Mindenki megnyugodhat, nem történik semmi rendkívüli, minden marad úgy, ahogy eddig is volt, a Soros-szervezetek nem vonulnak ki Európából, amint ezt Alexander Soros, a „globális filantrópia” (sic!) örököse a Politicoban megjelent véleménycikkében a zavartan figyelő közvéleménnyel megosztani szíveskedett. S hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy, a Soros-vertikumhoz köthető amszterdami, már nevében is demokratikus értéket hirdető, Pluralis vállalat sietve megvásárolta két lengyel újság, a Rzeczpospolita napilap és a Parkiet pénzügyi napilap többségi tulajdonát. Nyilvánvalóan segített ezzel a lapok függetlenné válásában és a lengyel sajtószabadság helyrebillentésében is.
De nem csak az amerikai milliárdos által létrehozott hálózat figyelme fordult a választás előtt álló Lengyelország és Szlovákia felé, hanem a nekünk jól ismert Action for Democracy amerikai székhelyű nonprofit szervezet is. Amint az Korányi Dávid, a szervezet elnöke és ügyvezető igazgatója, nem mellesleg hosszú évekig Budapest főpolgármesterének jól fizetett, New Yorkban székelő városdiplomáciai (!) főtanácsadója elmondta, noha ebben az évben erre a két „csatérállamra” összpontosítanak, a szervezet továbbra is „a diaszpóraközösségeket és a demokrácia védelmezőit szervezi egységbe, hogy támogassák a demokráciáikat védő és újjáépítő nem kormányzati szervezeteket a világszerte növekvő populista-nacionalista tekintélyelvűséggel szemben”. Az emberben felvetődik, ha már világszerte növekszik a „populista-nacionalista tekintélyelvűség”, egy felelős szervezetnek lehet, ennek az okait kellene legelőször tisztázni. Persze ebben az esetben előfordulhatna, hogy a tényfeltárás rögös útján egyszer csak saját magával és a hasonszőrű szervezetekkel találná szemben magát.
Magyarországon – ahogy Korányi írta – az Action for Democracy „elkötelezett egy olyan demokratikus ökoszisztéma védelme és ápolása mellett, amely támogatja a szabadság, a demokratikus részvétel, és az elszámoltathatóság értékeit”.
Érdemes ízlelgetni a kifejezést: demokratikus ökoszisztéma. Egyszer talán leírni is érdemes, hogy is nézne ez ki a baloldali tudorok szerint. A rendszerváltáskor a baloldali és liberális értelmiség hegemón helyzetbe került a kulturális intézményrendszerben, a civil szervezetekben és a sajtóban, és ezzel együtt sietve függetlennek is nyilvánította magát. Onnantól „függetlenként” támogatta a mindenkori baloldali politikát, és vette fel az ellenálló szerepet, ha jobboldali vezetése volt az országnak. Sokszor elhangzik, csorbult Magyarországon a demokrácia, mert a kormány saját embereit nevezte ki a független intézmények élére. Magyarán akkor lenne rendbe a „demokratikus ökoszisztéma”, ha olyanok kerültek volna oda, akik a kormány bukásában érdekeltek, ennek részeként a sajtószabadság is akkor lenne rendben, ha két kézzel támogatná a sajtónak azt a részét, amelyik akkor is többet támadta a jelenlegi kormánypártokat, amikor nyolc évig ellenzékben voltak, függetlenül attól, hogy közben teljesen tönkrement az ország.
Maradjunk józanok: a „demokratikus ökoszisztéma” azt jelenti, vannak kormányzó pártok és vannak ellenzékiek, utóbbiak dolga, hogy körülmények figyelembe vételével hihető alternatívát nyújtsanak, bizalmat építsenek és kormányzóképességet mutassanak. Ha erre három ciklus alatt sem képesek, az probléma – megoldandó probléma, nem csak a sajátjuk, az országuké is. Ám az ehhez szükséges munkát sem a magukat függetlennek mondó civil szervezetek, sem a sajtó nem végezheti el helyettük.
A szerző vezető szerkesztő