Egy őszinte amerikai a háborúról

William Kristol az amerikai neokonzervativizmus egyik vezető alakja, aki gyakran szerepel politikai szakértőként a hírcsatornákon, korábban pedig a Weekly Standard nevű neokonzervatív lap főszerkesztője volt. Kristol, aki erősen hisz a „demokrácia terjesztésének” eszméjében, számos érdekcsoportnak ad tanácsokat, és úgy véli, hogy az amerikai külpolitikának – miután az amerikai érdekeket biztosította – más kormányok különböző eszközökkel történő átalakítására kell törekednie. 2018 novemberében Kristol némi vitát váltott ki azzal a kijelentésével, hogy az Egyesült Államoknak külpolitikai célként kellene elfogadnia a rendszerváltás elérését Kínában.

E célra Kristol szerint fel kell használni a diplomáciát, a nyilvánosságot és a külföldi civil mozgalmak segítését. Továbbá, ahogy Kristol írja: „Néha politikai vagy gazdasági nyomást kell gyakorolunk. Ritkán alkalmazunk, és ritkán is kellene katonai erőt alkalmaznunk. De a végső célunk – miután megőriztük és biztosítottuk saját szabadságunkat – bizonyára az, hogy a szabadság ereje legyünk a világban. Ez pedig azt jelenti, hogy a nem szabad rezsimeket szabad vagy szabadabb rezsimekre kell cserélni. Ez rendszerváltást jelent, néha fokozatosan, néha pedig – ahogy ez a világban működni szokott – hirtelen.” (Forrás: ITT.)

Kristol gondolatai azért kerültek megint reflektorfénybe, mert a „Republikánusok Ukrajnáért” nevű csoport nemrég egy tévéreklámot adott ki, hogy segítse a Republikánus Párt támogatását Washington Oroszország elleni proxyháborújában, és meglepően őszintén mutatja be, hogy miről is szól ez a háború valójában: az amerikai stratégiai érdekek előmozdításáról, az ukránok áldozati bárányként való felhasználásával. Egy átirat a reklámból például így szól:

„Amikor Amerika felfegyverzi Ukrajnát, sokat kapunk kevésért. Putyin Amerika ellensége. A védelmi költségvetésünk 5 százalékát használtuk fel Ukrajna felfegyverzésére, és ezzel Putyin hadseregének 50 százalékát megsemmisítették. Mindezt úgy tettük, hogy fegyvereket küldtünk a raktárakból, nem a csapatainkat. Minél jobban gyengíti Ukrajna Oroszországot, annál jobban gyengíti Oroszország legközelebbi szövetségesét, Kínát is. Amerikának erősnek kell lennie ellenségeinkkel szemben, ezért a republikánusoknak a kongresszusban továbbra is támogatniuk kell Ukrajnát.” (Forrás: ITT.)

A hirdetések várhatóan az év végéig futnak majd a Fox News-on. A kampány az után indult, hogy a CNN közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak 55 százaléka ellenzi, hogy a kongresszus engedélyezze az ukrajnai háborúra szánt kiadások növelését. A felmérés szerint az ellenállás főként a Republikánus Párt részéről érkezett, a republikánus válaszadók 71 százaléka ellenezte a további ukrajnai támogatásokat. Sarah Longwell republikánus stratéga, aki 2019-ben Kristollal közösen alapította a Defending Democracy Together (Védjük közösen a demokráciát) nevű szervezetet, a Washington Postnak panaszkodott, hogy a republikánus szavazók közül sokan beszéltek becsmérlően Ukrajnáról vagy Zelenszkij ukrán elnökről.

A Kristol őszinte hirdetéséről hírt adó Caitlin Johnstone szerint attól a pillanattól kezdve, hogy Oroszország 2022 februárjában megszállta Ukrajnát, a tömegmédia a nyugatiakat agresszív módon újra és újra azzal az egységes propagandaüzenettel bombázta, hogy ez egy „nem provokált invázió” volt. Ugyanakkor az amerikaiak az amerikai birodalom vezetőitől és véleményformálóitól azt az üzenetet is kapják, hogy ez a háború segít eltiporni az Egyesült Államoknak a geopolitikai ellenségeit, és egyúttal előmozdítja külföldi érdekeit.

E kettős propaganda célja az, hogy egyszerre két üzenetet közvetítsen az amerikai nyilvánosság felé. Egyszer azt, hogy az USA egy ártatlan virágszál, aki csak segíteni akar jó barátainak, például az ukránoknak, hogy demokráciájukat megvédjék a gyilkos oroszokkal szemben, akik kizárólag azért szállták meg az országot, mert gonoszak, és gyűlölik a szabadságot. Másodszor, hogy a háború folytatása amerikai érdek.

A második pontra azért van szükség, mert az az üzenet, hogy az Egyesült Államok csupán ártatlan passzív szemlélője az ukrajnai erőszaknak, szükségszerűen arra késztet bizonyos politikai frakciókat, hogy megkérdezzék: „Oké, akkor mit csinálunk ott? Miért öntjük bele ezt a sok pénzt valamibe, amihez semmi közünk?”. Tehát egy másik narratívára is szükség van, amely elmagyarázza, hogy ennek a proxyháborúnak a támogatása az Egyesült Államok stratégiai érdekeit is nagymértékben szolgálja, miközben belföldön a hadiiparban munkahelyeket teremt.

Caitlin Johnstone szerint természetes, hogy ez a háború Amerika stratégiai érdekeit szolgálja. Csak egy gyengeelméjű hiszi el, hogy az Egyesült Államok azért ontja a fegyvereket egy másik országba, mert szereti az ott élő embereket, és azt akarja, hogy szabadok legyenek. A birodalom vezetői már jóval az invázió előtt nyíltan tárgyaltak arról, hogy egy ukrajnai háború közvetlenül az amerikai birodalom javát szolgálná. 2019-ben a Pentagon által finanszírozott Rand Corporation „Extending Russia – Competing from Advantageous Ground” (Oroszország kifárasztása – előnyös helyzetből versenyezni) című tanulmánya részletesen leírta, hogy a birodalom hogyan használhatja a proxyhadviselést, a gazdasági hadviselést és más hidegháborús taktikákat, hogy a peremre szorítsa régi geopolitikai ellenfelét anélkül, hogy ez amerikai életekbe kerülne vagy nukleáris konfliktust váltana ki. Az amerikai hadsereg által kiadott dokumentum több százszor említette Ukrajnát, és kifejezetten kitért arra, hogy egy ottani háborút hogyan lehetne felhasználni a Moszkva elleni szankciók előmozdítására és Oroszország európai energiaérdekeltségeinek megtámadására.

2021 decemberében John Deni, a NATO propagandaszervezetének, a The Atlantic Councilnak a munkatársa „The Strategic Case for Risking War in Ukraine"” címmel írt egy cikket a The Wall Street Journalban, amelynek alcíme: „Egy invázió diplomáciai, gazdasági és katonai hiba lenne Putyin számára. Hadd tegye meg, ha muszáj”. Deni úgy érvelt, hogy jó stratégiai okai vannak annak, hogy a Nyugat keményvonalas megközelítést alkalmazzon Moszkvával szemben, és elutasítsa a tárgyalásokat vagy a meghátrálást Ukrajna ügyében. Ugyanis, ha ezzel Oroszországot invázióra provokálná, az még erősebb oroszellenes konszenzust kovácsolna Európa-szerte, újabb, még gyengítőbb gazdasági szankciókat eredményezne, amelyek tovább gyengítenék Oroszország gazdaságát, és elszívná az orosz hadsereg erejét és morálját, miközben aláásná Putyin hazai népszerűségét, és csökkentené Oroszország globális befolyását.

A birodalom hangadói tehát már az invázió előtt arról beszéltek, hogy ez a háború mennyire előnyös az Egyesült Államok számára, ahogy a Washington Post munkatársa, David Ignatius fogalmazott 2023 júliusában: „ez a 18 hónapos háború stratégiai szerencsét hozott, az ukránoktól eltekintve viszonylag alacsony költséggel. A Nyugat legvakmerőbb ellenlábasa megingott, és Svédország és Finnország csatlakozásával a NATO sokkal erősebb lett, Németország pedig leszokott az orosz energiától való függőségről”.

A birodalom irányítói mindent megkapnak ettől a háborúból, amit csak akarnak. A nyilvánosság előtt megszaggatják a ruhájukat, krokodilkönnyeket hullatnak, és szörnyű bűnös atrocitásnak nevezik a háborút, de tükörbe nézve néha vigyorognak. Pontosan tudták, hogy mit tesznek, amikor kiprovokálták ezt a háborút, és pontosan tudják, hogy mit tesznek azzal, hogy folytatják – fejezi be a birodalom irányítóinak szándékait bemutató írását Caitlin Johnstone.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója