Kiss László

Vélemény és vita

Illem- és számtanleckék – elsősorban haladóknak

Az ellenzék ugyan nekifutásból igyekezett rárontani Orbán Viktorra, ám hitelesség híján még a legdurvább támadás is visszapattant indítójára

álláspont

Jószerivel hit kérdése sok minden. Még talán a számok is, bár azokat is lehet manipulálni. Így aztán meglehetősen nehéz a miniszterelnök bálványosi beszédéről bármit is mondani. Az ellenzék ugyan nekifutásból igyekezett rárontani Orbán Viktorra – volt ideje rákészülni –, ám hitelesség híján még a legdurvább támadás is visszapattant indítójára. „Úgy vagyunk vele, mint a sör a habjával: jó, ha van, de ne rontsa el az ízét” – mondta Orbán a haladó ellenzéki pártokról, amelyek egy része érdemben nem is foglalkozott a beszéddel, míg mások nemes egyszerűséggel lehasznoshülyézték a miniszterelnököt.

Hát, igen, az ellenzéket – különösen nem az ellenfelet – nem azért találták fel, hogy egy lábbal és két kézzel, kalaplengetve éljenezze az ellentábort. Nem. De ha már fizetik – mert fizetik vagy külhonból, vagy itthonról – mondjon néhanap igazat, találót, sőt néha akár még egy-két elismerő szót is a vetélytársra. Már csak azért is, hogy valamicskét nőjön saját súlya, hitele. Mert ha olyan táborral áll szemben, amely csupa-csupa idiótából áll – még ha hasznosból is, mint szerintük a főnöke –, akkor milyen ő? Milyen csapat az, amely még a féleszűeket sem képes legyőzni? Vagy ha mégis, az ilyen győzelemnek aligha van sportértéke. Esetünkben, mármint a bálványosi Orbán-beszéd esetében, legalább annyit el kellene ismernie a másik, a haladó gárdának is, hogy dicséretesen rövid, összefogott volt.

No meg elegáns. Igen, elegáns, bár, mint sok minden, ez is ízlés kérdése. Ilyen-olyan válasz arra a kihívásra, hogy a román külügy jó előre hivatalos levélben szinte tollba mondta, miről szabad beszélnie, és arról is miként, a magyar miniszterelnöknek, meglehetősen szokatlan, ízléstelen, ordenáré lépés. Itt aztán tényleg joggal dobálhatná román nemzetiszín pántlikával ékesített kalapját a magyar ellenzék.

„A román külügy küldött nekem egy demarsot” – mondta beszéde elején Orbán. A levélben felhívták a figyelmét arra, hogy miről nem beszélhet, miről beszélhet és hogyan, illetve mit kell mellőznie. Azt kérték, hogy ne beszéljen a román érzékenységet sértő dolgokról, köztük a nemzeti szimbólumokról. A levél szerint a kollektív kisebbségi jogok és a nem létező romániai közigazgatási területi egységek témájának mellőzését is kérték a miniszterelnöktől, aki szerint utóbbi esetében Erdélyre és Székelyföldre gondolhattak. „Mi sohasem állítottuk, hogy ezek román területi egységek lennének” – jelentette ki keményen és szellemesen Orbán Viktor. A nyugati értékekről ugyan beszélhet – írták –, de azt kérték tőle, hogy ezeket ne tüntesse fel rossz színben. Orbán szerint ezek három dolgot jelentenek: migrációt, LMBTQ-t és háborút, amelyeket „nem kell rossz színben feltüntetni, rossz színben tűnnek fel ezek maguktól is”.

Ezen is lehet ugyan vitatkozni – bár az ellenzék nem ezt teszi –, ám oldalnézettől függetlenül, el lehetne ismerni, van karaktere a válasznak. Mert könnyed, elegáns és egyértelmű. Itt nincs mit magyarázkodni, hogy nem is azt mondta, rosszul tetszett hallani, mert másként értette, nem így gondolta. Nem, ez egy az egyben úgy értendő, ahogyan azt a miniszterelnök elénk tárta.

Így hát változatosak voltak a reakciók, s még talán a Demokratikus Koalícióé volt a legokosabb, a maga számára a leghasznosabb: „Kellemes nyári időjárást és időtöltést kívánunk mindenkinek! Kiábrándító beszéd volt!” – üzente a párt sajtóirodája. S dicséretes, hogy volt benne némi elvtársi humor, igen rövid is volt. Ugyanez a haladó sajtóiroda magyarázta egykoron pártvezére magyarázhatatlan szavait a 2006-os magyarországi népverés után, Angela Merkellel folytatott megbeszélése során. Amelyet követően kiderült, hogy nem, nem hazudott a német kancellárral folytatott diskurzusról a pártelnök úr, csak rossz az emlékezete. Berlini látogatása során is szóba kerültek az akkor már egy hete tartó magyarországi demonstrációk és zavargások, valamint a miniszterelnök őszödi beszéde.

Gyurcsány a Merkellel való találkozója után újságíróknak azt mondta a zárt ajtók mögött elhangzott beszélgetésükről: „Szó szerint megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e az egész szöveget, azt mondta, hogy igen. Megkérdeztem, egyetért-e, hogy ez bátor szembenézés valami olyasmivel, amivel Magyarország régóta tartozik, de ez nemcsak magyar jelenség, s azt mondta, hogy igen.”

„Nem mondott ilyet” – cáfolta aztán a német kancellári hivatal Gyurcsány szavait. Az ügyeletes szóvivő közölte: a „bátor” szó el sem hangzott a találkozón. A szűkszavú tájékoztatás alapján a magyar politikus informálta a német kancellárt a magyar eseményekről, Merkel pedig elítélte az erőszakot. Gyurcsányról meg kiderült: nem először mondta azt, amit nem mondott.

Most, Tusnádfürdő után néhányan számokkal is előjönnek – érdekes, arra senki nem emlékszik, hogy Orbán Viktor egykoron tíz év alatt egymillió munkahelyet ígért, amely meg is valósult, most viszont százalékok röpködnek, amelyekkel nem megtámasztani, hanem elfújni akarják a jelenlegi kurzust. Egyelőre nem sok sikerrel.

Az MSZP társelnöke, Komjáthi Imre ezt írta a beszédről: „Orbán Viktor Tusványoson néhány évvel ezelőtt még azzal hitegette a híveit, hogy Magyarország 2030-ig az EU öt legversenyképesebb országa közé fog tartozni. Ma már a Jóisten segítségét kérte, hogy év végéig egy számjegyű lehessen az infláció.”

Számok, számjegyek, százalékok. Igen, a számok angyalok. Azt mondják – és bizonyára van is benne valami –, hogy azok bizony nem hazudnak. Csak legfeljebb az, aki mondja, aki használja, aki többnyire kihasználja őket. Nem tudom, mikor jönnek már rá végre, hogy minden szinten a végtelenségig tagadni olyan, mintha semmit nem tagadnánk. Egy apró, néma fejbiccentés néha a kormánynak is kijár, s talán néha az ellenzéknek is. Bár ez a kényszer sokkal inkább azt szorítja, aki hatalomra vágyik. Igaz, a másik felet elkényelmesíti. Legalább a nagy számok törvényét ne tagadjuk.

A szerző újságíró