Hadik András huszárcsínye epizódban egy felívelő korszak

Miért éppen Hadik Andrásról kellett egy drága történelmi filmet készíteni, korabeli körülményekkel, ruházattal, csatajelenetekkel? És egy alapkérdés: miről szól ez a 18. századi történet a ma emberének? Ha egy mondattal kell válaszolnunk, akkor azt mondhatjuk, hogy Hadik András kisnemesből főúrrá, egyszerű katonából tábornokká, sőt az Udvari Haditanács elnökévé emelkedő személyiség egy magyar ember, ráadásul egy magyar huszár. Az 1710 és 1790 között élt Hadik olyan tulajdonságokat mutat pályája során, ami méltán teszi őt a 21. század embere – különösen a mai magyar fiatalság – számára követendő példaképpé.

Hadik Andrásnak ugyan szobra van a budai Várban, mégis viszonylag kevéssé ismert alakja a magyar történelemnek, holott nemcsak az általa véghez vitt huszárcsíny, de az egész életpályája figyelemre méltó: megmutatta azt, hogyan válhat egy magyar katona európai szereplővé a tehetsége által!

Hadik 1757-es huszárcsínye – Berlin megsarcolása – ugyan csak egy epizódja volt az 1756 és 1763 közötti hétéves háborúnak, mégis a magyarság szempontjából egy felívelő korszaknak, a 18. századnak a jelképévé válhat, melyet a történészek az újjáépítés korának mondanak. A Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét egyfajta konszolidáció követte, amiben a 150 éves török uralom – és a felszabadító harcok – következtében elpusztult ország valósággal újjászületett. Újjáépültek településeink, templomok, intézmények létesültek, barokk kastélyok emelkedtek. E korszak minden felemássága ellenére (ilyen alapvetően a Habsburg Birodalmon belüli hátrányos gazdasági szerep) egy olyan időszaka a magyar történelemnek, különösen Mária Terézia uralkodása (1740–1780), amit méltán tekintünk felívelő korszaknak. A Hadik-film ezt sűríti mesteri módon egy epizódban.

Hadik – akinek katonai zsenijét az mutatja meg leginkább, hogy az osztrák örökösödési háború alatt alezredesi rangból tábornoki pozícióig emelkedett – 1757 szeptemberében fogott hozzá a híres berlini portya megtervezéséhez, mely azért valósulhatott meg, mert II. (Nagy) Frigyes főerői a fővárostól messze, Szilézia mélyén küzdöttek az osztrákokkal. Az akcióhoz mindössze egy 5100 fős hadtest és néhány, a film szerint menet közben zsákmányolt ágyú állt Hadik rendelkezésére.

Bravúros rajtaütéssel elfoglalta a porosz fővárost, a háborús helyzethez képest könyörületesnek bizonyult a polgárokkal szemben, seregének megtiltotta Berlin felprédálását, ezzel együtt azonban 500 ezer tallérban állapította meg a hadisarc összegét, és további 100 ezer aranyat követelt katonái számára. Miután a porosz erők közeledtek, a magyar tábornoknak nem volt ideje megvárni, míg a teljes összeget kifizetik neki, ám mindössze nyolc óra alatt a berlini polgárok így is közel 235 ezer tallért gyűjtöttek össze. Ez idő alatt Hadik számos egyéb ajándékot is kicsikart a várostól, lovak és ellátmány mellett például egy tucat, Berlin címerével hímzett kesztyűt is kért Mária Terézia számára, bár a rossz nyelvek szerint ez mind balkezes volt.

Bár Hadik András katonai tankönyvekbe kívánkozó hadjárata érdemben nem befolyásolta a háború menetét, a szokatlanul pimasz manőver mégis éktelen dühöt és szégyenérzetet váltott ki II. (Nagy) Frigyes porosz királyból, hiszen ilyen megaláztatást korábban még soha nem kellett elszenvednie.

Trill Zsolt kiválasztása Hadik András szerepére telitalálat. Nagy erő, hit sugárzik belőle már az első megjelenésekor, döntési és parancsolási képesség, ugyanakkor emberség, katonáival valóságos apaként bánik. Természetes tekintélyét számos filmbéli jelenet bizonyítja. A film harci jelenetei szuggesztívek, látványosak.

A Mária Teréziát játszó Horváth Lili annak ellenére, hogy kevés szerepet kap, mégis minden porcikájából árad a királynői méltóság a neki jutó néhány jelenetben, sugározza a döntési képességet, a férfiakkal való határozott kiállást egy férfiak uralta világban. Abban a mondatában, miszerint „az élete minden napja egy háború”, az egész 40 évnyi uralkodása benne van.

A film az 1740 és 1748 közötti osztrák örökösödési háborúval kezdődik, ami után Hadik hazatér felvidéki otthonába. Népes családja körében a képsorok egy családi, idilli életképet mutatnak be (mintegy a 18. századi újjáépítés bizonyítékát), mely a háborúskodás hatásos és emlékezetes ellenpontja. Egy vízimalom építésébe csöppenünk be, az udvarháza bővítéséről beszél Hadik, szerelmes gyönyörű feleségébe, a lányai lőni tanulnak tőle, ők is huszárok szeretnének lenni. Ebben a jelenetsorban benne van az a Hadik András, aki az 1764-es madéfalvi veszedelem gyógyításaképpen a csángó magyarság bukovinai letelepítésével kivívta a székelység megbecsülését. Az 1774-ben általa alapított Fogadjisten és Istensegíts névadásában egész biztosan szerepet játszott az, hogy Hadik eredetileg papnak készült, mélyen vallásos ember volt. A tíz évvel később, II. József alatt létesített Andrásfalva és Hadikfalva is az ő tiszteletét tükrözi.

A családi idillt megszakító királynői parancsot az újbóli hadba vonulásra csak az érti, aki ismeri a magyar lelket. A pozsonyi országgyűlésen 1740-ben a magyar nemesség „Vitam et sanguinem!”, azaz „Életünket és vérünket!” felkiáltással a szorongatott Mária Terézia mellé állt, ehhez az esküjéhez ragaszkodott mindvégig. Mária Terézia erre tudott támaszkodni, a magyarok iránti szeretete kölcsönösséget eredményezett.

Az osztrák hadvezetés Berlin elfoglalásának tervéről úgy nyilatkozott, hogy ez lehetetlen küldetés, a vállalkozás eleve kudarcra van ítélve. Emlékezetes a filmben az a haditanács, amelyen a tiltakozó rizsporos parókás osztrák tábornokok körébe szólítja a királynő a huszár egyenruhás Hadikot, aki öntudattal és felkészülten mutatja be elképesztő haditervét. Az osztrákok a kudarcára fogadnak… A Rákóczi-szabadságharc óta lappangó labancellenesség is megjelenik a filmben.

A huszárság viszont alkalmas volt Hadik tervének végrehajtására. Ez a fegyvernem (azzá vált egész Európában) a legrégibb magyar katonai hagyomány megtestesítője, visszavezet minket a nomád magyarság idejébe. Hadik-Trill Zsolt hitvallása, miszerint „Isten a huszárt a lovával együtt teremtette, az egy lélek és két test” a film egyik kulcsmondata. A lelemény, a bátorság, sőt a vakmerőség, a bajtársiasság, ami túlmutat a kötelező katonai fegyelmen, összefoglalva a virtus mind benne van a filmben.

Lelkesítő és emlékezetes a Szikora János rendezte Hadik film, sűrítmény ez az alkotás, olyan korszakot idéz fel számunkra, ami manapság is tanulságokkal szolgálhat. Mindenkinek meg kell nézni, élményekben, de legfőképpen magyarságban gazdagabbak leszünk általa! Büszkék a történelmünkre, hús-vér hőseinkre!

A szerző építész, volt országgyűlési képviselő