Szárnyal a kedv, kacag a máj

Most aztán főhet az ellenzék törpe minoritás pártjaiban lévő politikusok feje, a vezérürü Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc kihajította őket. Dobrev Klára árnyék-miniszterelnök pedig bejelentette, hogy 2026-ban a DK 51 százalékkal fogja megnyerni a parlamenti választást. Konklúzió: az összefogás ingyenkonyháján a potyautasoknak befellegzett. Mert a DK – mint a Dobrev-interjúban olvashatjuk – az egyetlen komolyan vehető alternatíva a Fidesz rendszerével szemben. „Mi ezt megszoktuk, elviseljük. Másnak is fel kell készülnie erre” – üzent a sorok között a hálátlan szövetségeseknek, akiket a hátukon cipeltek a parlamentbe, mégis gyurcsányozni kezdtek.

Most épp a momentumos Donáth Anna, aki nem oly rég még Dobrev Klára szövetségese volt az Európai Parlamentben az orbáni diktatúra elleni harcban, ám nem átallott olyanokat mondani, hogy Gyurcsány Ferenc hazudott a választóknak, államcsőd szélére juttatta az országot, és sosem követte meg ezért a társadalmat. Egyébként pedig maga Dobrev Klára is kerüli a felelősségvállalást. A DK-ban olyan politikusok vannak, akik hazudnak reggel, éjjel meg este is.

Donáth még egy tőrt belédöfött a Gyurcsány házaspár szívébe, amikor azt írta: ma Magyarországon esélye sincs valakinek kormányváltó többséget kovácsolnia anélkül, hogy vállalná a felelősséget saját korábbi tetteiért. Szerinte ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy a DK a legelutasítottabb párt az ellenzéki szavazók körében. Egyébként ezzel magunk is mélyen egyetértünk, de ha így van, adódik a kérdés: miért gondolta 2022-ben a Momentum, hogy a Gyurcsánnyal történő politikai összebútorozás hozhat bármilyen eredményt? Miért gondolják még most is úgy, hogy a 2024-es önkormányzati választáson a szerintük is hiteltelen, a hazugság kultúráját hordozó, a felelősséget soha nem vállaló, sőt azt másokra áthárító párttal, a DK-val közös zászló alatt kell csatába indulni?

Hogy a Momentum, amely még fiatal párt, miért nem tanult a lényegében már elsüllyedő MSZP, majd a Gyurcsány-frigy folytán szinte porba hulló Jobbik példájából, amelyek már átestek Gyurcsányék halálos ölelésén, ármánykodásain, hatalomvágytól fűtött gőgjén, néha tébolyán, azt nem tudjuk. Különben is ez az ő dolguk. Néhány aprósággal azért mi is kiegészítenénk azt a politikai kultúrát, amelynek révén a Demokratikus Koalíció 51 százalékos parlamenti győzelemre készül 2026-ban. Bár a megvalósulás valószínűsége kisebb, mint napjainkban Köbükinek a megérkezése a világűrből az öregecskedő Mézga családhoz. (Bár jövetelét a rajzfilmsorozat alkotói csak a 30 században remélték.)

A DK 2026-os választási győzelmének 2023-ban ugyanis az égvilágon semmi jele nincs. Sem a Fidesz szavazóinak fogyatkozása, sem a bizonytalanok rohamosan növekvő tábora nem gyarapította a DK táborát, legalábbis a közvélemény-kutatók mérései szerint. Az emberrablások, más szövetséges pártok erőforrásainak humánus fosztogatása is csak az árnyékkormányt építette, a DK tömegbázisát egyáltalán nem. Megjegyezzük továbbá, hogy tavaly tavasszal az előjelek sem voltak túl biztatók. A Demokratikus Koalíció ugyanis abban a harminckét egyéni választókerületben, ahol maga állított jelöltet, huszonkettőben még az ellenzéki szövetség átlagos listás eredményét sem érte el.

Ebből pedig egyenesen következik, hogy az összellenzék történelmi mértékű vereségéből alaposan kivette a részét a Demokratikus Koalíció. Ergo: a választások estéjén a közös színpadról történő távolmaradás teljes mértékben indokolatlan volt, akárcsak Gyurcsány és Jakab Péter kislisszolása a művészbejárón. Mi több, nemcsak gyáva tett volt, egyenesen jellemtelen gazemberség.

Ha Dobrev Klára győzelmi bejelentése kapcsán Mézga Géza is szóba került, tényleg szárnyaljon a kedv, kacagjon a máj, ezért felidézném DK korábbi alelnöke, Nagy-Huszein Tibor sorait a párt kongresszusával összefüggésben. Nem sértődöttségből fogantak.

A nyilvánosság számára hozzáférhető dokumentumok azt mutatják, hogy semmi sem változik, minden megy tovább úgy, mint eddig. Nem változik a vezetési struktúra, továbbra sem lesz olyan testület, amely ellenőrizhetné az elnökséget, az elnökség megválasztása a „szokott rendben” történik, az alelnöki helyekre csak a jelenlegiek kandidálhatnak. Azt mondják, ez a párt belügye, senkinek semmi köze hozzá, ha a tagság többségének ez megfelel. Egyrészt nem lehet tudni, hogy a tagság többségének megfelel-e ez, és a kongresszuson ki sem derülhet ez. Másrészt a demokratikus működés nem az, különösen nem ebben a választási rendszerben, amelyben nem lehetséges az ellenzéki pártok versengése. Az, hogy egy párt elnökségét – vagy annak is egy szűkebb körét – nem ellenőrzi semmilyen testület, hogy egy pártban hiányoznak a fékek és egyensúlyok, az nem a párt belügye csupán. Az bizony társadalmi veszélyforrás – írta az akkor már „legerősebb” ellenzéki párt alelnöke a választók hitegetése kapcsán, majd lemondott.

Bejegyzéséhez kommentben valaki hozzátette: „Az alapításkor még Feri is azt harsogta, hogy az új párt új politikai kultúrát akar megteremteni! És mi lett a DK-ból? Politikai helyezkedők Eldorádója és politikai hullarablók pártja.”

A szerző újságíró