Most, hogy a fűtési szezon beindulásával hivatalosan is ősz lett, J. Károly nem hivatalosan föltette magának a kérdést, hogy a zöldek vajon szeretik-e az őszt. Rövid reggeli eszmefuttatását azzal a következtetéssel zárta, hogy nem szeretik, és a válasznak szerinte igen alapos indokai vannak.
Legelőbb azért nem szeretik, mert amint beköszönt az ősz, egyre kevesebb lesz a zöld. A méhek visszamennek a kaptárba aludni, a levelek is megsárgulnak, bebarnulnak, rozsdásodnak és vörösödnek, talán még rózsaszínű is akad közöttük, ami különösen jót tesz a sokszínűségnek, de aztán hamar eleresztik őket az ágak, nyálkás és gusztustalan massza lesz belőlük, az őszi esők miatt sáros lepedék az anyaföldön.
Be is gyűjthetnék egy kis munkával, ám a lehullott levelek egyúttal a fákat is trágyázzák, ami igaz, csak J. Károly azt nem tudta elképzelni, hogyan vonatkozik ez a tétel a betonra, például a járdára, amelyen ilyenkor mindig el szokott csúszni. Az ő gyerekkorában falun elégették a leveleket, közben a lombtalanítás összekapcsolódott a lomtalanítással, viszont még nem volt klímaválság, illetve nem sejtették, hogy volna-e, és a kéményekből is mindenféle eredetű füst szállt fel.
Akkor még nem tudták, hogy ez milyen káros, most viszont már tudják, mégis elégetnek mindent, amit találnak, például a szén is megint divatba jött. A politikai korrektség a feketeszén használatát tiltja, a barnáról meg azt mondják, hogy zöld. Azt hiába mondanák, hogy süssön a nap, és termelje az áramot, a napsütés nem hajlandó arra, hogy olyan észszerűtlen és természetének ellentmondó utasításoknak engedelmeskedjen, mint az ember. Ebben a tekintetben tehát a szél is rokona a napnak, parancsra nem termel áramot, csak magától.
J. Károlynak a szél sem rokona, mert huzatot kap tőle a füle, kiújul az arcüreggyulladása, a szeme bevörösödik, s alig várja, hogy karácsony legyen. Ebben ugyan rokona a zöldeknek, mert ők is szeretnék, ha több Karácsony lenne, ami ugye együtt jár az örökzölddel, de arra ott van a reptér, mármint a sláger, mert a repülő szintén nagyon szennyezi a környezetet. A zöldbusz és zöldautó nem szennyezi, ahhoz viszont akkumulátor kell, s ezzel az üggyel meghasonlott viszonyban áll minden zöld, még az is, aki úgy zöld, hogy egyébként barna, vörös és rózsaszínű.
J. Károly arra gondolt, hogy az őszi levélhullás, avagy zöldhalál egyesekben azt a képzetet erősítheti föl, hogy az ország van rossz helyen, nem ők, mert lehetne például olyan helyen is, ahol nem kell fűteni, vagy pedig kell, de van miből, egyébként mindegy volna, ha ők dönthetnének róla, hogy kinek árulják el.
S ha már a levélhullástól kiindulva ilyen messze kalandoztak J. Károly gondolatai, nem tudott szabadulni a képzettársítástól sem, hogy a színtelen, szagtalan s láthatatlan anyagok a legmérgezőbbek. Akár az árnyékok, amelyek mögött az igazi testet még sejteni is alig lehet.
A szerző irodalomtörténész