Az egri remete

A Központi Antikvárium árverésre bocsátott egy levelet, amelyet az Egri csillagok szerzője, Gárdonyi Géza 1911. július 23-án a keze írásával fogalmazott. Hogy kinek szól a levél, ez azonosíthatatlan. Sokkal többet elárul azonban a levél tartalma abból az időből, amikor az író Egerben már visszavonultan élt, és ráillesztették az „egri remete” és a „láthatatlan ember” címkéket. Van az írónak egy mondata, amelyre felkapjuk a fejünket. Ezzel is kezdi a levelét: „Nagyságos asszonyom! Csak évforduló volt, nem jubileum. Az én életemnek nincsenek ünnepei.” Ezt követően az unokája születésének apropóján dicséri a címzettet és hozzáteszi: „Bizonnyal meg is érdemli, aki annyi gyermeket annyi gonddal fölnevelt [ti. a levél címzettje], hogy most már a rózsáit is lássa annak [a] töviskoszorúnak, amelynek a neve élet.” [Az utolsó szó aláhúzva.]

Az említett évforduló Gárdonyi harmincéves írói jubileumát jelentette, amely 1911. június 26-án volt esedékes. Az alkalom megünneplésére a pályatársak és a lapszerkesztők lázasan készültek, de a rivaldafénytől irtózó egri remete mindent bevetett, hogy leállítsa a szervezkedést. Azt azonban már nem tudta megakadályozni, hogy az egri városvezetés 1912-ben átkeresztelje az író lakhelyéül szolgáló Takács utcát Gárdonyi Géza utcára. Az író aszkétikus életmódját cáfolja, hogy 1899 tavaszán Konstantinápolyba utazott, hogy anyagot gyűjtsön az Egri csillagokhoz. Gárdonyi fia szerint édesapja „megengedhetetlen bálványozásnak” tartotta az ünneplést, noha ő maga hasonló alkalmakkor szívesen küldte üdvözletét és jókívánságait pályatársainak, ismerőseinek. Feltételezhetően Mikszáth Kálmánnak is, akit – Gárdonyival ellentétben – negyvenedik írói jubileumán, 1910-ben az egész ország ünnepelt. Mikszáth – egyebek mellett – így nyilatkozott az ünnepről: „Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak végre egy boldog embert.” Quelle différence! – mondja a francia. Micsoda különbség az ünnep megítélése Gárdonyinál és Mikszáthnál! „Csak évforduló volt, nem jubileum” – áll a levélben. De hiszen az évforduló szinonimája a jubileum, és az író mégis különbséget tesz a két szó között. Az írói szabadság fegyverével teszi. Az írónak saját jubileuma iránti viszolygásáról fia, Gárdonyi József – aki megírta apja életrajzát – egy anekdotát is közölt. „Jókai jubileuma alkalmából kérdezett Gárdonyi egy egri parasztot. – Hát aztán tudja-e kend ki volt az a Jókai? – Honne tudnám. – Hát kicsoda? – Valami jubileony, istálom. – Gárdonyinak ettől kezdve elment a kedve a jubileonytól. Eddig úgy tudták Egerben a parasztok, hogy Gárdonyi írnok. Olyan írnok, aki a budapesti fővárosnak dolgozik. Hogy ő ezentúl jubileony legyen arra nem vágyott.”

Démokritosz szerint: „Az élet ünnepnapok nélkül hosszú út vendégfogadó nélkül.” Bárhogy vélekedünk, az ünnep mindenki számára ajándék. De nem az a fontos, hogy hol töltjük, hanem az, hogy kivel, kikkel és együtt. Ami pedig a bálványozást illeti: az embereknek szükségük van valakikre, akik többek és hatalmasabbak náluknál, akiket bálványozhatnak, mert megéreznek valamit a Teremtés mítoszából itt a földön.

Gárdonyi védelmében írom, születésének százhatvanadik évfordulóján: a hagyományokban az a jó, hogy formában tartják az emlékezetet. De bármennyire szeretjük hagyományainkat, ünnepeinket, néha a legszebb emlékek onnan származnak, amikor szakítunk a hagyományokkal.

A szerző újságíró