A remény embere, illetve asszonya, Dobrev Klára, a DK-s árnyékkormány miniszterelnöke a közösségi médiában közzétett posztban tudatta, hogy – idézzük – addig nem áll meg, amíg az elmúlt évek egyik legnagyobb gazemberségében nem tesznek igazságot. A kormányváltás után egyszer és mindenkorra rendezni fogják a devizahitel-károsultak helyzetét. Miközben ezeket a sorokat írom, gyorsan körülnézek magam körül, s jelzem, a plafon még nem szakadt le.
Igazán megnyugtató. Az árnyékminiszterelnök mindezt azt követően jelentette ki, midőn találkozott a devizaadósok egyik képviselőjével, s közölte azt is, hogy már el is kezdték a devizakárpótlási törvény részleteinek a kidolgozását.
Ebben a munkában egyébként olyan segítő is vannak, mint Szakács László, az MSZP egykori elnökhelyettese és Varju László DK-s alelnök, egykor a Demisz Gazdasági Irodájának ügyvivője. Jó kezekben lesz a devizahitelesek sorsa tehát, szögezhetjük le. Szakács például a napokban az ATV-ben rohant ki a devizahiteles törvényekkel szemben (amelyeket maga is megszavazott valamennyi MSZP-s országgyűlési képviselővel együtt 2014-ben a parlamentben), Varju pedig mint egykori DEMISZ-es, aki közreműködött az egykori KISZ vagyon zavaros „végelszámolásában”.
Ahogyan fölnézek, még mindig helyén van a plafon, alattam sem nyílt meg a föld, folytassuk hát a devizaadósok mentőangyalainak történetét. Úgy tűnik ugyanis, hogy Klára asszony elfelejtette, kiknek a regnálása alatt szabadult rá a magyar társadalomra 2004-ben az a hétfejű sárkány, amelyiknek, ha egy fejét levágták, rövidest három nőtt a helyére, vagyis a devizahitelnek nevezett pénzügyi ópium és fiskális szörnyszülött. 2004. szeptemberétől ugyanis a magyar miniszterelnököt, Medgyessy Péter SZDSZ-es segítséggel történő megpuccsolása után, Gyurcsány Ferencnek hívták.
Miután pedig Gyurcsány miniszterelnök magához ragadta a kormányrudat, hirtelen beindult, sőt „dübörögni” kezdett a magyar gazdaság. Sorra jelentek meg a baloldali médiában a magyar gazdaság sikereiről szóló beszámolók, olyannyira, hogy 2005-ben Kóka János gazdasági miniszter azt nyilatkozta a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, „ha Szlovákia azt mondja, hogy ő a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon puma”. A Gyurcsány-kormány ócska kommunikációs bűvésztrükkjéről, a devizahitel-csapdáról a baloldal későbbi államfőjelöltje, Róna Péter professzor – aki 2006 után a második Gyurcsány-kormány tanácsadója volt – rántotta le a leplet, amikor 2014-ben éppen a Magyar Hírlapnak mesélt a kulisszák mögött történt eseményekről. Róna ugyanis – elmondása szerint – azt tanácsolta Gyurcsányéknak, ne engedjék meg, hogy a bankok zálogjogot jegyezzenek be a pénzügyi spekulációs konstrukcióra, mert nagy baj lesz belőle.
Róna visszaemlékezése szerint az árnyékminiszterelnök asszony férje ekkor magához rendelte az akkori jegybank vezetését, Simor Andrást és Király Júliát, valamint néhány nagy kereskedelmi bank vezetőjét, akik kerek-perec közölték, hogy ez esetben ők nem fognak hitelezni. Aztán amikor 2008-ban „megérkezett” az Egyesült Államokból a baj, a pénzügyi világválság, akkor maguk a bankárok keresték meg a Gyurcsány-kormányt, hogy elejét vegyék a nagy bajnak, a hitelek tömeges bedőlésének az árfolyam elszabadulása miatt.
Nosza rajta, 2008. november 6-án a nyolc legnagyobb kereskedelmi bank vezetője Gyurcsány pénzügyminiszterénél, Veres Jánosnál vizitált. Az akkori tudósítások szerint Veres arról számolt be, hogy hogy kilenc kereskedelmi bank írta alá a megállapodást. Veres közölte: a megállapodás nem azt jelenti, hogy a lakáshitelszerződések módosulnának, a kockázatot mindenki saját maga vállalja. A következmények ismertek: lényegében semmilyen pozitív gyakorlati elmozdulás nem történt, az előnytelen szerződésekből továbbra sem tudtak kimászni az adósok. Több tízezren veszítették el otthonukat, sokan öngyilkosságba menekültek.
Most pedig Gyurcsány felesége akarja helyre tenni, ami éppen férje kormányzása alatt keletkezett.
Szégyen, gyalázat, arcpirító, de nem folytatom a jelzőket, mert tényleg leszakad a plafon.
A szerző újságíró