Csak csodálkozom…

Tizenkét év országgyűlési képviselőségem – benne négy év polgármesterség – idején komolyan vettem azt a mondatot, miszerint „Mindenkit képviselni fogok, azokat is, akik nem rám szavaztak”. A fejlesztésekben nem azt néztem, hogy az adott körzetben élők rám szavaztak-e, vagy sem. Sokszor a lakóépület-, vagy közterület-felújítás elkészülte után derült ki, hogy az adott házban, vagy a környéken élők nem rám szavaztak. Sokan odajöttek az átadó ünnepség után, hogy külön köszönik, mert nem számítottak rá, hogy egy „baloldaliként” elkönyvelt ház is részesülhet ebben. A legnagyobb elismerést a piacon kaptam, ahol egy férfi azt mondta, hogy „Önben azt becsülöm, hogy következetesen mindig a többséget képviseli az elenyésző kisebbséggel szemben.” Az illetővel beszélgetve sok minden szóba került, a szociális gondoktól kezdve a lakáshelyzeten át, a közterületi szemétig, a végén az illető szintén elmondta, hogy annak idején nem rám és nem a konzervatív-polgári oldalra szavazott, de ezen el fog gondolkodni.

Ezek az emlékek jöttek elő, amikor elgondolkodtam azon, hogy vajon egy baloldalinak, balliberálisnak elkönyvelt, elsősorban lakótelepi körzet választóinak a jelentős ügyekhez milyen a hozzáállása a pártszimpátián kívül? Azt a tíz, naponta felmerülő témát vettem górcső alá, amikről mindenkinek van véleménye. Elöljáróban leszögezem, hogy a baloldali pártokra szavazó lakótelepeken élők abszolút normális emberek, akik pontosan tudják, hogy „az apa férfi és az anya nő”, a család és a gyermek rendkívüli érték, a hagyományainkat tisztelik, úgy vélik, hogy a biztonság alapvető fontosságú, a jobb élet reményében képesek összefogni másokkal… Lássuk a konkrét témákat!

Nemrég ért véget az immár egy hónaposra nőtt Pride, ami egy szexuális kisebbség egyre erőszakosabb rendezvénysorozata. A Pride-felvonulásokon baloldali pártvezérek, országgyűlési képviselők, nagykövetek masíroznak az első sorban. Karácsony a nemzeti trikolórral egy szintre helyezi az LMBTQ-közösségek szivárványos zászlaját, mert mellé tűzeti a budapesti Városházára. A lakótelep népe látja ezt, nem ért ezekkel egyet, de többségében hallgat. Egy hevesebb vérmérsékletű polgártárs viszont – sokak véleményével egyezően – azt találta mondani, hogy „Legszívesebben kipenderíteném a felvonulásból ezeket a politikusokat” (még némi felpofozást is emlegetett). Mégis ugyanők a balliberális konglomerátumra szavaztak. Csak csodálkozom…

Folyamatosan ostromolják az illegális migránsok a déli határt. Egyre erőszakosabbak, már fegyverek is előkerültek, egyelőre csak a határ túloldalán, ahol szintén magyarok élnek. A határvadászok védik a határt, az embercsempészeket elfogják, bíróság elé állítják, az illegális migránsokat visszakísérik a határra. Ez a piacon és az ebédlőasztalnál is téma. Egyetértenek a szigorú határvédelemmel, a többség úgy gondolja, hogy a 2015 óta tartó védekezés az egész Európát szolgálja, úgy gondolják, hogy ennek a költségeit az európai közösségnek – részben – meg kéne téríteni. Látják, hogy mi történik Nyugat-Európa nagyvárosaiban, nem akarnak no-go zónákat, utcai gyújtogatásokat nálunk, mint amilyenek a franciáknál vannak. Azok a pártok viszont, akikre eddig szavaztak, beengednék a migránsokat, nem védenék a határt, megszavaznák a migránskvótát. Csak csodálkozom…

A lakótelepeken élők egyetértenek azzal, hogy a gyermekeinket meg kell védeni a káros szexuális aberrációktól, ami az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában mindennapos már az óvodákban is. Azt vallják, hogy a gyermekek nevelése a szülők feladata és felelőssége, ebbe nem szólhatnak bele illetéktelen LMBTQ-szervezetek. Ugyancsak maximálisan támogatják a családtámogatás rendszerét, azt vallják, hogy az országnak inkább erre kell áldozni, mint a migránsokra. Azok a balliberális erők, amelyekre eddig szavaztak, viszont támadják a gyermekvédelmi törvényt és a széleskörű családtámogatási rendszert, ha hatalomra kerülnének, felszámolnák mindkettőt. Csak csodálkozom…

Az itt élők, pártállástól függetlenül többségében békepártiak, ellenzik a fegyverszállításokat, mert az csak meghosszabbítja a szenvedést, a pusztítást. Egyetértenek azzal, hogy az országnak ki kell maradni a szomszédunkban zajló konfliktusból. Látják, hogy Európa nyugati részének háborúpártisága – behódolva az Egyesült Államoknak, feladva a saját érdekeit – súlyos inflációval, energiaválsággal jár. Egyetértenek az önvédelem érdekében a Magyar Honvédség fejlesztésével, sőt egy katonaviselt férfi azt mondta, hogy „Jót tenne a mai ifjúságnak néhány hónap kiképzés!” A balliberális összefogás viszont háborúpárti, nemcsak fegyvert, de katonákat is küldenének Ukrajnába, beavatkozva ezzel egy olyan konfliktusba, amihez semmi közünk nincsen. Csak csodálkozom…

A lakótelepen élők számára az energiakérdés húsba vágó. Az épületek rosszul szigeteltek, alig 30 százalékukban történt – általában elégtelen mértékű – hőszigetelés. Ráadásul a távfűtés kevéssé szabályozható és mérhető, így a takarékoskodás is nehézkes. Éppen ezért minden lakótelepen élőnek, különösen az egyedül élő kisnyugdíjasoknak a rezsicsökkentés alapvető. A háború miatti energiaválság a rezsicsökkentés átalakítására, ezzel takarékoskodásra ösztönöz, hisz az átlagfogyasztás mértékéig marad a rezsicsökkentett ár. A balliberális oldal EU-s követelésre azonnal megszüntetné a rezsicsökkentést, ránk szabadítva az európai árakat. Akkor miért szavaznak rájuk a lakótelepen élők? Csak csodálkozom…

Az itt élők is figyelik a fejük felett zajló brüsszeli huzavonát, az ország elleni vádakat – a migráció, a gyermekvédelem, a rezsicsökkentés és a többi terén – nem tartják jogosnak. Úgy vélik, hogy a polgári-konzervatív vezetés az ő érdekükben is száll szembe az egyre inkább elvadult liberális európai mainstream véleménydiktatúrával. El vannak képedve azon, hogy jogosan járó pénzeket vissza lehet tartani. Mindezt azon pártok támogatásával, akik hazugságokkal igyekeznek megakadályozni a nekünk járó pénzek folyósítását. Akkor miért is szavaznak rájuk? Csak csodálkozom…

2004. december 5-én a lakótelep népe is rosszul vizsgázott. Leginkább azzal, hogy nem vettek részt a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson. Azóta a helyzet megváltozott, az itt élők pontosan tudják, hogy a határon túli magyarság, a nemzetben gondolkodás mindannyiunk számára rendkívüli érték. Erre az ügyre rákérdezve a baloldali szavazókban leginkább a szégyenérzet, a becsapottság kap hangot. Mégis azokra a pártokra szavaztak, akik becsapták őket, el akarván vágni őket az alapvető magyar identitásuktól. Csak csodálkozom…

A lakótelepen élők egyharmada egyedülálló kisnyugdíjas, nehezen él meg a nyugdíjából. Azt láthatják, hogy a jelenlegi kormány visszaépítette a 13. havi nyugdíjat, eleget tesz a nyugdíjak vásárló értékének megőrzésére tett ígéreteinek nehéz gazdasági helyzetben is. Őket érinti a legpozitívabban a rezsicsökkentés, ami felér egy nyugdíjemeléssel. Amikor az általuk megszavazott balliberális pártok kerültek hatalomra, más világ volt, elvették a 13. havi nyugdíjat, az egekbe emelték a rezsiköltségeket. Ezután is, mégis rájuk szavaztak, csak csodálkozom…

Az itt élőknek fontos az a változás, ami a közel teljes foglalkoztatottsághoz vezetett, a munkaalapú társadalom építésével a segélyalapú helyett. Alapvető tévhit, hogy az itt élők segélyből szeretnének élni, túlnyomó többségük a munkájával szeretne megbecsültséget szerezni. Éppen ezért rendkívül érzékeny az inflációra, az ezzel együtt járó reálbércsökkenésre. Viszont elismeréssel figyeli az ezekkel kapcsolatos erőfeszítéseket. Az általa megszavazott kormányok alatt viszont a megszorításokkal szembesült, mégis rájuk szavazott. Csak csodálkozom…

A lakótelepeken élők érzékenyek a közállapotokra. Fontos számukra a közrend, a köztisztaság. Szolidárisak a hajléktalanokkal is, ha együttműködnek a felemelkedésük érdekében a segítőkkel, ha nem teszik elviselhetetlenné a köztereket. Nem szívesen hallgatják azokat a trágár beszédeket, amik a közéletben mára elharapóztak, észreveszik a közbeszéd silányságát, a közszereplőktől sokkal több tiszteletet várnának… Mégis azokra a pártokra, pártocskákra szavaznak, akik roncsolják a közbeszédet, ellehetetlenítve ezzel a párbeszédet. Csak csodálkozom…

Ezen témák mindegyike úgynevezett 80-20-as téma, vagyis 80 százalék támogatja, amiben jelentős mértékben jelen vannak a balliberális oldalra szavazók is. Ez érvényes a hajdani szavazókörzetem lakótelepein élőkre is. Mindezekből az látható, hogy a balliberálisnak mondott lakótelepi körzet nem is annyira baloldali, mint inkább mérsékelt, sőt konzervatív beállítottságú. Ebben az alapállásban kellene az itt élőket megszólítani, tilos őket lenéző módon „panelprolinak” mondani, sokkal inkább a mérsékelt, óvatos konzervatív választóként kellene velük párbeszédbe elegyedni.

Miért szavaznak mégis a baloldalra, az ország legelutasítottabb személyisége által fémjelzett, meglehetősen zavaros „pártszövetségre”? Azért lehetséges ez, mert a lakótelepek népe nemcsak atomizált, de gyökértelenségében identitásvesztett is. Ennek ellensúlyozása érdekében az identitásukban, az elvesztett gyökereikben – a hajdani falusi, az egykor határon túli, a szanálásokkal szétszaggatott városi közösségi identitásukban – kellene megszólítani az itt élőket. És elsősorban nagy szeretettel, értékeléssel, elfogadással… Akkor nem fogunk csodálkozni, vagy ha igen, más előjellel…

A szerző építész, volt országgyűlési képviselő