Hamis mosolyok

Megfigyelték? Az Európai Unióban mosolygósak a képviselők. Persze csak a kötetlen percekben, amikor egymással cseverésznek és nem a szavakkal vívják háborúikat. Ha nem tudnánk, hogy ilyenkor kiket látunk és a szereplők hol vannak, hihetnék, hogy a fejük felett a béke és az egyetértés felhői vonulnak.

Amikor az emberek egyfolytában mosolyognak, arra gondolhatunk: valamit titkolnak. Ebben az állandó mosolygásban élen jár az Európai Bizottság elnök asszonya, aki talán csak akkor nem mosolyog, amikor éppen a mikrofon előtt van. Egyébként folyamatosan. Akkor is, ha odalép egy csoporthoz, és akkor is, ha otthagyja őket. Tőle mégsem lehet elvárni, hogy minden gesztusa őszinte legyen és emberi érzéseket tükrözzön. Ezért aztán olajozott mechanizmusokat fejlesztett ki magában, és ha a pillanat úgy kívánja, bármikor képes arcára csalni a mosolyt. Ezzel a gesztussal erősnek is akar látszani, és tudja, hogy a mosoly a legszebb emberi képességek közé tartozik. Mágnesként vonzza a tekintetet. Bámulatos hatalma van. Egyetlen elragadónak látszó mosoly többet ér, mint bármilyen fondorlat. És az elnök asszony mosolya a küldöttekre is átragad. Különben: a mosoly alkalmas arra is, hogy az ember kihúzza magát a nehéz helyzetekből. Akkor is, ha hamis. Miközben botrányok, korrupciók és viharok járják be az EU termeit.

Mondhatjuk, hogy az egyik leggyakoribb manipulációs gesztus az EU-ban a hamis mosoly, amelyet egyesek szinte már ösztönösen, egyfajta adományként dobálnak küldött-társaik felé. Nincs is megtévesztőbb dolog nálánál. És senki sem tudja ezt jobban, mint azok, aki mögé bújnak. Egyesek udvariasan így figyelmeztetik ellenfeleiket. Mire mások ostobán grimaszt vágnak, hogy elrejtsék gondolataikat. Ám ezek a bugyuta reakciók teljesen őszinték.

Aki lát és nemcsak néz, annak nem kell mágusnak lennie ahhoz, hogy képes legyen megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól. Csak meg kell tanulni olvasni az arcból. Figyelni a szemeket, a szájat. Az izmokat az állkapocs sarkában. Vannak hazugok, akik mosolygás közben pislognak. Mások kimeresztik a szemüket. Megint mások nem néznek az ember szemébe. Akad, aki az ajkát nyalogatja. Sokan eltakarják a szájukat, mielőtt hazudnának, mintha leplezni akarnák hamisságukat. „A hamis mosoly és az igazi mosoly talán hasonlónak tűnik, de különböznek egymástól, akár a hajnal az alkonyattól” – vallja George R. R. Martin kortárs amerikai író, televíziós producer.

A mosoly megvillantásában a száj körüli izmok csak másodhegedűsök. Valójában a szem és az arc oldalsó izmai a felelősök, amiket a hamis mosoly egyáltalán nem mozgat meg. Amíg a hamis mosoly csak a száj mosolyra húzásából áll, addig az őszinte mosoly esetében más történik: szélesebben kifeszül a száj, megemelkedik az alsó szemhéj, a szem alatti táskák megduzzadnak, a szem összeszűkül, csillogni kezd, és megjelennek a szarkalábak. Mark Twain szellemesen fogalmazta meg: „A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.” Az EU-képviselők jó részének a mosolya a szünetekben a reklámokban szereplők hamis mosolyához hasonlít.

Mindent összevetve: valójában az igazi mosoly nem az arcunkból indul ki, hanem agyunk érzelmi áramköreiből. Nagy László költő egy helyütt így fogalmazott: „Ajánlom neked földrengéses / arcom egy megmenekült mosolyát.” Alighanem az őszintére gondolt.

Végzetül: ne higgyünk némely politikusok mosolygó arcában!

A szerző újságíró