Azt mondta Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció árnyék-miniszterelnöke egy lapinterjúban, hogy erős baloldali politika kell Magyarországon, hogy le lehessen váltani a jelenlegi kormányt, miközben nem túl régen éppen ők voltak azok, akik feladták a baloldali politikát. Dobrev nem csupán felesége volt a baloldali politika lényegével szakító szocialista párt miniszterelnökének, az uniós pénzek kapcsán magas közjogi tisztséget is viselt. E minőségében is támogatta azt a Tony Blair-féle szociáldemokrata irányzatot, amely az Európára szabadított pénzügyi világválság orvoslását 2008-ban a megszorításokban, az államháztartási hiány csökkentésében találta meg. Történelmi szemüvegen keresztül nézve van némi törvényszerűség abban, hogy ebbe mindkét „szociáldemokrata” politikus belebukott.
Dobrev Klára kijelentésében van tehát bőséggel abszurditás. Ha szétnézünk a magyarországi ellenzék tájain, a dobrevi erős baloldal liberális szövetségese, az új SZDSZ-ként tündöklő Momentum az emberközpontú gazdaság ideáját hirdette meg Donáth Anna képmásával. Ez az emberközpontú politika nagyjából olyan, mint a kétlyukú nadrág. Igaz is, ha jól belegondolunk, nincs is másmilyen nadrág, mint a kétszárú.
Miközben Dobrev és Donáth az új ellenzéki politika narratíváját próbálja meghirdetni, úgy gondolják, hogy ezek szemben állnak a jelenlegi kormánypártok munkaalapú gazdaság filozófiájával. Azt sugallva, hogy ez valami más, holott a munkaalapú is lehet emberközpontú. Sőt ha nem az lenne, aligha volna olyan társadalmi támogatottsága, hogy négyszer egymás után választást lehessen vele nyerni. Merthogy minden politikai eszme középpontjában az ember áll, a választópolgár, akinek a bizalmáért folyik a politikai küzdelem. Mi több, az emberközpontú politika is lehet népszerűtlen, kevés szavazót vonzó, ha az például indokolatlanul és irracionálisan az emberek sanyargatásával jár, ne adj’ isten hazug, s idővel lelepleződik, mint az 2006 őszén is megesett az őszödi beszéd kiszivárogtatásakor.
De vannak más bajok is ezzel az erős baloldali politikával, amelyet Dobrev Klára újra meghirdetett. Például a történelmi hiteltelensége. Hát nem hallottátok a Bokros-csomag hírét? Hát nem emlékeztek Gyurcsány biztatását? (El lehet menni Magyarországról. Tessék, el lehet innen menni!) Hát nem hallottátok Bajnai Gordon hírhedt antréját? „Fájni fog!”
És tényleg fájt. És most nagyjából ugyanazok, ugyanonnan (az Apró-villából) indulva tűzik zászlajukra az erős baloldali politika szlogenjét, akik a szociáldemokrácia értékeit kútba dobták, majd a kutat betemették. Akik gúnyt űztek a dicső hagyományokból is. Nem sorolom fel, mi mindent számoltak fel 2008 és 2010 között. Sarchegyek jutottak a közszférának, a nyugdíjasoknak, a családoknak, a lépre csalt devizahiteleseknek.
A szocialisták Bokros Lajosa a kilencvenes évek derekán ganéra hányta a fogyasztóiár-eltérítések több évtizedes „vívmányait”, méghozzá éppen úgy, mint elefánt a porcelánboltban, ripityára törve mindent, amit dicső kommunista elődeik a legvidámabb barakk évtizedeiben fölépítettek. A volt kommunista utódpárttól és az antikommunista szeplőtelen fogantatását a hatalomért és a koncért feladó SZDSZ-től olyan csomagot kaptunk akkor a nyakunkba, hogy attól kódultunk.
Gyurcsány Ferenc pedig évtized múltán erre is rá tudott tromfolni, százlépéses agymenései után a hatalom megtartásáért elhazudta a 2006-os választásokat, elodázta az Európai Uniónak benyújtandó konvergenciaprogramot, eltitkolta a magyar választók és a brüsszeli bürokrácia elől (?) a költségvetés csaknem tízszázalékos hiányát. A lebukás után viszont magának Gyurcsány Ferencnek kellett nyilvánosan beismernie a kolosszális böszmeséget, amihez hasonlót Európában rajtuk kívül más nem csinált.
Ebben gyökerezik az erős baloldali politika, amelyet Dobrev Klára most ígér, ami azért kell, mert csakis ezzel lehet Orbánékat legyőzni. Miközben hangsúlyozandó újra, az árnyék-miniszterelnök asszony pártelnöke, Dobrev férje volt az, aki minden baloldali hagyományt, fundamentumot, értéket, ami a szociáldemokrácia történetében létezett, felszámolt, megszüntetett és sóval hintett be.
Olyannyira, hogy napjainkra még egykori pártját is maga alá temette. Arról nem is beszélve, hogy Gyurcsány szövetségese a „baloldali” politikában a neoliberális Pannon Puma képviselője, a szabad madár sikerember, Kóka János volt, akivel a békák (értsd: az emberek) megkérdezése nélkül csapolták le a mocsarat – persze úgy, hogy a magyar emberek fulladtak bele.
Ma pedig felesége képmásával ez az ember akar újra országot vezetni. Tizenöt évvel a 2008-as szociális népszavazás után, amely eltörölte a vizitdíjukat, a kórházi napidíjukat és a tandíjukat, ami után a bukott miniszterelnök azt mondta a kamerába: „Nyilván vannak olyanok, akik erre a nagyon konkrét kérdésre mondtak nemet. Azt mondták, hogyha nem muszáj fizetni háromszáz forintot, akkor én inkább nem fizetnék háromszáz forintot.” Gyurcsány akkori szavaira Horn Gábor, a koalíciós SZDSZ államtitkára úgy reagált: „Nem azt mondták, Feri! Azt mondták, hogy menj a p*csába! Valljuk meg!”
A szerző újságíró