A megosztottság Európája

A MIDEM (migráció és demokrácia), a Drezdai Műszaki Egyetem kutatóközpontja, nemrég készített egy tanulmányt, amely az Unió 10 országában, egyenként mintegy kétezer embert megkérdezve azt mérte fel, hogy az egyes országok társadalmait leginkább megosztó kérdésekben, mi az állampolgárok véleménye. Ezek a megosztó kérdések a bevándorlás, az ukrajnai háború, a pandémia (Covid–19), a klímaváltozás, a szociális juttatások, a nők társadalmi egyenlősége és a szexuális kisebbség kezelése voltak.

A tanulmány különlegessége, hogy a vélemények mellett azt is fel kívánta mérni, hogy az egyes kérdésben valamilyen álláspontot elfoglaló csoportok milyen érzelmeket táplálnak a velük ellenkező véleményen lévőkkel szemben. Ezt úgy kérdezték meg, hogy a válaszolóknak egy mínusz és plusz ötig terjedő skálán értékelniük kellett, hogy hogyan tekintenek az ellenkező véleményt képviselőkre, ahol a vélemények a „nagyon hűvös és negatív” megítéléstől (-5) a „nagyon szimpatikus és pozitív” (+5) véleményig terjedhettek. Közöttük szerepelt még középen a nulla is (0), ami azt jelentette, hogy nincs averziójuk a velük ellentétes nézeteket képviselőkkel szemben. Ha valaki a saját csoportját nagyon pozitívan ítélte meg (+5), míg a vele ellentétes véleményen lévőket nagyon negatívan (-5), akkor ez az érzelmi index, amit a tanulmány affektív polarizációnak nevez, a 10-es értéket vette fel. Természetesen egy nagyobb csoport átlaga nem nagyon érhette el ezt a szélsőséges értéket, ezért a tanulmányban, azokat nevezték érzelmileg szélsőségeseknek, ahol ez a polarizáció elérte a legalább 8-as értéket és eredményként azt adták meg, hogy az adott ország társadalmára jellemző megkérdezettek hány százaléka képvisel szélsőséges érzelmeket a vele egyet nem értőkkel szemben. A megkérdezett csoportokat, szokás szerint megbontották, kor, nem, iskolai végzettség, jövedelem, lakóhely (vidék-város), a politikai skálán való elhelyezkedés (bal, közép, jobb) és párthovatartozás szerint. E mellett ország és „európai” összesítés is készült, lévén, hogy a tíz ország, ahol a megkérdezéseket végrehajtották kitette az Unió népességének nyolcvan százalékát.

A vizsgálat összesített (mind a hét témakörre vonatkozó) eredménye szerint az érzelmi polarizáció szintje Olaszországban a legmagasabb, jóval megelőzve Görögországot és Magyarországot. Ezzel szemben a hollandiai és csehországi válaszadók a legkevésbé polarizáltak. Németország a középmezőnyben helyezkedik el.

Az érzelmi polarizáció különösen magas az éghajlatváltozás és a bevándorlás, a legalacsonyabb a nők társadalmi egyenlősége és a szociális juttatások és finanszírozásuk témakörökben. A felső korcsoportba tartozó (idősebb) emberek szignifikánsan magasabb érzelmi polarizáltságot mutatnak, mint a fiatalabbak. A magas és az alacsony iskolai végzettségűek jobban polarizáltak, mint a közepes végzettségűek. A magas jövedelmi csoportokban az eltérő véleményt vallók elutasítása is erősebb, mint az alacsony jövedelműek körében. A nagyvárosok lakói lényegesen polarizáltabbak, mint a vidéken élők.

A magukat politikailag baloldalinak vallók affektív polarizációs szintje a legmagasabb, tehát sokkal nagyobb mértékben utasítják el a tőlük eltérő álláspontot képviselőket, mint a magukat inkább jobboldalinak vallók. Pártok szerint a baloldali és szélsőbaloldali, valamint a zöld és ökológiai pártok szavazói Európa-szerte sokkal elutasítóbbak, mint mások, ezzel szemben az eltérő vélemények érzelmi alapú elutasítása a kereszténydemokrata vagy konzervatív pártok szavazói körében a legalacsonyabb, vagyis ez csoport a legtoleránsabb más nézetek iránt.

A MIDEM kutatása szerint bevándorlás tekintetében összességében a válaszadók 55 százaléka többé-kevésbé határozottan a „külföldiek bevándorlási lehetőségeinek korlátozása” mellett foglalt állást és mindössze 25 százalék volt ezzel ellentétes véleményen. Az ellenzők közül mintegy 17 százalék a lehető legerősebben a korlátozó migrációs politika mellett foglaltak állást, a 0-tól (határozottan támogatja) 10-ig (erősen ellenzi) skálán a 10-est jelölve. A válaszadók mintegy ötöde viszont pontosan a skála közepére (5) pozícionálva magát nem mutatott preferenciát. Az egyes országok közötti összehasonlítás azt mutatja, hogy a megkérdezettek egyértelmű többsége – Spanyolország kivételével – valamennyi vizsgált uniós tagállamban a bevándorlás korlátozása mellett foglal állást. Ez a többség különösen nagy a Cseh Köztársaságban, Svédországban és Hollandiában, ahol a válaszadók mintegy kétharmada többé-kevésbé egyértelműen a bevándorlás korlátozása mellett foglalt állást.

Ukrajna további támogatása tekintetében összességében a támogatók és az ellenzők nagyjából azonosa arányúak (39 ill. 40 százalék), de országonként igen nagyok az eltérések. Svédországban különösen nagy, 61 százalék a támogatók aránya. Lengyelországban és Hollandiában az Ukrajna további támogatása mellett voksolók mintegy 10-20 százalékponttal vannak többen, mint az ellenkező álláspontot képviselők. Ezzel szemben Csehországban, Magyarországon és Görögországban többségben (50-54 százalék) vannak a további támogatások elutasítói. Ami az érzelmi polarizációt (vagyis a saját véleménnyel azonos és ellentétes tábor megítélése közötti különbséget) illeti ez Csehországban volt a legnagyobb, őket követték az olaszok, majd a magyarok és a lengyelek. Ezzel szemben Spanyolországban és Franciaországban ez a polarizáció lényegesen alacsonyabb volt, mint a csehek vagy az olaszok körében.

A klímaváltozással kapcsolatban a megkérdezettek 50 százalékának volt az a véleménye, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések nem elégségesek és csak 20 százalék támogatta azt a véleményt, hogy már az eddigi intézkedések is túl messzire mentek és túl sok gazdasági veszteséget okoztak. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem támogatásában Olaszország áll az élen, amelyet Spanyolország, Magyarország és Görögország követ. Ennek oka az lehet, hogy az éghajlatváltozás következményei – például hőhullámok, aszályok és erdőtüzek formájában – itt érződnek a legegyértelműbben és a nemzeti kormányok eddigi intézkedéseit elégtelennek tartják. Az érzelmi polarizáció a klímaváltozás terén meglehetősen magas, különösen azok utasítják el a velük egyet nem értőket, akik további klímaintézkedéseket támogatnak.

Még érdemes megemlíteni a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos véleményeket, e téren döntő fölényben vannak azok, akik szerint többet kell tenni az érdekükben (48 százalék), azokkal szemben, akiknek az a véleményük, hogy már a mostani is sok (28 százalék). A további támogató intézkedéseket a visegrádi országokban utasítják el leginkább. E téren az tolerancia hiánya, tehát az ellenkező véleményt képviselők érzelmi elutasítottsága különösen erős a baloldali és zöld pártok támogatóknál, míg a kereszténydemokrata és konzervatív beállítottságuk sokkal toleránsabbak a velük ellenkező nézeteket képviselőkkel szemben.

A kutatómunka eredményeit összefoglalóan értékelve ki kell emelni annak újszerűségét, amennyiben a szemben álló véleményeket képviselők érzelmeit is igyekezett felmérni. E felmérés egyértelműen igazolja azt a mindennapos tapasztalatot, hogy a baloldali és zöld pártok hívei sokkal intoleránsabbak, mint a kereszténydemokrata és konzervatív nézetek képviselői, és tulajdonképpen, most már nem tudományos köntösbe burkolva, hanem hétköznapi módon kifejezve, tudományos igazolást nyert, hogy a politikai gyűlöletkeltés a baloldali és zöld pártok híveitől ered.

A felmérés azt is igazolja, ami megint csak hétköznapi tapasztalat, hogy az Európai Unió és a legtöbb ország vezetésének álláspontja messze eltér a lakosság értékrendjétől és gondolkodásától. Ez különösen egyértelmű a bevándorlás kérdésében, de kitűnik Ukrajna esetében is, ahol a fősodratú médiában folytatott hihetetlen mértékű oroszellenes propaganda, sőt gyűlöletkeltés ellenére az Ukrajna további támogatását pártolók és az ezt ellenzők azonos súlyt képviselnek.

Érdekes lett volna az egyes kérdésekben a véleményeket összehasonlítani a fősodratú médiából származó propagandával is, ami úgy látszik mégsem száz százalékban hatásos, de egy ilyen felmérés valószínűleg túlmenne azon, amit ma egy német kutatóintézet megengedhet magának. Ám így is hálásak lehetünk MIDEM-nek: rámutattak az Európát ma jellemző intolerancia gyökereire.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója