A bülbülszavú Gyurcsány

Mióta Gyurcsány Ferenc szociáldemokrata lett, nem lehet ráismerni. Higgadt, mértéktartó, maga a nyugodt erő. Olyan szépen beszélt a parlamentben is. Amolyan bülbülszavú politikus lett. A bülbül törökül fülemülét jelent. A fülemüle, népiesen fülemile, magyar tájékon énekesmadár. A bülbülszavú Gyurcsány most éppen azt énekli, hogy a gyurcsányozás intellektuális középszer. Silányság. Már-már szánalommal a hangjában fejtegeti a parlamentben, hogy a kormányunk megbukott, de mi magyarok mégis egyek vagyunk, legyünk megértők a kormánnyal, a miniszterelnökkel szemben is, nincs azért itt a világvége, a Demokratikus Koalíció, ha arra lesz szükség két hét alatt haza tudja hozni az uniós pénzeket is.

Mi bajunk lehet, ha a DK és Gyurcsány velünk, ki ellenünk? Ugye, senki és semmi. Hiszen már egy éve erre készültek, s most már ideje, hogy learassuk mi is, polgárok, a készülődésük gyümölcseit. Ebben a nehéz helyzetben számíthatunk mindahányan magyarok a Demokratikus Koalícióra. Nincs már olyan, hogy Vidnyánszky és társai buknak, s ha buknak, az Orbán utáni világban földönfutók lesznek. Nincs már olyan, hogy nem lesz árokbetemetés. Lesz. Nincs már olyan, hogy zárójel lesz, s ott a zárójelen belül rekedteknek levegőtlen világ jön azért, mert Orbánék megölték a magyar szabadságot.

A bülbülszavú ember feloldoz, a Dobrev-kormány megbocsát, a szociáldemokrácia elhozza mindenkinek a közjót, a demokráciát, az európai minimálbért, a szabadságot, a méltányos nyugdíjat. Ezt a nyugodt, megfontolt erőt láttuk az ATV-ben is, ahova szintén elvitte a remény hírét és ígéretét az elnök úr, ahogyan a riporter szólította, s nyomatékosította, ő továbbra sem vállal kormányzati szerepet, mert Dobrev Klára tudja a dolgát, nagy tapasztalatai vannak az államigazgatásban, tud válságot kezelni.

Nem mese ez, maga a valóság. Nem tudjuk persze, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Higgyünk-e bülbül énekének, vagy azt gondoljuk, hogy meghibbantunk, az amnézia fogságába kerültünk vagy mély hipnózisba zuhantunk. Történelmi tapasztalat ugyanis, hogy a társadalmakban a politikai emlékezet mindig is rövid volt, a mai szédítően rohanó világban különösen az, ráadásul új világrend van kialakulóban, ilyenkor fokozott az emberi emlékezet deficitje.

Új kormány kell, szociáldemokrata kormány, Dobrev-kormány ismétli újra és újra az ATV-ben is a bülbülszavú elnök, s jól láthatóan a riporter is hipnózisba kerül, komoly képpel hallgatja az alanyt, nincs benne kétség, mit képzel ez az ember, viccel itt velünk, tényleg elhiszi, amit mond, s egyáltalán. Nem számít semmit a múlt. Nem számít semmit a nevéhez köthető politikai teljesítmény, a hazugságok, az ármánykodások, a trükkök százai, amelyekről nekünk nem kell tudnunk, a szemkilövetések, a bukott kormányfő személyéhez kapcsolódó büntetőjogi feljelentés sem, amely terrorcselekmény pszichikai bűnsegédlete gyanújában fogant, no de az amerikai diplomácia kérésére fiókban felejtődött.

Nem számít, hogy ez a bülbülszavú ember a Kommunista Ifjúsági Szövetség második embere volt, aki 1989 áprilisában a KISZ „átalakuló” kongresszusa után azt mondta, az MSZMP-nek is tagja vagyok, s nem kívánom ezt sem megszüntetni. (Megjegyezzük, ha Csehországban születik, az ottani rendszerváltást követően nemhogy miniszterelnök nem lehetett volna soha, hanem egyetlen közjogi tisztség betöltője sem.) Nem számít az sem, hogy a KISZ jogutódjának hazudott Demisz alelnökeként közreműködött a Csillebérci Úttörőtábor átjátszásában, valamint a KISZ-székház dobra verésében (előkészítve a későbbi brókerbotrányt), majd angolosan lelépett, s elvonult a privatizációs vadkapitalizmus világába. Előtte persze még Stadinger elvtárs, az állampárt utolsó fővárosi tanácselnöke, Gyurcsány elvtársnak, mint a Demisz alelnökének kiutalt egy zuglói lakást, amit bülbülszavú hősünk elfelejtett visszaszolgáltatni. (Később a Legfelsőbb Bíróság 2005-ben azt is kimondta, a Demisz nem volt a KISZ jogutódja, az Orbán-kormánynak kellett Csillebércet visszavásárolnia a köz javára.)

Nem számít továbbá a balatonőszödi kormányüdülőből – már miniszterelnökként (!) – kihasított villa sem, amitől 2010-ben talán az elszámoltatástól tartva gyorsan eladott, nem érdekes a Szalai utcai irodaház biznisze sem, amelyet az állam visszabérelt tőle, hogy ingyen lehessen az új tulajé. Ahogyan ki beszél ma már a Fittelina-ügyként ismert uszodaépítésről az Apró-villában, vagy a több milliárdot érő Motim megszerzéséről az anyós által elnökölt Magyar Hitel Bank hétszázmillió forintos privatizációs kölcsönéből, ötmillió forintos önerővel. És olyan apróságokról, ami aztán az őszödi beszédhez és a bukáshoz vezetett, vagyis a 2006-os választás előtti hazudozás, az ország tönkretétele, eladósítása, kivéreztetése, az Európai Unió átverése, már ne is beszéljünk, az már egyszer kijött a könyökünkön.

Ideje tehát felébredni a bülbülszavú ember okozta hipnózisból.

A szerző újságíró