Buta civilek és bölcs politikusok

Kétséget kizáróan bizonyítható, hogy mi, ostoba civilek nem értünk a politikához. Csökött agyunk nem tudja befogadni azt a sok zseniális gondolatot és rendelkezést, szabályt, melyek mentén a politika és a politikusok működnek, tevékenykednek, s amelyeket természetesen kizárólag a mi boldogulásunk érdekében találtak és találnak ki. Ezeket ugyebár rendre próbálják velünk megértetni, csak hát mi rendre nem akarjuk, vagy nem vagyunk képesek felfogni intézkedéseik, jogszabályaik lényegét, így aztán igen ritka, hogy a buta civilek és a bölcs politikusok megtalálnák a közös nevezőt. Értetlenségünkre (butaságunkra) számos példát tudnánk felhozni, a mindennapok hordalékából. Nem oly régen e lap hasábjain tisztelettel meg is kértem a Molnár Csaba nevű politikust, uniós képviselőt, ugyan magyarázza már meg azon kijelentését, amely szerint „hazafias kötelességem, hogy az EU-s forrásokból nekünk járó pénzek ne érkezzenek meg. Addig ne jöjjön pénz, amíg az nem a magyar emberekhez, önkormányzatokhoz, vállalkozásokhoz kerül. Nekem hazafias kötelességem megakadályozni, hogy az uniós pénzek Magyarországra érkezve négy-öt ember zsebében tűnjenek el”. Nos, minden buta, ám ennek ellenére tisztességes civil ember joggal követeli, hogy a bűn elkövetőjét, ez esetben tehát azt a négy-öt embert, akiknek zsebében eltűnnek az uniós pénzek, nevezze meg Molnár úr. S mert nem tette, ő bűnpártoló. Ami tudomásom szerint bűntetendő cselekedet. Várnánk tehát a bölcs politikusok (legyenek bármely párt képviselői) megszólalását ez ügyben, bár én annyira buta vagyok, hogy elvárnám, ugyan szólaljanak meg már a jogászok, bírók, ügyészek, ügyvédek is, s némi magyarázattal szolgáljanak arra, megáll-e a bűnpártolás ténye ebben az esetben. Eszükben sincs a jelek szerint, magyarán ők is buta civilnek tekintik azokat, akik egy-egy feltűnő ügyre magyarázatot várnának.

Ezeknek a napoknak a címlap-eseménye, hogy bejegyezték Márki-Zay Péter új pártját, a Mindenki Magyarországa Néppártot. Ettől még nyugodtan alhattunk volna mi, buta civilek, már csak azért is, mert az új párt vezetői kijelentették, hogy igazi nyugatos, euroatlanti elköteleződésű, nemzeti érdeket képviselő, átlátható és tiszta kormányt szeretnének Magyarországnak. Mondták azt is, hogy hisznek a becsület, a tisztesség és az átláthatóság erejében, meg abban, hogy a kampányokat nem közpénzből kell finanszírozni, viszont részletesen el kell számolni az adományokkal. Nos, ekkor már mi, buta civilek kezdtünk teljesen elbizonytalanodni, visszagondolva a legutóbbi választás történéseire, ám váratlanul becsapott a ménkű. A bölcs politikusoknak, legalább is az új pártot képviselőknek nem volt szerencséjük az időzítéssel, ugyanis éppen akkor, amikor bátorkodtak felsorolni a fentebb említett vágyálmokat, megjelent a hírekben, hogy feloldották a 2022-es magyarországi országgyűlési választások külföldi befolyásolásával kapcsolatos titkosszolgálati jelentés titkos minősítését, amelyből egyebek közt az is kiderült, hogy bizony az új MM Néppárt elődjéhez a Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz is jelentős mennyiségű pénz áramlott. Hogy ehhez mit szólnak az új párt átláthatóságot követelő hívei, az is majd csak kiderül. Mindenesetre a becsületet, meg a nyugatos viselkedést én a helyükben nem venném a számra, hiszen pont pártalapító főnökük viselkedése áll messze a tisztességtől, a nyugatos viselkedés meg ez idő tájt azt jelenti, hogy légy korrupt, és szaladgálj törvénytelenül megszerzett pénzzel tömött bőröndökkel.

Meghalt Mátyás király, oda az igazság, szól a közmondás, mi meg, buta civilek tudjuk, hogy helytálló, bizony oda van az már régen. Ám azért arra kíváncsiak vagyunk, azaz volnánk, hogy vajon mikor vonják felelősségre Molnár Csabát a bizonyítatlan vádaskodásáért, mikor s milyen büntetést kapnak a milliárdos külföldi támogatásokat a választásokra hivatkozva, törvényt szegve zsebre tevő, immár „dollárbaloldalnak” nevezett pártok képviselői. Köztük a legújabb párté, a MM Néppárté, amelynek képviselője a minap még azt mondta, „hiszünk abban, hogy a kampányokat nem közpénzből kell finanszírozni, az adományokkal viszont részletesen el kell számolni.” És az ég ekkor sem szakadt le, csak mi, ostoba civilek néztünk magunk elé bután, s végérvényesen rájöhettünk, hogy tényleg nem értünk a politikához.

A „nagypolitikáról” néhány mondat erejéig térjünk át a „kispolitikára”. Mondjuk a várospolitikára, például a Lánchíddal kapcsolatos, a buta civilek által felfogni nem képes eseményekre. Itt, Hidegkúton, ahol én lakom, jövök-megyek, vezetek, már közismertté vált a mondás: jaj, csak Pestre ne kelljen átmenni! No, nem azért, mert szeretnénk Budán lenni, avagy nem szeretnénk Pestet, hanem azért, mert az átkelés tömérdek bosszúsággal, no meg több benzinfogyasztással jár, oly mértékben mellőzték fővárosunkban a logikus forgalomszervezést. Mondogatjuk is, hogy ha így folytatódik, megnövekszik a pszichiátriai betegek létszáma. Mert autóval közlekedni a fővárosban az idióta felfestések, útlezárások miatt szinte lehetetlen, s szemmel láthatóan némelyekből dührohamot vált ki. Ez már oly unalmas panasz, hogy nem is érdemes beszélni róla. Mindenesetre én tudom, és sokan tudják, hogy még a színházba, hangversenyre járókat is elriasztja – magyarán kultúraellenes – az a káosz, ami a közlekedést és a parkolást jellemzi. Mert az maga a totális tehetségtelenség, valamint a joggal való visszaélés bizonyítéka. Magyarán ez idő tájt a józan ész ellen szól minden, ami a közlekedést jellemzi. Holott illenék tudomásul venni, hogy az autósok az autó árában adót is fizetnek. A benzin árában szintén. Fizetik a biztosítást, a sztrádadíjat, a garázsépítés költségeit, s ezért cserébe semmit nem kapnak, csak közlekedési káoszt. Valamint méltatlan büntetéseket a trükkös parkolási szabályok miatt.

Nos, a fentebb emlegetett, rendkívül okos politikusok által kitalált és megvalósított, életünket naponta megnehezítő rendelkezések, valamint az álságos, politikai, jogi csűrés-csavarással magyarázni próbált trükkök, Molnár Csabától Márki-Zayig és Karácsonyig – szomorúan mondom – végül is sikeresnek mondhatók. Mert meg lehetett etetni velünk. Buták vagyunk, mert hagyjuk, olykor meg el is hisszük rendkívül okos politikusaink ilyen-olyan magyarázkodásait. Molnár Csabát felelősségre vonta valaki, hogy bizonyítsa be állításait? Nem vonta! Márki-Zaynak elhiszi valaki, hogy nem került a kampányba külföldről érkező pénz? Aligha hiszi, viszont ez idáig zéró a következmény. Karácsony a választások idején végig azt hazudta, hogy nem tud holmi külföldről érkező kampánypénzekről. Minap kiderült, ott volt a pénz az előválasztásra általa létrehozott mozgalom számláján. Felelősségre vonták? Nem. Mi, buta civilek hagyjuk ezt is, no meg egyebek közt azt is, hogy valaki egy hatalmas magyar céget a messze Florida tengerpartjáról irányítson. Kicsit csodálkozunk ugyan, morgolódunk magunkban, aztán szépen tudomásul vesszük, hogy ilyen a világ. Mármint az ő világuk, a politika világa.

Nem tudom, ki volt az a bölcs politikus, aki a posták szinte teljes felszámolását elrendelte. Ma, Budapesten lehetetlen olyan postát találni, bocsánat, egyáltalán postát találni, amelyet viszonylag rövid idő alatt el lehet érni, s ahol nem kell akár órákat is sorban állni. Bölcs politikusaink ismerete a hétköznapi életről bizony pocsék. Megbuknának a vizsgán. Komolyan szólva, elhiszik, hogy Mari néni a legkisebb faluból, de akár a legnagyobb városból is, nyugdíjasként és ezernyi gondja közepette számítógépen fogja számláit befizetni? Vagy ezen fog családjával, ismerőseivel levelezni? Biztosan létezik ilyen is, de hogy kevés, az cáfolhatatlan. Mert kedves bölcs politikusok, neki, Mari néninek nem csak számítógép vásárlására nincs pénze, hanem a használatát oktató tanfolyamra sem, viszont postára szüksége lenne, mert ha késik a befizetés, azonnal jön a büntetés. Meg talán jól esne egy-egy levelet megírni a családnak, barátnak, ha lenne hol feladni. Mi, buta civilek tudjuk, tapasztalatból tudjuk, hogy nekik is és sok-sok városi lakosnak is hiányzik a posta.

A példák a bölcs politikusok rendeleteiről, cselekedeteiről vég nélkül sorolhatók. Meg a buta civilek háborgásáról is. S ez utóbbiakat az sem vigasztalja, hogy nem csak a mi hazánkban tapasztalhatók kedélyborzoló történések, olyanok, amelyeket a bölcs politikusoknak köszönhetnek, hanem külhonban is. Ott még rosszabb a helyzet. Talán két évvel ezelőtt írtam arról, amiről francia barátaim tájékoztattak, nevezetesen, hogy országukban több templomot bezártak, amelyek ezentúl görkorcsolyapályaként üzemelnek. Olyan pályák lettek ezek, ahol a görkorcsolyával a falra is fel lehet suhanni, s onnan visszagördülni, ez ám az igazi szórakozás! Az esetleg ott lévő freskók meg ugyan kit érdekelnek? Nos, azt hittem, ez az őrület már a múlté. Ám a minap újabb templombezárásokról és templomgyalázásról értesülhettünk, ugyanis az eredeti funkciójuktól „megszabadított” templomokban immár az úgynevezett sportmászás kap teret. Ezt nézik majd felűről a freskók angyalai és a szenvedő Krisztus.

Nem először, hanem már sokadik alkalommal bizonyosodik be Fricz Tamás barátom régi megállapítása: ez egy következmények nélküli ország. S keserűen tehetjük hozzá a még súlyosabb állítást: ez egy következmények nélküli világ. Talán azért lehet ilyen, mert mi, buta civilek hagyjuk, hogy bölcs politikusaink végképp azzá tegyék.

A szerző újságíró