A gúnymosoly letörlése, avagy a „mocsár” lecsapolása

A nagynak mondott francia forradalom parlamentjének, a Nemzeti Konventnek két nagy frakciója volt: a széksorok magasabban fekvő részén – a nevéből adódóan – a „hegypárt”, alul pedig a „mocsár”. A „hegypártiakat” Danton, Marat és Robespierre vezették. A hegy-síkság topográfiai szembeállítást sok forradalmár ismerte Plutarkhosz Szolón életéről írt művéből (Párhuzamos életrajzok), amelyben az író hasonló módon illusztrálta Athén politikai életének megosztottságát. A hegylakók a demokráciáért álltak ki vehemens módon, a síkság emberei az oligarchát támogatták.

Az Európai Parlament ülésterme kizárólag egy igazi „mocsár” képzetét kelti. Ez a hatalmas tér a megbízói/tervezői szándék szerint a demokráciát hivatott szimbolizálni, de csak a laposságot sikerült. A közelmúlt történései alapján szervezetileg, személyi állományában, de főként eszmeileg valóságos „mocsárrá” vált. De ne szaladjunk ennyire előre!

2022. november 23-án szólalt fel a parlament plenáris ülésén Ryszard Legutko, a Jog és Igazságosság Párt lengyel parlamenti képviselője. Két perces felszólalása – és az azt kísérő reakciók – pontosan megmutatták a parlament erkölcsi, szellemi állapotát. A rövid beszédet teljes terjedelemben idézzük:

„Két percnyi keserű igazság következik. Ez a keserű igazság pedig az, hogy az Európai Parlament sok kárt okozott Európában. (Az ülésterem összképe, már az első felütésnél bekiabálások, füttyszó is.) Azt a hamis üzenetet küldte, hogy az európai démoszt képviseli. Azonban nincs és nem is lesz európai démosz. (Roberta Metsola gúnyos arca bevágva, forgatja a szemét.) A Parlament szégyentelen pártoskodással fertőzte meg Európát. És ez a fertőzés annyira ragályossá vált, hogy átterjedt más intézményekre, például az Európai Bizottságra is. (Ursula von der Leyen gúnyosan fogadja ezt.) Az Európai Parlament feladta alapvető feladatát, az emberek képviseletét. Ehelyett az úgynevezett európai projektet megvalósító gépezetté vált, és ezzel választók millióit idegenítette el. (Szórványos taps.) Az Európai Parlament a baloldal politikai eszközévé vált (Bekiabálások, Manfred Weber rázza a fejét, egy biztos szabályosan kineveti Legutkot.), hogy a monopóliumát minden eltérő nézettel szemben heves intoleranciájával (Közben taps is kitör.) érvényesítse.

Nem számít, hányszor ismételgetik a „sokszínűség” szót (Csend, emésztik a szavakat.), a sokszínűség lassan kihalófélben lévő fajjá válik az Európai Unióban, és különösen itt, ebben az ülésteremben. (Taps, ami erősödik.) Az Európai Parlament csak kvázi-parlament, mert elutasítja a parlamentarizmus alapvető elvét, nevezetesen az elszámoltathatóságot. (A képviselők nem figyelnek oda, egy biztos tüntetőleg elfordul, mások egymással kvaterkáznak.) Hadd emlékeztessem Önöket, hogy a képviselőt a választók választják meg és számot kell tudnia adni nekik. De nem így van ez az Európai Unióban.

Abszurd az a gondolat, hogy spanyol, német, francia stb. képviselők, akik a saját otthoni választóiknak tartoznak elszámolással, mondjuk a magyar társadalomnak vagy bármely más táradalomnak diktálhatnak valamit, akiknek nem tudnak elszámolni és akik ezért nem tudják őket felelősségre vonni. (Hangoskodás, közben szórványos taps, a biztos asszony elegánsan alig várja, hogy a beszéd befejeződjön.) Nevezzék, aminek akarják, de ez nem demokrácia. Összefoglalva: az Európai Parlament a nem létező démoszt képviseli, a valóságot és a törvényeket figyelmen kívül hagyó projektért dolgozik. Kerüli az elszámoltathatóságot, hátat fordít az emberek millióinak és egyetlen politikai irányzat érdekeit szolgálja. És ez csak a jéghegy csúcsa.”

Egy kicsit a képviselők viselkedéséről: elsősorban a gúnymosolyokról. Ez a mosoly a bennfentes mosolya, a gyarmatosító mosolya, aki lekezelő elnézően meghallgatja a frissen felszabadult gyarmat képviselőjét, tudva, hogy újra a korábbi helyzetbe kerültek. Ez a fölényeskedés hihetetlenül bántó Legutkoval, a Jagelló Egyetem professzorával szemben, amely egyetem a világ egyik legrégibb egyeteme. A professzor viszont mesteri módon iskolázta le az egész parlamenti „mocsarat”.

Legutko beszédének a felütése hihetetlenül erős. Azt állítja – joggal –, hogy nincs és nem is lesz európai démosz (mégha az Európai Parlament annak nevében kíván beavatkozni nemzetállamok belügyeibe). Azért nem, mert Európa a nemzetek Európája marad, legalábbis addig, amig az illegális migráció meg nem változtatja visszafordíthatatlanul az európai kultúrát és annak alapját, a kereszténységet. Az önfeladás jelei napról napra sokszorozódnak. E sorok írása közben égnek a francia városok, papokat támadnak meg, vernek össze muszlim fiatalok…

Szemére veti a jelenlegi balliberális többségű parlamentnek, hogy „heves intoleranciával” minden, az övével ellentétes nézetet ki akar irtani. Látjuk a nyugati véleménycenzúrát, azt a diktatúrát, ami a gendert, a migrációt és a háborút nemcsak támogatja, de rá is akarja kényszeríteni minden országokra. A professzor világosan kioktatja az Európai Parlamentet demokráciából, aminek a lényege a valódi képviselet és az ezzel párosuló elszámoltathatóság. És ez a „kvázi-parlament” a jogállamiságot lábbal tiporva akar a nemzetállamok képviselete ellen intézkedni: jogosan járó pénzek ki nem fizetésével, mondva csinált jogállamisági eljárásokkal, az ötvenes évek Kelet-Európáját idéző vizsgálatokkal és előre elkészített ítéletekkel…

És a java csak ezután jött! Néhány hét múlva – mintha Legutko már valamit megérzett volna azzal a mondatával, hogy „ez csak a jéghegy csúcsa” – december 9-én robbant a bomba, letartóztatták a parlament alelnökét, Eva Kailit és társait egy másfél millió eurót rejtő bőrönddel (ez mai árfolyamon 560 millió forint). Az ügy azóta is tart, illetve sok jel utal arra, hogy megpróbálják „elsikálni”. Kaili kiszabadulva újra az ülésteremben lesz, mint ahogyan egy másik gyanúsított, Marc Tarabella nemcsak megjelent, de szavazott is. Sorra derülnek ki másokról is sikamlós ügyek, a Legutko beszéde alatt elnézően mosolygó Roberta Metsola parlamenti elnök nagyértékű ajándékok tucatjait „elfelejtette” nyilvánosságra hozni. Ursula von der Leyen „elvesztette” a telefonján lévő sms-eket, amelyekkel a hírek szerint milliárdos üzletet bonyolított a Pfizerrel (a családi összefonódásokról nem is beszélve). Az a Stella Kyriakides egészségügyi biztos „falaz neki”, akinek a számláján egyszer csak megjelent négymillió euró, a hírek szerint gyógyszercégektől…

Mennyire igaz Orbán Viktor felhívása az „európai mocsár lecsapolásáról”! Legudko és mások beszéde már ássa a lecsapoló csatornákat. Ezek kell, hogy összeérjenek, és a mocsár, ez a fogva tartó, megbetegítő környezet, amelyben csak elsüllyedni lehet, valóban lecsapolásra kerüljön. Legyünk ama „hegypárt”, amely a valódi demokráciát képviseli! Töröljük le a gúnymosolyt a „mocsárlakók” arcáról! És közben vigyázzunk: nehogy Danton, Marat és Robespierre sorsára jussunk!

A szerző építész, volt országgyűlési képviselő