Gyerekhalál

Kísért a régi etiópiai emlék, és felteszem magamnak a kérdést: vajon így van-e ma is? Miközben mi itt Európában a gyermekvédelmi törvény szigorításán fáradozunk, a szegénység és az éhínség Afrika szarvában változatlanul sújtja napjainkban az országot. De sokkal több is annál. A szegénységre mondhatjuk, hogy megedz, a nyomor azonban elnyomorít.

Utazunk autóval Etiópia ismeretlen tájain egy természetes gyógyfürdő felé. A dimbes-dombos úton trópusi fák integetnek, cserjék és bokrok övezik a dús növényzetet. Aztán a kihaltnak tetsző vidéken, az út szélén, váratlanul feltűnik egy hatéves forma kisfiú, és egyetlen darab tojást árul…

Talán százharminccal haladhatunk, amikor a magyar nagykövet rászól a sofőrre: „Hajts lassabban!” A sofőr bólint és engedelmeskedik. De kis idő múlva újra felgyorsítja a motort. Egy sűrűn benőtt terepen a nagykövet megismétli: „Hajts lassabban!…” A sofőr szó nélkül visszavesz a sebességből.

Nem tudom mire vélni a kétszeri javallatot. Amikor megérkezünk a fürdőhöz, és a nagykövettel kettesben maraduk, megkérdezem tőle: miért utasította a sofőrt arra, hogy vezessen lassabban, hiszen alig volt az úton forgalom. A magyarázat így hangzott: „Ezeken a sűrűn benőtt és kevésbé forgalmas utakon gyakran előfordul, hogy kidobnak egy gyereket a bokorból az autók elé, hogy aztán pénzt kapjon a család az elütött és általában meghalt gyerekért. Tanú pedig nincsen, aki elmondhatná, valójában mi történt. A sofőr túl gyorsan hajtott – így szól a verdikt. És nem tehet mást, mint fizet, illetve a magyar nagykövetség.”

Döbbenten álltam a történtek hallatán. A keresztapa című film egyik mondata jutott az eszembe: „Ezen a világon a legnagyobb kincs a gyermek. Minden vagyonnál, hatalomnál többet ér.” Ezt a kincset dobta el magától a szerencsétlen, vélhetően már több gyerek édesanyja. Amit tett, bűn, gyilkosság, mégsem vonják felelősségre. És marad a hazugság.

Az európai nő, ha meg akar szabadulni az újszülöttől, esetleg inkubátorban helyezi el a magzatát, az etióp nők némelyike reménytelen sorsa miatt, végső elkeseredésében a gyermekgyilkosságot választja. Mialatt a világban zajló korrupció, a diszkrimináció, a terrorizmus, a tömegmészárlás, a háború lehetetlenné teszik, hogy az emberek figyelme egymás felé forduljon. A nyomor egy aratógéphez hasonlít, mert mindent felaprít, ami az etióp anyákban valaha megvolt, és kiürült lélekkel, érzelmek nélkül élnek tovább. Hová vezet ez?

Egyszer megkérdeztem egy orvost, aki Auschwitzból szabadult, hogy milyen érzésekkel fogadták azokat a csapatokat, amelyek felszabadították a tábort. Azt felelte, hogy „érzelmek nélkül, mert addigra már minden érzelem kiveszett belőlünk!” Hasonlóknak érzem azokat a gyilkos etióp anyákat is, akik az autó elé dobják a gyereküket. És nehezen tudom bűnösöknek tekinteni őket.

A gyerekek hasonlítanak az angyalokhoz. Mert mi más lenne az angyal, ha nem Isten gyermeke. A Biblia szerint az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Ezt a jutalmat taszítják el maguktól azok az etióp anyák, akik e szörnyű cselekedetre vállalkoznak.

Isten meg fogja bocsátani nekik, amit elkövetettek?

William Wordsworth tizennyolc-tizenkilenc századi angol romantikus költő írta egyik versében: „Kis gyermekek, / kikben csak úgy pezseg / az élet, a halál felől / ugyan mit sejtenek?”

A szerző újságíró