Jönnek a szemfényvesztők

Hallom, hogy májusban újabb európai parlamenti küldöttség érkezik vizsgálódni Magyarországra. A külföldről milliárdokkal támogatott objektív-független sajtónak aligha véletlenül súgták meg az intim információt. A csepegtető nem csupán a május közepi dátumot árulta el, még a célokról is fecsegett egy keveset, amit bizalmaskodás nélkül is tudtunk, mert az utóbbi években rendre a jogállamiságinak nevezett eljárás ad okot számukra a helyszínelésre, bár a jogállamiság pontos meghatározása évtizednyi handabandázás ellenére egyetlen uniós szervezetnek sem sikerült. Hivatalosan azért érkeznek, hogy a delegáció megismerkedjen a korrupciós veszélyek miatt indított jogállamisági eljárás fejleményeivel, meghallgassa az uniós támogatások felhasználását ellenőrző magyarországi hatóságok véleményét és megvizsgálja, hogy Magyarország képes-e megfelelően hasznosítani a helyreállítási alapból érkező pénzügyi forrásokat.

Nem, nem keverték össze Budapestet Strasbourggal vagy Brüsszellel, a küldöttség megelőző jellegű látogatást tesz, oda utazik, ahol vélelme szerint veszélyeket sejt, nem oda, ahol már reménytelen mélységű mocsár alakult ki, ott úgysem tudna tenni semmit. A papírhalom-dagasztás a feladata, nem az elhárítás, amit már csak azért is nehéz lenne, hiszen a küldöttség megbízóját éppen a belga rendőrség vizsgálja behatóan, így ott jogállamisági probléma fel sem merülhet. Teljesen rendben lévő eljárás, hogy a pénzek felhasználója maga dönt az összeg kiutalásáról, sőt szinte már túlbuzgó igyekezettel maga is ellenőrzi az ügylet jogállamisági tisztaságát.

Gyaníthatóan azért van szükség erre a küldöttségre, mert régen, a tél beállta előtt jártak erre utoljára, ami már önmagában is okot szolgáltathat egy kis kirándulásra, elvégre még a végén az európai polgárok véletlenül megkérdezik tőlük, honnan veszik a jogállamisági hiányosságokat, ha el sem látogatnak a tett helyszínére, miért állítják a jogállamiság lábbal tiprását, ha a Duna közelébe sem merészkednek; csak nem a másfél évtizede választásról választásra csúfosan bukdácsoló pártocskák EP-képviselői kölcsönzik hangjukat a vádakhoz?

Ilyen alantas megközelítés soha nem merülhet fel a részleges őrizet alatt álló Európai Parlamenttel szemben, a bilincstől még megkímélt jeles képviselőik fáradtságot nem kímélve kutakodnak majd Magyarországon, a kormányt feljelentgető valamennyi Soros-kötődésű szervezettel mélyreható egyeztetéseket folytatnak, bár azt jelezték, hogy a forgatókönyv nincs betonba ágyazva, a végleges program és a küldöttség összetétele még képlékeny, esetleg nem kizárólagosan balliberális politikusokból állhat, és ha nagyon akarjuk, nem csupán a feljelentgetőket hallgatják meg; nem mintha mindez számítana, mert megszoktuk már, hogy az ítélet az utazás előtt készül, és lényegében a vádirattal megegyezik, legfeljebb további érvekkel támasztja alá azt, mindössze a bélyegző dátumát kell május végére állítani.

Az előzmények ismeretében csodálkozunk, ha a küldöttség tagjai rosszkedvűen, ingerülten, kelletlenül teszik tiszteletüket nálunk, ahol sejtjeikig frusztrált panaszkodókat kell hosszasan hallgatniuk, miközben szerencsésebb társaik az ezeregy éjszaka meséivel ismerkedhetnek meg, nem mellesleg az álomutazásról hazatérve egy felhizlalt bankszámlával szembesülnek?

A szerző vezető szerkesztő