Az unió helyzete

Ursula von der Leyen elmondta az unió helyzetéről szóló beszédét, az utolsót, a jövő évi európai parlamenti választások előtt. Az Európai Bizottság elnöke szerint alapjában véve rendben mennek a dolgok és az Európai Unió legyőzve a covid okozta kellemetlenségeket és felülkerekedve az ukrajnai háború okozta problémákon reményteljesen nézhet a jövőbe. Legyünk őszinték, hivatalban lévő vezetőtől nem is lehetett volna mást várni, a hibákra majd akkor mutat rá, amikor már nem lesz a hatalom közelében, ahogy ez általában lenni szokott. Azonban nem csak erről a természetes jelenségről van szó, hanem arról is, hogy a saját szempontjából valóban jól mennek a dolgok. A világ legjobb állása európai uniós vezetőnek vagy képviselőnek lenni, mert míg a nemzeti vezetőket és képviselőket egy választáson esetleg leválthatják, az uniós tisztségviselők ilyen veszéllyel nem néznek szembe, különösen, ha a háttérhatalom érdekeit képviselik, de mi mást is képviselhetnének, hiszen az tette őket pozícióba.

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert sokan a háttérhatalom emlegetését összeesküvés elméletnek tartják, mert – Soros Györgyön kívül – nem lehet konkrét emberekre rámutatni, hogy íme, ők a háttérhatalom. Ráadásul lazán összefüggő hálózatot alkotnak, ahol az egyes csomók vagy láncszemek önmagukban nem is tűnnek erősnek, az erő ezek együttműködéséből származik, ami valahogy úgy működhet, mint az emberi agy. Az egyes idegsejtek önmagukban nem hoznak döntéseket, de az idegsejtek rendszere már igen. Számtalan médiakiadvány (újság, rádió, televízió, hírügynökség) létezik, de a fősodratúnak nevezett média, ami Nyugat-Európában a kommunikációs tér legalább 90 százalékát uralja, mégis ugyanúgy láttatja az eseményeket, ráadásul a velük egyet nem értőket igyekszik lejáratni vagy elhallgattatni.

Ez a helyzet nagyrészt azért jöhetett létre, mert a múlt század kilencvenes éveitől kezdve végbement olyan liberalizáció, amely szabad teret engedett a tőke minden határon túl történő koncentrációjának és ma már számos nagyvállalat gazdasági ereje meghaladja egy közepes méretű ország gazdasági erejét, a sajtó néhány nagy médiabirodalom kezében van és még ezek felett is ott van a pénztőke koncentrációja, amely a nyugati világban néhány tucat konglomerátumban összpontosul. Mint tudjuk, a politikai érvényesüléshez pénz és médiafelület kell, és ezeket ők tudják nyújtani a politikusoknak. Ha a népakarat véletlenül olyan politikusokat juttat a kormányzói pozícióba, akik e hatalmasságoknak nem felelnek meg, azokat lelövik, mint Kennedyt, kompromittálják, mint a volt osztrák kancellárt, Sebastian Kurzot, megzsarolják, mint az olasz Giorgia Melonit, vagy országát gazdaságilag akarják tönkre tenni, mint Görögország és Magyarország esetében.

Ursula von der Leyen megfelelt az őt oda helyezők akaratának, így akár NATO-főtitkár, vagy bármi más is lehet belőle, függetlenül attól, hogy a maga után hagyott uniónak milyen a helyzete most és hosszú távon.

Tekintsünk néhányat a Von der Leyen számára nem létező problémákból. A bizottsági elnök beszédében jelentős teret adott a klímacélok megvalósításának, vagyis annak, hogy az unió 2050-re a szén-dioxid-kibocsátást zéróra csökkenti. Ezzel két baj van. Egyrészt a klímaváltozásnak nincs sok köze a levegő szén-dioxid-tartalmához, tehát hiába valósulna meg hatalmas áldozatok árán a kibocsátás nullára csökkentése, annak semmi hatása nem lenne a klímára, viszont ezzel a politikával teljesen tönkreteszik Európa iparát és pont az marad el, amire a legnagyobb szükség lenne, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás. Másrészt, még ha Európa zéróra csökkenti is a kibocsátást, a többiek nem tudják és nem is akarják ezeket az irreális célokat kitűzni, tehát a szén-dioxid-kibocsátás növekedni fog. Szerencsére ez mit sem változtat a klímán, erről bárki meggyőződhet, ha vet egy pillantást a Chicagói Egyetem klímamodelljére, amelyen tetszőlegesen állíthatja a légköri szén-dioxid mennyiségét és nézheti egy diagramon, hogy az hogyan változtatná meg a Földről kifelé menő hősugárzás karakterisztikáját.

Ennek a valóságtól teljesen elrugaszkodott, irreális politikának a következménye az európai ipar versenyképességének elvesztése és tartós stagnálás lesz. Németországban egyes vállalatok már most tervezik termelésük áthelyezését, és, ha ránézünk Németország gazdasági teljesítményére, azt látjuk, hogy lényegében padlót fogott, holott valaha Németország volt Európa gazdasági motorja.

Von der Leyen beszédében teljesen rendben lévőnek találta a bevándorlás folytatódását, csak azt szervezett keretek közé akarja szorítani, véget vetve az embercsempészek tevékenységének. Azt nem mondta, hogy ezt hogyan képzeli el, ha egyszer Európa nem hajlandó megvédeni külső határait. Az eredmény pedig az lesz, hogy Európa, elsősorban Nyugat-Európa fokozatosan muszlim civilizációvá válik, ráadásul úgy, hogy az iszlám egyes irányzatai közötti és az egyes bevándorolt nemzetiségek közötti ellentétek az európai politikai élet mindennapi részévé válnak. Ha a jelenlegi tendenciákat nem tudjuk megváltoztatni, akkor két évszázadon belül Nyugat-Európa muszlim többségűvé válik, vagyis európai civilizáció a maga görög–római időkre visszatekintő 3000 ezer éves történelmével, viharos gyorsasággal meg fog szűnni. Paradox módon ez megszünteti azokat is, akik létrehozták, mert egy muszlim többségű társadalomban a mai euroatlanti háttérhatalom képviselőinek aligha lesz maradása.

Von der Leyen egy olyan dologról is szólt, amelyre a beszédet elemző újságírók nem nagyon figyeltek fel és ez az, amit az unió geopolitikai szerepével kapcsolatban mondott: „Ukrajna támogatásával, az orosz agresszióval szembeni fellépéssel, a magabiztos Kínára adott válaszlépésekkel és a partneri kapcsolatok építésével egy geopolitikai unió születésének lehettünk tanúi”. Ez nem más, mint egy európai birodalom de facto létrejöttének bejelentése.

Ide tartozik Von der Leyen beszédének az a része is, amely Ukrajna helyzetével foglalkozik. Azt mondja, hogy addig támogatjuk Ukrajnát, amíg kell. Az orosz–ukrán háború nem európai érdek, és mint emlékszünk rá az Európai Gazdasági Közösség alapító országai és még néhány ország, közöttük Magyarország is ellenezte a 2008-as bukaresti NATO-csúcson Ukrajna NATO-meghívását, ami a mostani háború oka. Von der Leyen szerint most, ki tudja meddig, háborút kell viselnünk Oroszország ellen, ugyanis Ukrajna fegyverekkel való támogatása a gyakorlatban ezt jelenti. Ez lenne a szebb jövő, amiről az unió álmodik?

Von der Leyen állást foglalt az unió bővítése mellett. Ezt Magyarország is támogatja, ugyanakkor látni kell, hogy minél több a különböző érdek, annál inkább lehet az egész uniót felülről vezérelni, mert a különböző „kisakaratok” egyszerűen kioltják egymást. Bővítésnek a mi szempontunkból csak akkor lehet értelme, ha az újonnan jött nemzetállamokkal össze lehetne fogni a saját érdekeink és értékeink védelme érdekében. De minél több tagországból áll az Unió, annál könnyebb megosztottságot teremteni közöttük és érvényre juttatni a birodalmi érdeket, ami igen távol eshet az európai polgárok érdekeitől.

Jövőre európai parlamenti választások lesznek és választások lesznek az Egyesült Államokban is. A választásokkal elvben változtatni lehetne az Európát és Amerikát irányító politikán, ugyanakkor már most látszik, hogy hatalmas erők támadtak mindkét helyen, hogy a változásokat megakadályozzák. Az Egyesült Államokban talán van esély arra, hogy olyan politikus kerüljön az elnöki székbe, aki bizonyos fokig változtatni tud Amerika politikáján, bár Trump négy évét tekintve nincs nagy a lehetőség arra, hogy, ahogy ő mondta, a „washingtoni mocsarat” ki lehessen szárítani. Európában még rosszabb a helyzet, a tényleges változást kívánó pártok – ha reálisan szemléljük az esélyeket – nem tudnak többségre jutni. Ami az európai polgárokat leginkább egyesíti az a migrációllenesség, ezért az unió jelenlegi politikája elleni fellépés központjába ezt a kérdést célszerű állítani. E mellett teljesen nyilvánvaló a klímapolitika csődje, de e tekintetben az uniós propaganda olyan mértékben elnyomta a realitásokon alapuló ellenvéleményeket, hogy az európai lakosság túlnyomó többsége elhiszi, hogy a klímaváltozást az ember okozza. Ugyanakkor talán az egyre növekvő kényelmetlenségek és a kilátásba helyezett változtatások például a fűtés és a gépkocsik tekintetében, rádöbbenthetik az embereket, hogy e téren is változtatni kell.

Minden ilyen gondolat azonban csak akkor ér valamit, ha az eljut az állampolgárokhoz. Erre ma egy lehetőség kínálkozik, ha az Unióban minden országban jelen lévő úgynevezett alternatív médiát megfelelően megszervezzük és támogatjuk, hogy az üzenetek minél szélesebb lakossági réteget érjenek el. A kevés esély ellenére mindent meg kell próbálnunk, hogy a vesztébe rohanó Európát e végzetes úton megállítsuk.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója