Horváth K. József

Vélemény és vita

A hazugok tudnak a legtöbbet ígérni

NAPI KOMMENTÁR

Két idézet is eszembe jutott azzal kapcsolatban, hogy Dobrev Klára a nyugdíjakról és a szociális ügyekről beszélt programbemutató rendezvénysorozatán. Pierce Brown sci-fi-író azt mondta: „A hazugok tudnak a legtöbbet ígérni.” Míg John Irving azt, hogy „a biztonságérzetet a megtartott ígéretek számával mérik.” Voltaképpen itt be is fejezhetnénk az írást, hiszen közhely, hogy Gyurcsányék a nemzet legnagyobb hazugjai, s miután egyetlen ígéretüket sem tartották meg, az általuk kínált biztonságérzet egyenlő a nullával.

Mennél hangosabban, mennél elbódítóbb szavakkal ígérik a jót, annál inkább valószínűsíthető, hogy azokból is az ellenkezője valósul meg. De ne adjunk helyt a kísérletezésnek. Karácsony főpolgármesteri példája mutatja, mi lesz egy közösséggel, ha bedől a kommunisták ígéreteinek. Magasról tesznek a fejére. Tudjuk, Dobrev Klára személye önmagában hazugság. Gyurcsányt ugyanis a DK-sok nem merik az élre tenni, mert utálja őt az ország, elutasítja őt a választók legnagyobb része. Pofátlanságuk határtalanságát jól mutatja, hogy ha nem őt, akkor odateszik a feleségét, mintha a két embert a magyarok nem egyként vennék számba. A kalapot így is, úgy is Gyurcsány viseli, legfeljebb otthon a konyhában, a vasárnapi ebéd előtt teszi le, nem másnap, a kormányülés kezdetén a hivatalban. A lényeg akkor is az, amit a húsleves szürcsölése közben megbeszélnek.

Szóval teljesen mindegy, hogy az árnyékkormány munkarendjéről Dobrev hablatyol össze-vissza, vagy éppenséggel Gyurcsány hazudozik. Valójában úgy gondolkodnak róluk, ahogy anno Tóth Tamás, a K&H Bank és Lízing cég egyik volt vezetője tette, aki, miután megérkezett Gyurcsányék házához, levizelte az oldalát, majd az orrát is kifújta, s csak utána ment be tárgyalni.

Hát mit tennének a magyarok hasonló helyzetben, akiknek Dobrev Klára olyanokat mond, mint a programbemutatón saját céljaikról. „Az árnyékkormány olyan hazát fog felépíteni, amely óvva vigyáz ránk, amely együtt tart bennünket, és amely megerősíti a nemzetet.” Nem biztos, hogy ennek hallatán nem a cipzár húzogatásával folytatnák a napjukat. El tudják képzelni, hogy a háborúpárti Dobrev, a vérontás mögé felsorakozó Gyurcsány óvva vigyáz ránk. Akik migrációval, a társadalom elpusztítóinak vörös szőnyegen való belépdeltetésével akarják a nemzetet megerősíteni, azokkal, akik nem mellesleg már lőnek is a határőrizeti embereinkre. Meg a gendert akarják elterjeszteni, hogy gyerekeinknek már óvodás korban menjen el az eszük a biológiai nem megváltoztatásától, hogy ne legyen számukra megmásíthatatlan törvény, hogy az anya nő, az apa férfi.

Magára valamit adó ember nem tud akkorákat hazudni, mint aktuálisan Dobrev teszi. Mélyen belenéz a választók szemébe, és úgy mondja az ormótlan valótlanságokat, mintha igazak lennének.

Ezt pusztán azért hangsúlyozom, mert oda kell figyelni arra a folyamatra, amelynek részesei vagyunk. Amely a jövő évi választásokra készíti elő a terepet, s az agyak fertőzésétől, az emberek következetes félrevezetésétől azt remélik, hogy a hazugságaik alapján bizalmat szavaz nekik majd a választók többsége.

Erre természetesen esélyük sincs, de mégis próbálkoznak. Sulykolják arcátlanságaikat.

Ennek egyetlen reális motivációja lehet, hogy a megbízóik, a guruló dollárok feladói ezt várják el tőlük. Ők pedig csak akkor jutnak dohányhoz, ha a pofátlan hazugságaikat mantrázzák. Elszámolás idején pedig a számla belégeként lementett online felületeket, begyűjtött tévé- és rádiófelvételeket, podcastokat tesznek az asztalra. Ebből élnek. Konkrétan a hazugságból élnek, a magyarokat pedig a pokol tornácára vinnék, nem oda, ahol a haza óvva vigyáz rájuk.

Hosszú lenne felsorolni, mi történ 2006 után, amikor Gyurcsány az őszödi beszédet követően hazugsággal, azaz csalással megnyerte a választást aztán – „hazudtunk, reggel, éjjel, meg este” – előjöttek a húsba vágó megszorító intézkedéseikkel.

Tételesen sorolhatnám, mit vettek el a családoktól, az egészségügytől, az oktatástól, a nyugdíjasoktól, de nem teszem. Csak emlékeztetek a bevezetőben leírt idézetekre, miszerint a hazugok tudnak a legtöbbet ígérni, s a biztonságérzet a megtartott ígéretek számával mérhető.

A szerző szerkesztő