A dupla nyugdíjhoz kiküldött Orbán-levél kapcsán jutott eszembe, hogy Horn Gábor, az egykori SZDSZ vezéralakja sosem volt jellemes ember. Életének egyetlen, pillanatokig tartó jó cselekedete az volt, amikor a (Hír)tévé nyilvánossága előtt – a 2008-as népszavazás eredményhirdetése kapcsán – elküldte Gyurcsányt a p.csába. Aztán bocsánatot kért, mondván, nem úgy gondolta.
Talán ha a madarasok nem végzik a politika szemétdombján, akkor a ma nyugdíjasainak helyzetén még nehezebben tudna javítani Orbán Viktor.
Tudjuk jól, Horn megújulásra mindig kész képmutatása elképesztően rugalmas. Most a 13. nyugdíj kifizetésével és Orbán Viktor nyugdíjasoknak írt levelével elégedetlenkedik.
A Hirklikknek adott nyilatkozatában persze eldicsekszik azzal, hogy a 13. havi nyugdíjat az MSZP–SZDSZ-kormány vezette be, majd arról jellemesen hallgat, hogy el is vette. Azt viszont nem tudja megemészteni, hogy ezt az Orbán-kormány visszaadta. Mindenáron azt akarja bizonygatni, hogy az elmúlt tizenkét évben a nyugdíjasok rosszabbul jártak, mintha a Gyurcsány–Bajnai tandem kormányozta volna tovább a biciklit. „Ha pedig kiszámoljuk, hogy melyik az a társadalmi réteg, amelyik leginkább vesztese volt az elmúlt tizenkét évnek, akkor az pont a nyugdíjas réteg” – érvel Horn, aki mondani sem kell, ezúttal is hazudik. Orbán Viktor ugyanis levelében közölte a valóságot, rámutatva, „az elmúlt időszakban ötször került sor nyugdíjprémium kifizetésére, míg a baloldal idején egyszer sem.” Kiemelte továbbá, hogy „2010 óta 92 százalékkal emelkedett a nyugdíj. Az átlagnyugdíj 2010-ben 97 ezer forint volt, mostanra több mint 208 ezer forint lett.”
És hogy képmutatása még jobban látszódjon a nagy képernyős tévén, jelezném, hogy a 67 éves Horn Gábor bizony nem kevés pénzhez juthat – az általa a nyugdíj miatt is szapult Orbán jóvoltából – 13. havi nyugdíj címén. Már csak azért is, mert annak idején éppen az MSZP–SZDSZ-kormány intézte el, hogy a komcsi kormány tagjai teljes fizetésükkel mehessenek nyugdíjba. Így Horn Gábornak is van mit a tejbe aprítania. Sokkal több, mint annak, aki nem kiváltságosként ment nyugdíjba. Az olvasóra bízom ennek mértékének megítélését, illetve annak eldöntését is, hogy számít-e valakinek az, hogy a testes nyugdíját februárban 13. havi nyugdíj címén kétszer kapja meg, vagy nem számít?
Horn Gábornak természeténél fogva – a valóság ellenére – jobban esik belerondítani a ventilátorba, mint együtt örülni kortársaival a pluszjuttatásnak. Elvenni a nyugdíjasok kedvét attól, hogy még inkább higgyenek Orbán Viktorban, a kormányfő adott szavában.
Mint jeleztem, Horn Orbán Viktor levelén is duzzog, fölösleges propagandának tekinti. Holott társadalomkutatóként nagyon is tudhatná, milyen fontos az az időseknek, ha a miniszterelnök személyesen megszólítja őket. Még ha konkrétan nincs is így, sokan közülük úgy veszik, hogy nekik személyesen írt a kormányfő.
Például az én anyám is, aki 92 éves, és ha valamilyen okból Orbán Viktor ír a magyaroknak levelet, és abból ő is kap, nem győzi egyenesre simogatni a papírt a borítékkal együtt, és az íróasztala közepén őrizgetni heteken keresztül. Nagyon büszke magára, hogy nincs elfelejtve, hogy negyven évvel nyugdíjba vonulása után is számít a személye. És a lépcsőház négy másik, egyedül élő, idős asszonyának is. Nem is felejtkeznek el elmenni egyszer sem választani, vagy részt venni a nemzeti konzultáción.
A sokszor a négy fal közül kényszerűségből ki sem mozduló idősek nagy többsége számára egyszerűen lelki igény a kormányfővel való közvetlen közéleti kapcsolattartás. Nyugodtan mondhatom, a miniszterelnök levele életük meghosszabbításához is hozzájárulhat. Aki ezen nevet, az nem ismeri a szépkorúak lelki életét.
Persze Horn Gábornak ez nem számít. Neki az a fontos, hogy kisebbítse a kormányfő intézkedéseinek jelentőségét, hogy rontsa Orbán Viktor népszerűségét, és hergeljen ellene.
Tudjuk, néhai pártja már így is a politika szemétdombján végezte. Sokak szerint Horn is esélyes arra, hogy idő előtt pártja mellé kerüljön.
A szerző szerkesztő