Gyurcsány, egy szociálisan érzékeny demokrata

A Demokratikus Koalíció szociáldemokrata cégére nem több, mint politikai termék. Kommunikációs trükk. A múlt átértékelésének és a jövő elhazudásának kísérlete. Ugyanakkor erőfitogtatás, üzenet a többi ellenzéki pártnak. Felkészülés egy soha nem látott demagóg és képmutató kampányra.

Komolyan bárki is elhiszi azt, hogy az európai egyesült államok eszméjébe szerelmes Gyurcsány-házaspár mostantól igazi hazafiként fog politizálni? Hogy lemondanak majd a posztkommunizmusban megszerzett előnyeikről? Hogy az Apró-villában megtalálták a szociálisan érzékeny énjüket? Valóban elég lenne egy nyár arra, hogy az évek óta progresszív politikát hirdető Demokratikus Koalíció szociáldemokrata párttá váljon?

Ugyan már!

Fizessenek a milliárdosok! – mondja Gyurcsány Ferenc. Elszámoltatjuk azokat az oligarchákat, akik mesés vagyonukat politikai kapcsolataiknak köszönhetik – teszi hozzá Dobrev Klára. És nem szakad rájuk a plafon.

A szemlőhegyi Apró-villában tényleg minden másképp van. A világ tótágast áll. Az őszödi beszéd igazságbeszédre, a 2006-os rendőrterror szélsőjobbos puccsra változik, az árnyékkormány pedig egy hét alatt hazahozná az uniós pénzeket. Gyurcsány hazafi, a Demokratikus Koalíció pedig szociáldemokrata. Ja, és ne feledkezzünk el a nagy fejenállás közben arról, hogy Kálmán Olga független és objektív újságíró volt, Gréczy Zsolt pedig kultúrpolitikus lett…

A szociáldemokráciát valójában Európa-szerte felfalta a neoliberális gazdaságfilozófia. Nem volt sikeres válaszuk az ezredforduló globális problémáira, így zsákutcába kerültek. Ahogy Galló Béla a „Mi lett veled szociáldemokrácia?” című könyvében írja, az úgynevezett „harmadik út” (ami nem összekeverendő Németh László vagy a rendszerváltoztatás utáni MIÉP harmadikutasságával) valójában önfeladás volt. Tony Blair, Gerhard Schröder, majd az őket utánzó Gyurcsány Ferenc nem tett mást, mint a neoliberális gazdaságfilozófia praxisával elnyomta a klasszikus baloldali értékeket.

Nem telik el úgy nap, hogy Dobrev Klára vagy Gyurcsány Ferenc ne fenyegetné meg Orbán Viktort, a kormányának tagjait és a Fidesz holdudvarát. Ez nem szociáldemokrácia, de még csak nem is demokratikus magatartás. A Demokratikus Koalíció lett a legszélsőségesebb parlamenti párt. (A félelemkeltésben mindenképpen.)

A szociáldemokrata politikai termék azonban alkalmas baloldali demagógiára is, ami sosem állt távol Gyurcsányéktól. Európai minimálbér, a pedagógusok bérének háromszorosára emelése, tizennegyedik havi nyugdíj és így tovább, ami éppen eszükbe jut abban az ígéretlicitben, amibe az egész baloldal belehajszolta magát.

Végül, a régi-új ideológiai meghatározás alkalmas eszköz lehet arra, hogy legalábbis virtuálisan lefedje a töredezett balliberális oldal egészét. Dobrev Klára „programbemutató” beszéde (ami valójában inkább hasonlított műfajában egy szélsőséges ellenzéki tüntetés vezérszónoki teljesítményére) üzenet volt az ellenzék egészének. Volt szó klímapolitikáról, a Nyugat-Európában elterjedt progresszív célokról, az LMBTQ-jogokról, az európai egyesült államok megvalósításáról és sok-sok olyan demagóg ígéretről, amit a többiek is szeretnének valahol elmondani.

Jelenleg a Demokratikus Koalíció dominálja a baloldalt. Ez tény. Történelmi töredezettség van az ellenzéki oldalon, azaz soha ennyi szervezet nem küzdött még az ellenzéki szavazók bizalmáért. Ez is tény. A választópolgárok viszont kevesebb pártot és nagyobb stabilitást szeretnének látni, amire jelenleg csak Gyurcsánynak van megoldása. (Habár az LMP mintha egy új, lokális zöldpolitikával és konstruktív ellenzéki magatartással igyekezne megszabadulni Gyurcsány árnyékától.) A Demokratikus Koalíció válasza a fragmentáltságra pedig végtelenül egyszerű. Gátlástalanul letolni mindenkit a pályáról és egy olyan – legalábbis nevében – szociáldemokrata pártot építeni, amelyről idehaza és külföldön is elhiszik majd, hogy kormányzóképes. Utóbbiak még lehet, hogy (ismét) pénzt is küldenének nekik. Dollárban.

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője