A rajongók DK-s sapkában Klárás zászlócskát lengetnek Feri szakácskönyvével a hónuk alatt, szívük fölött kitűzőt viselnek, s közben lelkesen és átszellemülten éneklik az Európai Unió himnuszát, az Örömódát („Lángolj fel a lelkünkben te égi szikra, szent öröm” stb.), míg az emelvény felé vonuló árnyékminiszterelnök csókokat dobál, integet, kezet ráz, öleli azt, ki útjába akad. Már nagyon várták a remény hírnökét.
Nem hiába. Megérkezett. Hevesben már járt, elvitte oda a reményt, most a pécsieket tisztelte meg ugyanezzel. Nem kell félni, mindenhova el fog jutni a remény. Az ország legeldugottabb zugába, szegletébe is. Hisz a remény mindenkinek jár. Minden európai magyarnak. Mert minden magyar európai magyar. A pódiumon Gréczy kartárs viszi a szót, Vágó kvízmester már csak megmondóember, Feri elvegyül a rajongótábor közepén, az első sorban az árnyékminiszeterek előtapsolnak.
Ez nem vicc. Ez a Demokratikus Koalíció országjárásának egyik nagygyűlése. A remény emberének, asszonyának hírére a pécsi közgyűlés is felfüggesztette ülését, a reményváró városatyák és városanyák átvonultak a Pécsi Expo területére, hogy meghallgassák a remény megérkezésének állomásait, a kalandos utazás „Mi a teendő?”-jét (az eredeti művet Vlagyimir Iljics Uljanov, mozgalmi nevén Lenin 1902-ben írta illegalitásban).
Mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. Most már Dobrev Klára, Apró Antal unokájának, az árnyékkormány első miniszterelnökének jóvoltából azt is tudjuk, hogy a reményhez mindenekelőtt vízió kell. A vízió majd akkor válik valósággá, ha az ellenállás gyümölcse beérik, a lakóhelyeken gomba módjára szaporodó ellenállás kis körei megalakulnak, beszélgetni kezdenek egymással, s hírét viszik mindenkinek, a legapróbb falvak népének is, hogy a remény itt van közöttünk. Ez a remény fogja eltüntetni a naftalin szagú elitet (értsd: a feudalizmusban rekedt, immár Kelet felé kacsingató Orbán-kormányt és átkos köreit), a dicsőséges nagyurakat, a nemzeti giccsbe öltöztetett hamis prófétákat, az országrontó vaskalapos társaságot.
Nézzük akkor, hogy kik hozzák el a reményt a magyarok számára? Klára asszonyról a DK által kicsit naivan áhított siker esetén (Mi az, hogy! Nagyon is!) a nemzetközi kommentárok legfeljebb megjegyzik, hogy annak az Apró Antalnak az unokája, aki a kommunizmus összességében százmillió áldozatát a maga módján gyarapította az 1956-os forradalom leverését követő megtorlások idején az áldozatok százait követelő gyilkos sortüzek elrendelésével, Kádár kormányában. A reménykormány egyik tagja, bizonyos Arató Gergely (momentán az őszödi hős, a nép megfélemlítésére szolgáló lovasrohamot vezénylő Gyurcsány Ferenc helyettese a parlamenti frakcióban) a Zuschlag-per idején a Kulturális és Oktatási Minisztérium államtitkára volt, amikor tanúként beidézték a kecskeméti bíróságra Zuschlag János volt szocialista honatya és hét társa büntetőperében, amely 2008-ban kezdődött. Zuschlagékat különösen nagy értékre, bűnszervezetben elkövetett csalással vádolták. Arató részt vett a Zuschlag-per vádiratában érintett Fiatal Városért Egyesület alapításában, melynek 1996-tól 1999-ig elnöke is volt. Arató a bíróságon nem emlékezett az egyesület alapításának körülményeire, a korabeli tudósítások szerint a tanúként a perben azt vallotta: „Lehetséges az, hogy az én lakásomon volt az alakuló közgyűlés, mert ott is voltak megbeszélések”. Arató vallomásában ellentmondásba került az egyéb bizonyítékokkal például L. István egykori vádlott azt vallotta, Arató tudott az egyesület jogellenes cselekményeiről, mire az ezt tagadó Arató jogi eljárásokat helyezett kilátásba.
A színpadon most vezénylő Gréczy Zsolt, Gyurcsány miniszterelnöki táskahordozója pedig azzal írta be nevét a magyar demokrácia történetébe, hogy zakóban és nyakkendőben (mezítelen felsőtesten), valamint Ádám-kosztümben fotózta saját magát, ami után pártja visszakérte tőle a parlamenti mandátumát. Gréczyt ezek után egy ferencvárosi önkormányzati cégben próbálta pártja „elrejteni”, nehogy éhen haljon, csak hogy a polgármester ellenállt. Ezek után a demokratikus erő újra visszacsempészte a parlamentbe, s most ő a remény politikájának szóvivője, sőt egy házi tévének a megmondóembere is.
Olyan figurákról, mint például Varju László energiaminiszter, most ne is beszéljünk, ő a 90-es évek elején volt a zavaros Baloldali Ifjúsági Társulás alelnöke, éppen a napokban ítélték el első fokon a tévészékházban történt akciózása miatt, illetve annak okán, hogy egy szocialista képviselőjelöltet megpróbált „lebeszélni” az indulásról némi ellenszolgáltatás ígéretével. Tegyük hozzá, ez az ítélet nem jogerős, a miniszter úr felmentésért fellebbezett.
E példákból is látszik, jó kezekben van a remény, jó kezekben a sorsunk, a naftalinszagúnak mondott elit kezdhet szedelődzködni, legalábbis az éppen a legnagyobb törpének látszó politikai párt szerint.
A szerző újságíró