Jó kis móka

Mit mondjunk, jó kis móka, egyfajta 21. századi népszokás kerekedhet abból, amit a minap vetített elénk minden idők legötletesebb amerikai elnöke, bizonyos Joe Biden. Aki mintegy 74 milliárd dollárt kért a kongresszustól Ukrajna és Izrael számára. Ezen országok ugyebár harcban állnak, ki egyik, ki a másik szomszédjával, s a pénz a háború folytatására, fenntartására, a pénzeszsákok által kiválasztott fél győzelmének megvalósítására kell. Mi meg, hiszen Európa hű vazallusa, kiszolgálója az Egyesült Államoknak, majd páholyból nézzük, hogy mire telik, mikor kérnek újabb és újabb milliárdokat a háborúk folytatására, hiszen Amerika parancsa az EU-nak is szent, bár ilyen fogalmakat a materialista világban nem illenék használni. Most, hogy már világszerte megismerkedtünk a proxyháború fogalmával, aligha lehet kétségünk afelől, hogy a temérdek pénz kinek a kasszáját gyarapítja majd. Meglehet, tévedek, de ezzel az újabb aktussal végképp belekeveredhet a világ a proxy, azaz a megrendelt háborúk korszakába. Akinek útjában áll valamely ország, viszont a saját katonáit, lakosságát nem akarja vagy inkább nem meri hadba küldeni ellene, az majd kiválasztja, kit tömjön pénzzel, hogy aztán az legyen szíves harcolni a kinevezett ellenség, agresszor stb. ellen. S már mehet is a milliárdos támogatás annak a félnek, akinek a pénzeszsák drukkol. Új formája van tehát kialakulóban a háborúnak meg a zsoldoshadseregnek is, hiszen a pénz a támogatni kívánt ország vezetőjéhez érkezik, hogy aztán azt majd ő vagy a kedves családja fordítsa, eddigi tapasztalataink szerint leginkább villák és milliárdos öltözékek megvásárlására. Megvetendő, aki irigyli tőlük ezt a kis örömöt, hiszen lángokban áll az országuk, értelmetlen hősi halált halnak szegény katonáik, a menekülő lakossággal is törődniük kell, leginkább azért, nehogy katonaköteles is legyen közöttük. Aki nem az, azt meg segítse és tartsa el a befogadó.

Ám van még egy igencsak szembeötlő jelensége a proxyháború nevű hadviselésnek. Ezt most vívják szerte Európában, kivéve ugyebár Ukrajnát, amely most el van foglalva, s amerre ez idő tájt a madár se jár, nem hogy migránsok. Ez a proxyháború ugyanis Európában zajlik, a normális lakosság és a bevándorlók, no meg az ő befogadásukat aljas módon intézgető és pénzelő kormányok között. Ahogy a politikai szótár mondja, a proxyháború nem más, mint helyettesekkel vívott, megbízottak útján zajló háborús konfliktus. Nos, ebben szenved ma Európa, s talán végóráit éli. A lakosság egyre elégedetlenebb, a bevándorlók – bocsánat, katonák – egyre radikálisabbak, egyre felfegyverzettebbek és bátrabbak. Európa migránsözönt elviselő lakossága a szenvedő fél, a felbujtók meg a migránsokat felbérelő és pénzzel, valamint immár fegyverrel is ellátó háttérhatalom tagjai. A migránsinvázió tehát ugyancsak proxyháború. Melyben Európa harcban áll, de nem őt támogatja a háttérhatalom, hanem inkább szidja, s toleranciára próbálja kötelezni, míg a behatolókat meg a végtelenségig támogatja. Európa tehát elárultatott. Messziről szólnak bele az életébe, határain fegyveres konfliktusokat robbantanak ki, provokálnak, migránsinvázióval próbálják „kicserélni” a lakosságát. Hogy kik? Az új világrend hagymázas fogalmát valósággá változtatni akaró „beavatottak”.

Kíváncsi volnék, ha egy becsületes közgazdász megfejtené, táblázatokba rendezné s végül elénk tárná azt, hogy lényegében kik húznak kétséget kizáróan hasznot a proxyháborúkból. Mert a mostani – egy kívülálló szemében – csak annyit jelent, hogy mások pénzéből állnak ellen, áldozzák föl katonáikat, a pénzt adók meg kellő távolságból nézik mindezt, s kacarásznak a markukba. S ha véget ér a proxyháború, akkor tülekednek, hogy beálljanak a sorba, s ott legyenek a területi osztozkodásnál vagy a busás hasznot ígérő „újjáépítésnél”. S ezenközben persze annyit hazudnak, amennyit nem szégyellenek. Ez lesz ám az igazi tánc!

Nos, jelenleg egy kívülálló, aki se nem katona, sem pedig a pénzhatalom drukkere, mi több, ráadásul nőnemű, valahogy így látja a világ urainak viselkedését. S végképp meggyőződött arról, hogy ezt a világot nem a tisztességes embereknek találták fel. Én volnék ez a kívülálló, s ebben a minőségben nem is lehetnék más, hiszen mit is gondoljon az ember, ha azt tapasztalja, hogy nálunk a magukat baloldalinak vallók többsége, beleértve az unióban tevékenykedő hazaárulóinkat, a háború mellett agitálnak. Kíváncsiak lennénk indoklásukra, ám eddig ilyesmivel nem tiszteltek meg bennünket.

Mindaz, amiről fentebb elmélkedtem, akár tetszik ez valakinek, akár nem, a bizonytalanság kínzó érzetét kelthetik az emberben. Nem véletlenül. Nem kell messze mennünk a tapasztalatokért, hogy megállapítsuk, bajban van a világ. Ropognak a fegyverek, és mocsárba süllyed minden, ami eddig volt. Veszélyben a törvények érvényessége, áruvá vált a becsület is. Elgyávultak az emberek, talán mert leginkább a matériát féltik, nem az álmaikban meglévő szépet és nemeset. Ma itt tartunk szerintem, s ez baj. Nem tudom már, melyik középkori, világhírű festő mondta, hogy: „A szépség értelmetlen, ha nincs kivel megosztani.” Nem feltétlenül értek egyet vele, szerintem leginkább az a baj, hogy ma nem pártoljuk a szépséget, sem pedig a természetességet. Ha meg nem pártoljuk, akkor nincs is kivel megosztani. Nem a szépségről szól mostanában a világ. Hanem arról, hogy egy új, egy embertelen világrendet óhajtanak ránk erőltetni. Ennek részleteit nem sorolom, mindenki ismerheti már, sőt azt is tapasztalhatta, hogy a kísérlet az egészségügy birodalmától kezdve a világ pénzügyi rendszeréig minden területen elkezdődött. Úgy tűnik, sikerrel. Nos, a változtatásoknak, az elképzeléseknek az egyik fontos eleme a háború. A proxyháború is mint újnak mondható jelenség. Jó kis móka a világkormány mögött ülők számára, ugyebár.

Nos, van Orwellnek egy – több van neki, de most csak egyet idézek – mondása. Eszerint: „A háború egyik legborzasztóbb kísérőjelensége, hogy a hadipropaganda, az üvöltés, a hazugságtömeg és a gyűlölködés mind-mind olyan emberektől származik, akik nem harcolnak.” Cáfolhatatlan tény ez. Csak éppen ők azok, akiket nem kellene hagyni, hogy szóhoz jussanak.

A szerző újságíró