A hosszú távú előrejelzések már hónapok óta erős szélfordulót vártak Európában, amitől jelentősen változékonyabb lett a légkör felettünk, a kontinensre évek óta ránehezedő anticiklon vagy az azt kiegészítő, kitartó északias irányítást a délies, valamint keleties áramlatok váltották fel, de időnként erős nyugatias lökésekre is számíthatunk, a borult égbolt pedig közepesen felhősre vált, helyenként kisebb záporok előfordulhatnak. Az előrejelzések szerint mindez jövő év közepéig, az európai parlamenti választásokig, illetve az azt követő hatalmi egyezkedésekig kitart.
A szélirány változását éppen a „főmeteorológus”, Manfred Weber, az Európai Néppárt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője erősítette meg. A szélkakasként forgó, az aktuális változásokat érzékletesen mutató német politikus kijelentette: „Ha másképpen nem lehet megállítani az illegális bevándorlást, akkor készen kell állni kerítések építésére.” Nem volt ez mindig így, hiszen a nagy túlélő nyolc évvel ezelőtt az Angela Merkel által meghirdetett „Willkommenskultur” jegyében lépett fel, és annyira kerítésellenesnek mutatkozott, hogy még a „Muttira” is rálicitálva egyenesen Donald Trumpnak szólt be 2017-ben egy Twitter-bejegyzésben, amikor úgy fogalmazott: „Mi nem építünk falakat, mi hidakat akarunk építeni.” Webernek azonban hatalmasat kellett csalódnia a „Muttiban”, mert hiába volt a legutóbbi EP-választáson a Néppárt csúcsjelöltje, végül nem futhatott be, mert az általa gyakran bírált Orbán Viktor és Emmanuel Macron közösen mást talált alkalmasabbnak az Európai Bizottság vezetésére.
Az akkor megkoronázott, Ursula von der Leyen azóta ugyan csalódást keltett, ráadásul a korrupciós ügyek sem maradtak távol személyétől, ám számára is tanulságos lehetne a négy évvel ezelőtti procedúra, mert a biztos befutónak tűnő Weberrel szemben szinte ismeretlenként ért első helyen a célba. Márpedig ő éppen a héten lobbizott azért, hogy a német néppárti koalíció jövőre is benne lássa a csúcsjelöltet. Csakhogy ehhez nem elég otthon elfogadhatónak mutatkozni, neki is szélirányba kell állnia, mert úgy tűnik, Európának elege lett abból, hogy Németország diktáljon. Meloni Olaszországa már egyértelművé tette, hogy a migrációt korlátozni akarja, és még nála is látványosabban fordult szembe az elmúlt hetekben a német vonallal a francia elnök, Emmanuel Macron.
A magyar miniszterelnököt olykor maga is bíráló Macron ugyanis felismerte, hogy újraválasztása óta nincs mit veszítenie, a francia alkotmány szerint harmadszor úgysem lehet az ország elnöke, és mindeddig csupán a sárgamellényes és a nyugdíjreform-tüntetésekről vált emlékezetessé, Európa történelmébe pedig ezzel aligha írja be magát. Egy pozitívabb kép érdekében előbb szokatlanul barátságos hangot ütött meg Kínában, majd kijelentette, hogy Európának a saját érdekeit kell képviselnie, a vezetőinek pedig az autonómia megteremtésén kellene dolgozniuk. Lett is ebből hadd el hadd! Ki más, mint a német külügyminiszter, Annalena Baerbock tiltakozott leghangosabban – a széljárás változását fel nem ismerve –, miszerint az EU-ban nincs helye ilyen különvéleménynek. Csakhogy Macront már nem lehet ilyen könnyen megzabolázni, ő még tovább megy, és a Bloomberg értesülései szerint a kínaiakkal összefogva már idén tárgyalóasztalhoz ültetné az orosz–ukrán háború mocsarába süllyedt feleket.
Mindez egyetlen hét fordulata: már nem az ördögtől való a határkerítés, az európai érdekek védelme és a háború kiterjedését meggátló tűzszünet, Meloni után Weber és Macron is beállt Orbán Viktor mögé. Ha így megy tovább, jövő májusra a kiátkozott, az antihumánus autoriternek beállított, a Putyin-barátnak nevezett Orbán Viktor mögé áll a fősodor.
A szerző vezető szerkesztő