Mégis jobb lenne, ha árnyékban maradnának

Megnyilvánult Dobrev Klára. Az árnyékkormány árnyékminiszterelnöke kijelentette: „az a feladatunk, hogy visszavegyük az államot”. Hát, talán mégsem kellene. Vagy nem kellene azzal annyira sietni. Már volt náluk a Szemlőhegyen, s mit mondjak, nem volt az igazi. Mint amikor a kedves férje egy sajnálatos nyelvbotlás miatt azt találta mondani, hogy a brüsszeli pénzeket csak ő tudja hazahozni. Mire egy újságíró rögvest kiigazította: Nem hazahozni, hazavinni! Hát igen. Ahhoz bizony ért Gyurcsány Ferenc. Már ezerszer bizonyította. Marhára ért hozzá. Mert egy példa lehet véletlen, szerencse, mint a talált pénz, esetleg harmatos volt az ellenfél, de folyamatosan bizonyítani csak igazán rátermett, felkészült ember tud.

Az állam a mienk, tízmillió magyar állampolgáré, s az a feladatunk, hogy az államot visszavegyük – közölte a napokban a Demokratikus Koalíció EP-képviselője a párt budapesti rendezvényén. Klára asszony a DK árnyékkormánya által szervezett programbemutató-sorozat első állomásán szólalt fel, vázolta elképzeléseit, s úgy fogalmazott: nem egyszerűen kormányt akarnak váltani, az a feladatuk, hogy „Orbán rendszerét és az általa tizenhárom év alatt felépített rezsimet váltsuk föl”.

Ajaj, úgy látszik, ennek küldetéstudata van. Azt is mondta, szociáldemokrata ajánlatot tesznek Magyarországnak arra, hogy miként szervezik újra az államot, hogyan teremtenek olyan hazát, amely „vigyáz ránk”. Na, erre is csak azt lehet mondani, hogy talán mégsem kellene. Vigyáztak már ránk a szocik, például 2006-ban is, éppen a kedves férje hozzáértő, óvó tekintetétől és féltő szeretetétől övezve, de nem jött be. Roppant demokratikusan ugyan, de lepofozták fél Budapestet. Volt itt lovasroham, kardlapozás, „viperamarás” – ezt nagy tisztelettel csak a főrendőr nem látta, még a videófelvételeken sem vélte felfedezni –, és még „irányító szám” sem volt a munkájukat nagy-nagy kedvvel, hozzáértéssel és példás szorgalmatossággal végző rendőreinken. Lefújta a szél. Így aztán a mai napig nem tudhatjuk, hogy honnan is érkezett a pofon. Nagy-nagy érték, s azóta is szorgosan emlegetjük, hogy szemet is lőttek ki, globális demokraták módjára, szintén az egyenlőség jegyében, nem nézve, hogy az a szem kihez is tartozik. Kék, barna, netán zöld, nálunk minden szem egyforma! És, ahogy Illyés Gyula megírta, mindenki egyforma szem a láncban. És most jön Klára asszony. Igen, nyomul, aki a rendőrroham idején bizonyára még a konyhában szorgoskodott, háziasszonyi teendőit látta el, s nem biztos, hogy látta a tévét, így aztán Gergényi főparancsnokhoz hasonlóan, nem értesült a történtekről. Illetve láthatott, hallhatott valamit, mert határozottan kijelentette: több rendőr sérült meg, mint tüntető. Neki aztán hihetünk, hiszen híresen igazmondó családban él. Még akkor is, a demokrácia – nem népi, a népiben még az asszonyság kedves nagypapája, Apró Antal jeleskedett – legnagyobb dicsőségére, itt mindenki kapott néhány frászt, aki éppen arra járt. Még bámészkodó vagy telefonáló külföldi is megtapasztalhatta az európai értékeket, megtudhatta, miként néz ki nálunk az éppen működő demokrácia. Úgy kellett neki – ezt Gyurcsány meg is mondta –, minek ment arra. Kedves neje, akiről akkor még nem tudtuk, hogy maga is jeles politikus, most hangsúlyozta, olyan gazdaságot szeretnének, amely a sokak és nem a kevesek gyarapodását szolgálja, valamint olyan országot akarnak, amely nemcsak a mára, hanem a holnapra és a holnaputánra is tud gondolni. Magyarországnak erős, hatékony államra van szüksége – szögezte le, hozzátéve, a jelenlegi állam gyenge, „felelőtlenül és színvonaltalanul” működik.

Dobrev Klára a szociáldemokraták kötelességének nevezte, hogy számonkérhető, kikényszeríthető, jó minőségű és mindenhol azonos minőségben szolgáltató államot teremtsenek, amely véletlenül sem veheti magának a bátorságot, hogy válogasson a polgárai között. És tényleg nem válogatott, mint láttuk is.

És a nagyasszony konkrét tervekkel is szolgált. Elmondta, hogy át kell alakítani az egészségügy finanszírozását, szerkezetét, az ország minden pontján biztosítani kell a jó minőségű szolgáltatást. Igen, igen, ők már Ferenc úr idején el is kezdték, s príma minőségű, robbanásbiztos páncélszekrényekkel szerelték fel a kórtermeket, egészségesebb is volt a magyar, nem szorult magánszolgáltatóra. És az oktatás legalább olyan rossz helyzetben van, mint az egészségügy – mármint szerinte –, mára „úgy összeomlott” a magyar oktatás, hogy az elkövetkező években az európai átlagnál többet kell költeni a felzárkózásra. Megígérte, hogy alkotmányos joggá emelik a mindenki számára elérhető, ingyenes és magas színvonalú oktatást. Pedig ők már felismerték, és el is kezdték már az óvodákban a felzárkóztatást. Milliókért kakaóbiztos számítógépeket – egyesek szerint ingyen reklámkomputereket – szereztek be, s a konyhából szintén kivonuló Kunhalmi Ágnessel és Vadai Ágnessel, a „folytogató” szükség miatt, már rég elindították volna oktatásunkat a gender irányába.

De nem, nem sikerült. Minden romokban, ahogyan a kultúrában is. Ott pedig készen volt a minta – a szemlőhegyi villához hasonlóan –, az Apró apóéktól örökölt három T. Azaz a tilt, tűr támogat. És legjobb, bátor irodalmáraink rögvest fel is ismerték Ferenc szőlész-borász gazda őszödi beszédében a rejtőzködő szépet, jót, igazat, ám erre jött tizenhárom éve ez a barbár rezsim, mindent összefirkált, mindent összemocskolt. Pedig – mint ahogyan korábban évtizedekig is láttuk – az államnak mindössze három dolga van a kultúrával: az egyik, hogy békén hagyja, a másik, hogy támogatást ad, a harmadik pedig, hogy mindenki számára elérhetővé teszi – jelentette ki az EP-képviselő asszony.

A politikus úgy látja, hogy Magyarország ismét több millió szegény országává vált. Egy államnak azonban „kutya kötelessége” azokat segíteni, akiknek a legnagyobb szükségük van rá; az állam feladata az, hogy mindenki számára biztosítsa az emberhez méltó életet, megfelelő jövedelmet és segítséget adjon – érvelt. És ők tényleg megmutatták, el is kezdték, egyelőre csak szűk családi és baráti körben a jóléti ország megteremtését. Ám Orbánékkal ez is megrekedt a kezdeteknél, a csúcson. Ám majd jönnek ők, a szociáldemokraták, s ha ő kormányt alakít, véget vetnek a „tőke gátlástalan kiszolgálásának”. Olyan gazdaságpolitikát képzel el, amelyben a magyar dolgozót, a magyar munkást becsülik meg leginkább a saját hazájában. Nem a gazdaságért van az ember, hanem az emberekért van a gazdaság, a munkások bére, a dolgozók jövedelme nem egyszerűen költség, hanem az alapja annak, hogy független, emberhez méltó életet éljenek – mutatott rá. Tudnunk kell hát, hogy a választáson hova tesszük az ikszet, hiszen ha ők jönnek, helyreállítják a nyugdíjra való alkotmányos jogot, és újra bevezetik a vegyes indexálású nyugdíjszámítást. Hangsúlyozta, hogy a nyugdíj nem adomány, hanem megbecsülés és járandóság, a nyugdíjas nem kolonc, hanem példakép.

Végül arról beszélt, hogy Európa elkerülhetetlenül halad egy sokkal erősebb, sokkal szorosabb szövetség felé. A DK ezt Európai Egyesült Államoknak hívja, és Magyarországnak elementáris érdeke, hogy annak ne külső szemlélője legyen, hanem a „legerősebb közepébe tartozzunk” – mondta Klára asszony. Már csak mindenkinek ingyen szivar, bonbon, medvecukor, tanároknak kockás ing, gyerekeknek varázstoll, amellyel bevéshetik maguknak a jelest az osztálynaplóba, külön a budapestieknek versenybicikli, hogy legyen mivel munkába járniuk.

És nyugi, nyugi. Még árnyékban vannak ugyan, a hallottak, „látottak” szerint sötét árnyékban, de már látszik a Lánchíd felől a fény az alagút végén. Igaz, egy nehezen, de mégis kisilabizálható felirattal: Méhlegelő. Áthúzva, és felülírva azzal, hogy: Zsákutca!

A szerző újságíró