Bródy János már megint elfelejtette, hogy 2010 óta nagyon nincs kommunizmus Magyarországon. Tehát nem elvtársai, cimborái fújják a passzátszelet, amit ő sose kritizált. Neki Kádár, Horn, Demszky, a valódi és demokratikusnak látszó liberálkomcsi diktatúra nagyon megfelelt. Napjaink demokráciájának illata csavarja az orrát, míg a komcsibűz lehet számára a tiszta oxigén.
A nagyon okos Bródy kezében is elsülhetett a választási kampány startpisztolya. Olyan bölcsességet vindikál magának, amely alapján ő, mint Bródy János eldöntheti, hogy Magyarországon diktatúra van-e vagy sem. A Klubrádióban ugyanis azt kegyeskedett a közvélemény tudomására hozni, hogy amíg az állami rádióban nem hangzik el a Lesz még egyszer című dala, vagy amíg Pintér Béla nem kap Kossuth-díjat, nem nagyon beszélhetünk demokráciáról.
A kérdés ezek után az, kicsoda Ön, kedves Bródy János? Miért gondolja, hogy a demokrácia létét vagy nem létét becses személye döntheti el, s nem a választások, s annak révén a magyar polgárok? Vagy időközben az ön egója akkorára dagadt, hogy lefedi nyolcmillió választópolgár személyiségét? Javaslok Önnek egy kis pálinkát, mert ahogy mondani szokták: már egy köbcenti helyrebiccenti.
El kell szomorítsam, most olyan világ van, amelyben a többség nem szereti az ön köpönyegforgató, mindig is a bolsik szekerét toló személyiségét. Csak volt idő, amikor nem tudtak érvényt szerezni akaratuknak, mert a Kádár–Horn–Demszky-világ – amikor ön szárnyalt – nem engedte.
Tessék mondani, mi indokolja, hogy bárhol elhangozzon a Lesz még egyszer című dala, ami semmi más, mint elbizonytalanító hazugságok gyűjteménye. Mi az, hogy lesz még egyszer Magyar Köztársaság, amikor van? Ja, hogy nem olyan, amit ön szeretne, amit például Gyurcsány vagy Dobrev Klára vezet? Hogy most nem a komcsik állnak a Magyar Köztársaság polcán? Hál Istennek. De ettől ez még Magyar Köztársaság. Nagyon is az.
Miért mondja azt a dal szövegében, hogy szabad lesz az ország minden népe, mikor most is szabad? Ki az, aki nem szabad, tessék mondani? Például a zsidók soha nem élhettek ekkora szabadságban, soha nem volt olyan zéró tolerancia az antiszemitizmusra, mint napjainkban. Ezt számos zsidó szervezet vezetője, sőt Izrael maga is megerősítette.
Miért mondja azt, hogy „lesz még egyszer szép a világ, álljunk fel hát érte”? Miért gondolja, hogy most nem szép a világ? Illetve: az „álljunk fel hát érte”, mit jelent? Felkelést, lázadást, zavargást Orbán ellen?
Viccelni tetszik, Bródy úr? Magyarország legstabilabb demokráciáját akarja éppen lebontani, helyébe bolsevik típusú diktatúrát építve. És ha a brüsszeliták egy hasonló, birodalmi európai egyesült államokat akarnak fölépíteni – Gyurcsánnyal együtt –, az is meg fog bukni. Az emberek szabad akarata nélkül ugyanis minden államforma életképtelen. Maga pedig nem kedveli a valódi demokráciát, csak mímeli a demokráciapártiságát, ahogy Gyurcsány Ferenc is teszi.
Kérdezem továbbá nagy tisztelettel, Pintér Bélának miért kéne Kossuth-díjat kapnia egy olyan rezsimtől, amelyet ő a honlapján sztálinistákhoz és nyilasokhoz hasonlított. Így: „Ez a rezsim sztálinista és nyilas elődeihez hasonlatosan, semmiféle tehetséget nem bír elviselni.” Ezek szerint Pintér Béla azt szeretné, ha egy sztálinista-nyilas rezsimhez hasonló szervezettől kapna Kossuth-díjat? S ilyen „sztálinista-nyilas” ország állami rádiója sugározná Bródy hamis, hazug dalát?
Bródy szerint ugyanis ez egy hazug országot. Mint mondja, a régi diktatúrákban az információk terjedését igyekeztek akadályozni, az internet korszakában pedig megzavarják az információáramlást. „A propaganda Patyomkin-falat épít a valóság elé.” Magyarországon szerinte nem jut el az információ a lakossághoz, mert a kormány leuralta a médiát és Patyomkin-falat épít a valóság elé.
Milyen érdekes, hogy Bródy János, Pintér Béla és mások hazug, ellenséges gondolatai mindig zöld jelzést kapnak, senki semmiben nem korlátozza őket. Épp az ő példájuk cáfolja Bródyt: mehet a hazugság, az aljasság is ezerrel a honi médiában. Sajnos.
Hazugságaikat, aljasságaikat viszont a magyarok nem honorálják. Fityiszt mutatnak nekik.
Igaz, Kossuth-díjat sem adnak érte.
A szerző szerkesztő