Az árnyékkormány a helyén van

Örvendezhetünk, mert immár egy esztendeje mutatta be tagjait a DK-s árnyékkormány. Az ünnep hangulatára azonban némi árnyékot vet, hogy árnyékkormányban jól állunk, viszont árnyékszékben (nyilvános illemhelyekben) továbbra is szűkölködik Budapest.

Kínos helyzet: a Fővárosi Önkormányzatnál sok a tanácsadó, a baloldali büszke világvárosban azonban aggasztóan kevés az utcai vécé. Számuk alig éri el a százat. Ezek szerint 16 ezer lótó-futó helyi lakosra jut egy ilyen létfontosságú toalett, és ott van még az évi több milliónyi, sokszor szorult helyzetben tanácstalanul toporgó külföldi turista. Most azonban talán kicsit lélegzethez juthatunk, mert a megújult Blaha Lujza téren a városvezetés felavatott egy impozáns új nyilvános illemhelyet is. Többfunkciós létesítményről van szó, mert leleményes környékbeli örömlányok felfedezték, hogy a klotyó eredeti rendeltetésén túl légyottra is kiválóan alkalmas. 250 forintnyi érme bedobása fejében itt meghitt légkörben alkalmi kuncsaftjaikkal közösen repülhetnek a mennyekbe.

A jelenlegi háborús fenyegetettség idején nem árt felidézni, hogy az örömlányok élete a világégések közepette gyakran a legkevésbé sem örömteli, inkább nagyon is keserves. A második világháború alatt például a japánok „hadiellátmány-egységként” elkönyvelt táborokban több tízezernyi, főként koreai, kínai fiatal lányt, mint „vigasznőt” kényszerítettek szexrabszolgaságra. A szerencsétlen sorsú fiatal nők sohasem tudták feldolgozni az átélt borzalmakat. A háborús nemi erőszakot a magyar nők sem úszták meg. Történészek szerint nehezen kiheverhető testi és lelki sérüléseket okozva a felszabadító szovjet hadsereg katonái hozzávetően kétszázezer lányt és asszonyt becstelenítettek meg. Az oroszok gyakran krumplipucolás címen gyűjtötték össze azokat a nőket, akik épp rosszkor voltak rossz helyen, csoportosan megerőszakolták őket. (A háború után megszüntetett kuplerájok kurtizánjainak többsége az új, szocialista rendszerben villamoskalauzként kereste meg kenyerét.)

Ha az árnyékkormányon múlna, a brüsszeli politikát követve mi is könnyen belesodródhatnánk a háborúba. Viszont a békeidők periférikus, mégis megoldásra váró visszásságai közé sorolható a női egyenjogúság élharcosainak ingerküszöbét még nem elért diszkriminatív klozet-helyzet. Nem elég ugyanis, hogy kevés az utcai illemhely, de a meglévők is hímsovinizmustól bűzlenek. A férfi vécék ugyanis jól felszereltek, általában a fülkék mellett egész sor piszoár is rendelkezésére áll a betérő vendégeknek, ám a nőiekben a biológiai sajátosságokat lekövetve nincsenek ilyenek. Ezért aztán a kisdolog elvégzésére főként tömegrendezvények alkalmával szűkös a női mosdó kapacitása, kevés az általában mindössze 3-4 fülke, legalább kétszer annyira lenne szükség. (Budapesten a KSH adatai szerint 1000 férfihez viszonyítva 1181 nő él.)

A nőket hátrányosan megkülönböztető vécémizéria következménye a gyakori látvány, ahogy a nyilvános illemhelyek előtt foglalt helyett szabad jelzésre várva kígyózó sorokban állnak a hölgyek. A lassan vánszorgó kritikus percek nem csupán önfegyelmet, hanem színészi tehetséget is megkívánnak tőlük, méltóságukat megőrizendő ne látszódjék, hogy igen sürgős dolguk lenne.

Az árnyékkormány árnyék-miniszterelnöke, Dobrev Klára országlása megkezdéséhez viszont alig leplezi türelmetlenségét… Görcsösen erőlködik. Legutóbb például olcsó rezsi ígéretével szédítette a jó népet.

De nyugalom, nem kell be… ijedni! A Fidesz–KDNP továbbra is magasan vezet, a többség nem dől be a demagóg dumáknak. Tesz a szellemileg leépülő ballib politikusokra. Az árnyékkormány a helyén van.

A szerző újságíró