„Október 23. mára megszűnt a nemzet közös ünnepének lenni” – nem más panaszolta ezt el tekintetét a városligeti 56-os emlékműre szegezve, mint Gyurcsány Ferenc, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának egykori titkára, az elhazudott rendszerváltoztatás legkártékonyabb gazdasági és politikai szélhámosa. Mellette felsorakozott (a most éppen szociáldemokratának hazudott) pártjának néhány megélhetési notabilitása, közöttük az ötvenhatos forradalom leverésében és a megtorlásban kulcsszerepet játszó Apró Antal unokája, Dobrev Klára is. E beszédet hallgatva a videófelvétel tanúsága szerint a DK-s árnyékkormány árnyékminiszterelnökében a szégyenérzet éppen annyira dolgozott, amennyire bukott miniszterelnök férjében. Semennyire.
Ez a nagy titok, a szégyenérzet hiánya.
Pszichológusok szerint a szégyenérzet hiánya, a vastag bőr az, amely a karrierpolitikusokat a felszínen tudja tartani. Totális abszurd és józan fejjel elképzelhetetlen helyzetekben ugyanis az emberek lélegzete eláll, a meghökkenéstől a szavakat sem találják. Gyurcsány még erre is rá tudott tenni néhány lapáttal. „Amikor az íróasztalomnál Nagy Imrével szemben ülök, mindig figyelmeztet, hogy nem kell panaszkodni, erőfeszítést kell tenni. Ő tett erőfeszítést, a legnagyobbat, az életét adta” – jegyezte meg az ifjúkommunisták öregecskedő embere, aki önnönmagát egyenesen dicső forradalmunk és szabadságharcunk őrzőjének nevezte. Szemben a mai hivatalossággal (értsd: a kormánypártok képviselőivel), akik viszont kiforgatják, meghamisítják az ünnep szellemiségét.
Ötvenhat szellemiségének önjelölt őrét az sem zavarja, hogy ő maga is majd harminc éve beköltözött abba a villába, amelyet Kádár legfőbb bizalmasa és szomszédja, Apró Antal éppen azzal szolgált meg, hogy személyesen felügyelte Nagy Imre koncepciós perét, a mártír miniszterelnök kivégzését, a megtorlásokat, a gyilkos sortüzeket, a forradalmárok bebörtönzését, az „ellenforradalmat”. A „forradalom őrei” pedig hűségesek maradtak a helyhez, amelyhez Apró unokája jutott huszonöt évre kilenc millióért, s amely mostanság milliárdos vételáron találhat gazdára.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy hibásak vagyunk mi magunk is, főként az értelmiség, a történészek, az újságírók, a kortárs politikusok, ne adj Isten ügyészek, a törvényesség őrei abban, hogy ez az ember, vagyis Gyurcsány Ferenc villalakó még mindig a közélet színpadain szerepelhet, s önnönmagát a legerősebb ellenzéki párt jelzőjével illetheti. A mulasztásaink szempontjából a legkevesebb, hogy miniszterelnökként is megbukott, hogy rendőrterrort vezényelt az ötvenhatos forradalom ötvenedik évfordulóján, hogy átverte a választókat és az Európai Uniót is 2006-ban, hogy kis híján államcsődöt idézett elő 2008-ban Magyarországon, amiből csak a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió kölcsönei rángatták ki hazánkat.
Az Antall-kormány abban mulasztott, hogy káderhiányra hivatkozva (?) a Miniszterelnökségre olyan figurákat engedett be államtitkárként, mint például Szilvásy György, Gyurcsány KISZ-pajtása, aki éppen az állami vagyon felett „őrködött”, s így abból Gyurcsánynak zsíros cupákokat juttatott trükkök százaival. Ilyen volt az őszödi kormányüdülő villája, vagy a Szalay utcai irodaház. A sors fintora és a káderhiány a rendszerváltozás alfáját és omegáját jelentő 56-os forradalom egyik eltiprójának, Apró Antalnak az unokáját, Dobrev Klárát is a Miniszterelnökségre vetette, amiből nemcsak szép frigy, hanem timföldgyár is fogant, anyós által juttatott banki hitelből, öt milliós önerővel. Gyurcsány egy ifjúsági fantomszervezet, a Demisz alelnökeként két hatalmas értékű vagyontárgy, Csillebérc és a KISZ-székház elzabrálásán is bábáskodott 1989 júniusában, majd angolosan távozott a szervezetből.
Hogy, hogy nem, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség gazdasági irodája, Varju László ügyvivő és Karl Imre kamarás (később mindketten a Gyurcsány-kormány államtitkárai) révén az országos üzlethálózattal bíró Ezermester vállalat végelszámolása is Gyurcsány cégére várt. A privatizáció bugyraiban a cég vagyona a nyilvánosság számára szinte nyomtalanul cserélt gazdát. A Legfelsőbb Bíróság azonban 2008-ban lesújtott a Demiszre, kimondta, hogy érvénytelenek a csillebérci tábor elajándékozásáról szóló szerződések. A Fővárosi Ítélőtábla pedig azt, hogy a KISZ, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, valamint a Magyar Úttörők Szövetsége között 1989-ben megkötött szerződések semmisek. Ezzel a döntéssel ugyan a Demisz mellett a KISZ vagyona is fantomizálódott, de hát a többi vagyonelemmel már nem volt mit kezdeni.
Ez is hozzá tartozik Gyurcsány és élcsapata életművéhez, s atya ég, mennyi minden még.
A Demisz kebelében tehát a KISZ vagyon nagy része úgy porladhatott el, hogy a Demisz nem lett a KISZ jogutódja, így jogilag létre sem jött. Ennek alapján elvben a KISZ-székház eladása is semmis lehetne, ezért egyébként az állam 1989-ben 840 millió forintot fizetett a nem létező Demisznek. A befolyt vételárból az ügyészségi jegyzőkönyvek szerint 1410 forint maradt meg a szervezet megszüntetése idején.
A vagyon eltűnt, illetve átalakult, most meg pironkodás nélkül kinevezték magukat a „forradalom őrzőjének”. Vajon mi következhet még?
A szerző újságíró