Ölel vagy fojt – a kígyónál egy fogás, mondja Márai. Föld S. Péter a fradis Máté Csaba első csapattól történt távozásával kapcsolatban eljátssza, hogy jó ember, hogy ölelni akar, de valójában az egész Fradit valószínűleg úgy fojtaná meg, ahogy van. A B-közép azt mondhatná rá, kígyó.
De mit is mondhatna az egykori pártállami humoristára, aki képes azt sugallani, hogy kár volt új edzőt hozni, mert a Csercseszov irányította Fradi végzetes feröeri kalandja után Máté Csabánál sikert sikerre halmozott az FTC. Egyedül a Felcsúttól szenvedtek vereséget, ám a Fehérvárt 5–3-ra, Paksot 6–1-re, a Zalaegerszeget pedig 6–2-re győzték le. Hozzátette: Mátét a Ferencváros közönsége is megkedvelte. Ők is értékelték klubhűségét, no meg nem utolsósorban azt, hogy a legmagyarabbnak mondott csapatnak végre magyar edzője lett.
Itt már érzékelhető, hogy Föld S. kígyó inkább fojt, mint ölel.
A tréfacsinálónak ugyanis egy csapásra fontos lett a közönség, amelyet korábban inkább rasszista megnyilvánulásai miatt szeretett elmarasztalni. Kubatov Gábort, aki a Maccabi Tel-Aviv meccs előtt óva intette a szurkolókat a félreérthető „szívtől az égig” karlendítés alkalmazásától pedig azért marasztalta el, mert joggal tartott az UEFA büntetésétől. Föld S. szerint azt kellett volna közölni velük, hogy a szurkolásnak ez a módja minden tisztességes ember számára gusztustalan, gyomorforgató és megbotránkoztató.
Most ez a Föld S. által legusztustalanozott közönséget hirtelen fontos lett értékelni a szerzőnek. Valószínűleg azért, mert tudatosult benne, hogy a frissen szerződtetett szerb Sztankovics újabb lökést adhat a Fradinak, és az Európai Konferencia Ligában esetleg olyan sikert ér el vele, amely nem illik a komcsik „merjünk kicsik lenni” jelszavához.
Most hirtelen pozitív töltetet nyert Föld S.-nél a magyarkodás, mert nem átall a legmagyarabbnak mondott magyar csapatról beszélni, ami más alkalmakkor főbenjáró bűnnek számít. S amelynek szeretett magyar edzőjét nem átallották látványos sikerei ellenére galádul meneszteni. A holland Moniz, az ukrán Rebrov és az orosz Csercseszov után milyen kár, hogy jött a szerb Sztankovics, aki nem mellesleg ötszörös olasz bajnok, négyszeres olasz kupagyőztes, KEK- és BL-győztes. Most sajnáljuk csak igazán Máté Csaba munkakörváltozását, jelzi Föld S., mert valószínűsíthető, hogy Sztankoviccsal nagyobb sikert ér el majd a Fradi, mint három győzelem.
Egy olyan országban, ahol egy edzőt azután rúgnak ki, hogy csapata az egymás utáni mérkőzéseken szakmányban szállítja a gólokat és a győzelmeket, minden megtörténhet – mondja rosszallóan Föld S.
Ez az igazi bolsi tempó.
Föld S. nem átall politikai utalásokat sugallni, miszerint Magyarország egy szörnyű ország. Még a fociban sem elégszenek meg a jóval, képesek jobbat, a lehető legjobbat akarni. Egyáltalán nem örül annak, hogy a Fradinak ismét sikerült egy nemzetközileg nagyon jól ismert és elismert edzőt szerződtetni, mert a végén megint oda jutunk, hogy a sikeres Ferencváros révén továbbra is büszkének lehet lenni magunkra, a klubra, erősíthetjük a nemzeti öntudatot.
Erre nyilvánvalóan nagyobb esélyünk van Sztankoviccsal. Kubatov Gábor FTC-elnök szerint Máté Csaba sikeres edző volt, a viszonyuk is jó, de nekik olyan trénerre van szükségük, akit „eggyel nagyobb” célok hajtanak. „Nekünk olyan edző kell, aki BL-t akar nyerni.”
Föld S. eléggé el nem ítélhető módon szembe akarja állítani az eredményességhez és a magyarság tiszteletéhez, hagyományai ápolásához fűződő érdeket.
Ha valaki sportvezetőként sikert akar elérni, mint teszi Kubatov Gábor, az teljesen természetes, ezért van ugyanis azon a poszton.
Csak a Fradit kétmillió ember szereti, szimpatizál vele, támogatja Magyarországon. Cserébe azt várja el a vezetéstől, mindenekelőtt a felnőtt férfi labdarúgó csapattól, hogy győzzön. Mindegy, hogy milyen nemzetiségű játékosokból áll a gárda, csak jusson minél közelebb a csúcshoz. Persze jobb, ha minél több magyar üti meg a nemzetközi szintet, de a legfontosabb a győzelem. Ez okoz örömet a magyaroknak. Ezt az érzést nem lehet semmi mással felülírni.
Ha nyer a csapat, akkor nyer az ország, gyorsabban halad a szekér.
Még akkor is, ha ez fáj a kígyóvá változni képes, ölelés helyett fojtogató, bolsi tempós Föld S. Péternek.
A szerző szerkesztő