Dobrev Klára kiírta Facebookjára, hogy „A DK megmutatta, hogy van politikai erő, van alternatíva, van másik választás. Van remény az Európai Magyarországra.” Petőfi pedig meg már közel kétszáz éve azt írta ki szerzeményei közé: „A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá.” Aztán úgy folytatta, „nyíltan, őszintén, a lélek mélyéből szólni csak a nemesebb szívek tudnak és mernek.”
Azzal ország-világ tisztában van, hogy Dobrev Klára nem tartozik az utóbbi kategóriába. Még az egyik lelkes rajongója, Jánosné kommentjében azt írta, „Ez az, hogy csak remény van.”
Sokat sejtető megjegyzés ez. Szerkezete alapvetően tisztességből és félrevezetettségből áll. A tisztességes fele az, amikor Jánosné megvallja, hogy ő DK-párti és nagyon szeretné, ha Dobrevék hatalomra kerülnének. Ehhez szíve joga, ezzel nincs is semmi baj. Látja azonban, hogy ez nem fog menni. Látja, hogy kevesen vannak, hogy tizenkét év alatt a DK támogatottság tekintetében lényegesen nem ment előre. De reménykedik abban, amennyiben valami isteni csoda folytán mégis az árnyék-miniszterelnök kerül hatalomra, akkor jó lesz neki az európai Magyarország. Csak zárójelben írom, mi egyszerű magyar ember módjára megmaradunk a kis „e” betűnél az európai Magyarország leírásánál. Nem gondolnánk persze, hogy Dobrev ne tudná, hogy így helyes, inkább Kunhalmi iránti engesztelésből írhatta hibásan a sok DK-ba elszipkázott szocialista politikus miatt. Emlékezetes, Kunhalmi durva helyesírási hibával (…folytani a szót… – a szerző.) plakátolta ki magát és vonult a kamerák előtt a hivatal folyosóján. Zárójel bezárva.
A tisztesség után nézzük a Jánosné félrevezetettségét. Azt a bizonyos európai Magyarországot, amit a kommentelő elérendőnek gondol, mert Dobrev Klára ezt úgy állítja be, mintha az a magyaroknak jó lenne. Mintha Dobrev miniszterelnöksége esetén egy csapásra svéd, német vagy osztrák életszínvonalon élne Magyarországon mindenki. Miközben Gyurcsányék idején úgy úszott a magyarok életszínvonala, mint a nyeletlen fejsze. A migránsok nők elleni rendszeres zaklatásairól persze hallgatnak. Erről csak az az ismerősöm beszélt, aki több tízéves svédországi tartózkodás után hazaköltözött Magyarországra, mert itthon érzi biztonságban magát. Ezt a létbizonytalanságot akarja Dobrev nálunk bevezetni, Brüsszel szavának és valószínűleg a guruló dollárok csengő hangjának alázatosan engedelmeskedve. Ez számára – méghozzá hangsúlyosan – az európai Magyarország.
Jön a félrevezetés további eleme: „A DK megmutatta, hogy van politikai erő, van alternatíva, van másik választás. (…) Nem vagyok elégedett, majd az ötvenöt százalékkal leszek. Azért is dolgozunk, hogy minél többen érezzék át, hogy itt van egy másik Magyarország, mert az Orbán-kormány a szakadékba, az unióból kifelé vezet minket. Amíg Orbán hatalmon van, minden egyes magyar állampolgár álmait töri össze minden egyes nap.”
Lássuk, mennyire jó tündér Dobrev Klára. Az, hogy nincs másik politikai erő, hogy nincs másik választás, ugye evidencia. Pontosabban lehet természetesen a baloldalra szavazni, de az még teljes összefogás esetén is annyira volt elég tavaly áprilisban, hogy fennállásuk legsúlyosabb vereségét szenvedjék el. Az meg kifejezetten arcpirító, hogy Dobrev ötvenöt százalékos vágyáról beszél. S e mellé az összefogás szükségességén kívül nem mond semmit, csak orbánozik, szakadékozik, s arról beszél, hogy az orbáni kormányzás az emberek álmait töri össze minden nap.
Magyarán az emberek olyan hülyék, hogy negyedszer választják meg kétharmaddal Orbán Viktort csak azért, hogy naponta törje össze az álmaikat.
Szabad ennyire igénytelennek lenni egy magát sokra tartó politikusnak, Dobrev Klára? Szabad ilyen hazug érvekkel megpróbálni maga iránt vonzerőt kiváltani? Nem gondolja, hogy éppen azért áll a DK olyan rosszul a közvélemény-kutatásokban (12 százalék), mert a hülyének nézett szavazók kiköpik ezt a langyosat? Vagy annyira bíznak a Brüsszellel közös zsarolási akciójukban, hogy a hatalom erőszakos megdöntése után választás nélkül beülhetnek a kormányrúdhoz?
Hogy is mondta Petőfi Dobrev jó tündéri magatartásáról? „A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá.”
Nos, könnyen lehet, a költő ezúttal is fején találta a szöget.
A szerző szerkesztő