más dokumentumokkal együtt – december elsején árverésre bocsájtja. A kikiáltási ár ötmillió forint! Vajon lesznek-e olyanok, akik erre a nagy összegű kikiáltási árra még licitálnak? S ha lesznek, megkérdezném tőlük, miért áldoznak annyi pénzt egy aljas gazember, egy pokolra való politikus, egy bukott kommunista levelére? Választ valószínűleg nem kapnék, de a levél története alighanem folytatódik.

A szerző újságíró