Ferenc pápa látogatása az egész ország számára megnyugtató és sikeres volt. A legbiztatóbb az, hogy a legfontosabb világ- és nemzetpolitikai kérdésekben Ferenc pápa és Orbán Viktor álláspontja egy és ugyanaz. A baloldal ezt nem ismeri el, minden erejével fintorog, relativizálni igyekezve a sikert. Egyformán gondolkodnak a háborúról, a migrációról, a nemzeti önállóság megtartásáról, a családpolitikáról, miközben a baloldal nem győzi hangsúlyozni, hogy Orbán egyedül van a világban tűzszünetet igenlő békepolitikájával.
Milyen jó volt arról értesülni, hogy Ferenc pápa a hazafelé tartó repülőgépen leszögezte: „Kész vagyok mindent megtenni, ami szükséges. Egy misszió van folyamatban, de ez még nem nyilvános. Ha az lesz, majd felfedem” – mondta a katolikus egyházfő anélkül, hogy további részleteket közölt volna a békemisszióval kapcsolatban. Miközben Ferenc pápa egész látogatása a békéről szólt, Gyurcsány sértődötten horkan fel, ha valaki háborúpártinak minősíti a baloldalt.
„A tanácskozásokon nem pusztán a Piroska és a farkasról beszéltünk. Mindezeket a dolgokat megvitattuk. Mindenki érdekelt a békéhez vezető útban” – mondta természetes egyszerűséggel a pápa a repülőn. És biztosak lehetünk benne, hogy Orbán Viktorral olyan részleteket beszéltek meg, amelyek végül elvezethetnek a fegyvernyugváshoz.
A Szentatyának nem kell itt élnie ahhoz, hogy tisztán lássa, Magyarországnak köze nincs a diktatúrához, vagy szelídebben, az orbáni autokráciához, ami alatt a baloldal épp ugyanazt érti, amit a diktatúra szó jelent. A pápa ugyanis nem gyalázni akarja Orbán Viktort, hanem a megoldást keresi, amihez nyitott csatornákra, folyamatos párbeszédre van szükség. Ki merte mondani: „Budapest ma egy olyan ország központja, amely ismeri a szabadság értékét és amely – miután a diktatúrákért magas árat fizetett – küldetésként magában hordozza a demokrácia kincsének és a béke álmának őrzését.” És szomorúan állapítja meg, hogy „a béke álmát éneklő kórusnak sajnálatosan leáldozik, miközben a háború szólistái törnek utat maguknak.”
Magyarországon Gyurcsány kezében van a háborúpárti baloldal karmesteri pálcája. A Szentatyának alapvetően érdeke volt nevén nevezni a konfliktust, hogy megtalálhassa a megoldáshoz vezető utat. A háborús infantilizmusról a baloldalnak üzenve így szólt: „a politika a problémák megoldása helyett inkább az indulatokat szítja, megfeledkezve a háború borzalmai után elért érettségről, visszafejlődve egyfajta háborús infantilizmusba.”
Aki tehát fegyver- és lőszerszállításokat teljesít, aki harckocsikat és vadászgépeket exportál a frontra, az nem más, mint háborús infantilista. Az értelemnek olyan gyermeki szinten lévő színvonalának birtokosa, ahol nem lehet még különbséget tenni élet és halál között.
Olvassuk mellé Orbán Viktor gondolatait a háborús helyzettel kapcsolatban. „Miután egyre újabb és nagyobb teljesítményű pusztító eszközöknek a bevetéséről hoznak döntéseket, és a Nyugat egyre modernebb eszközöket bocsát az ukránok rendelkezésére, ezért meggyőződésem, hogy a világháború veszélye nem irodalmi túlzás. Amikor azt mondják európai meg amerikai vezetők, hogyha ez így megy tovább, akkor megérkezhetünk a harmadik világháborúba, első hallásra hihetetlenül túlzónak tűnő mondat, de ott, ahol én dolgozom, és ott, ahol én látom az eseményeket, ez reális veszély ebben a pillanatban.”
Ebben a helyzetben békemisszióra összefogni a Szentatyával egyenesen megváltást jelenthet.
Ezeket a gondolatokat ünnepelni kéne. Tudomásul venni, hogy a béke soha nem a stratégiai érdekek követéséből fakad, hanem olyan politikából, amely képes a nagy egészet, mindenki érdekeit szem előtt tartani. Odafigyelve az emberekre, a szegényekre és a jövőre. Nem csupán a jelen hatalmára, nyereségére és lehetőségeire.
Helyette a politikai baloldal és a baloldali média nem győzi relativizálni a pápalátogatás világpolitikai jelentőségét. S csak arra figyel, mit kell tenni a guruló dollárokért cserébe. Nem számít neki, hogy százezrek halnak meg fölöslegesen mindkét oldalon.
A szerző szerkesztő