Mennyi az az annyi?

Mennyi is 66 milliárd euró? Johannes Hahn uniós költségvetési biztos szerint – ha figyelembe vesszük az összes kihívást, ami előtt Európa áll – elég kevés. A hétéves uniós költségvetéshez képest is kevés, az három éve még 1200 milliárd euróról szólt, de hát elfogyott, azt kellene kipótolni. Bagatell összeg, mondja egy osztrák bürokrata összes eleganciájával.

Minden nagyon sokba kerül, panaszkodik Hahn úr. Három éve még nem tudhatták, hogy Ukrajnában és a Közel-Keleten is háború lesz, hogy gyorsabban kell majd átszervezni Európa gazdaságát a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiák használatára. Ezt diktálja a klímavédelem és az orosz energiafüggőség felszámolása is. Aztán ott van még a magas infláció, egyik válság a másik után. Ez mind többletkiadást jelent.

Persze mindenki megérti őt, amikor panaszkodik, hogy több pénzügyi forrásra lenne szükség. De adni nem nagyon akaródzik a tagországoknak, azt mondják, oldja meg, az a dolga. Ha haladár pénzügyes módján sakkozik, hogy a költségvetési lyukakat betömje, akkor pont arra nem jut, amire kellene: kutatásra, egészségügyre és az egyetemi diákmobilitásra, mondja az uniós szakember. Úgy látszik, ő is, mint mindenki más ezen a pályán, költségvetési hiány esetén azonnal előhúzza az ismert kártyákat, hogy a társadalom széles rétegei érintve érezzék magukat a megszorításoktól. Érdekes, hogy Nyugaton az oktatásügykártya nem az alapfokú oktatás problémáit jelenti, ott a kisiskolások több mint fele migrációs hátterű, ezért a szülők véleménye irreleváns. Sokkal fontosabb a szavazati joggal rendelkező fiatalok megszólítása, mert mi lesz, ha az erasmusos jó kis buli kimarad az egyetemi éveikből? A magyarokon itt is lehet spórolni, nekik oldja meg a kormányuk a megkurtított pénzből, vagy szavazzanak, akikre kellene, a magyarországi haladárokra.

Tényleg bagatell az a 66 milliárd, forintra átszámítva 25 ezer milliárd, a teljes éves magyar költségvetésnek nagyjából kétharmada. Ha jól számolok, minden egyes magyar emberre, csecsemőtől az aggastyánig ez 2,5 millió forintot jelentene. Persze nem nekünk kell büntetésből előteremteni ezt a summát, nekünk csak megszavazni kell, aztán kvóta alapján, mint a migránsokkal tennék, szétosztanák a tagországok között. Nem a pénzt, hanem a fizetési kötelezettséget.

A huszonhét tagországból egyelőre a németek és persze a magyarok tiltakoznak a tervezet ellen, a többiek szokás szerint sunnyognak, várják, ki viszi el a balhét. Hahn uniós biztos szerint a németek előbb-utóbb meggyőzhetők lesznek, mert megértik, hogy Európa és ezzel az ő gazdasági-politikai szuverenitásuk és a globális versenyképesség forog kockán. Kíváncsi vagyok, hogy a németek beadják-e a derekukat, mert a költségvetési szénájuk elég rosszul áll. A friss hivatalos statisztikai adatok szerint a teljes német államadósság 2368 milliárd euró, a hétéves uniós költségvetés duplája. Ezzel már – a franciák és olaszok mögött – dobogósak az unióban, bár az ország GDP-jéhez viszonyítva (66 százalék) ez még talán elfogadható mérték. De ha arra gondolok, hogy Németország az Európai Unió legnagyobb nettó befizetője, akkor ezek a számok már aggodalomra adnak okot. A németek eddig leginkább takarékosságukról voltak híresek, az államadósság az utóbbi években szállt el ennyire. Ők a covidra fogják, én a zöld-vörös-liberális kormányzatra, akikből sok minden egyéb mellett a szakértelem is hiányzik.

Velünk nem számol a biztos úr, zsarolókkal ő nem foglalkozik. Mert Orbán Viktor blokkolja az ukrajnai segélyt, azt követeli, hogy a jogállamiság megsértése miatt befagyasztott, Magyarországnak járó támogatást oldják fel. Ha Magyarország nem hajlandó az uniós érdekeket látni és megszavazni, mondja, akkor a huszonhat uniós tagállam között fogjuk a megoldást keresni. Ez bonyolultabb, de lehetséges. Magyarország nem állíthat meg minket.

Mindezeket egy Johannes Hahnnal készül exkluzív interjúban olvastam. A kért összeg nagy része, tudjuk jól, Ukrajnának menne, kereken ötvenmilliárd euró. Az ötven lélektanilag fontos szám, az a célja, hogy megmutassa, számíthatnak ránk, Európa segít Ukrajnának. Azért is kerek ez a szám, mert nem tudni pontosan, mennyi pénzre lesz szüksége Ukrajnának. „Aligha hívhatom fel Putyint, hogy megkérdezzem, hány iskolát és utat akar még lebombázni” – ezt szó szerint így mondta Hahn komisszár. Akinek a neve nemcsak kakast jelent (a szemétdombon), hanem csapot is, amit, ha kinyitunk, dől belőle a víz. Jelen esetben a pénz dől ki rajta.

A szerző történész