Bogár László

Vélemény és vita

RAND és Rend?

A háború mostani helyzete a RAND szerint már egyértelműen jelzi, hogy minden folytatási, pláne eszkalálási kísérlet kontraproduktív a birodalom számára

A RAND Corporation befolyásos agytröszt, ahol az amerikai birodalom legkényesebb stratégiai kérdéseinek elemzése zajlik. Nem érdektelen tehát, hogy a RAND legutóbbi tanulmánya meghökkentő nyíltsággal ad hangot annak, hogy ideje volna most már a REND helyreállításának. A háború mostani helyzete a RAND szerint már egyértelműen jelzi, hogy minden folytatási, pláne eszkalálási kísérlet kontraproduktív a birodalom számára, vagyis nagyobb a veszteség, mint amennyi a potenciális nyereség, eljött tehát az ideje az egyezkedésnek.

És nyilván „véletlen” egybeesés, hogy mintegy ennek a RAND-jelentésnek a „nyomatékosításaként” egy tekintélyes múlttal rendelkező amerikai oknyomozó újságíró igen részletes bizonyítékgyűjtemény nyilvánosságra hozásával egyértelművé tette, hogy az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantására az amerikai elnök adott parancsot.

Tegyük mindjárt hozzá, hogy az amerikai elnök személye általában is jelentéktelen bábfigura, a jelenlegi bábfigura meg ráadásul egy amúgy is magatehetetlen, demens aggastyán, így az „oknyomozás” megrendelése és diszkrét segítése ebben az esetben az amerikai birodalom, sőt az amerikai birodalom „feletteseként” működő globális hatalmi szuperstruktúra legbelső köreiből jöhetett. S minden bizonnyal azt jelzi, hogy ebben a szuperstruktúrában is jelen vannak azok a tektonikus egymásnak feszülések, amelyek világunk lejátszástechnikai felszínének örvényléseiben is megmutatkoznak.

De mielőtt ennek áttekintésébe belekezdenénk, térjünk vissza kicsit a RAND-jelentéshez. A tanulmány abból az evidenciából indul ki, hogy egy háborút logikailag háromféle forgatókönyv szerint lehet befejezni. Az első lehetőség a totális győzelem, ami persze a vesztes fél számára totális vereség. Ilyen esetben a győztes akarata korlátlanul érvényesül, a vesztes pedig engedelmeskedik a győztes akaratának. Ilyen volt Németország és Japán legyőzése a második világháború végén. A második lehetőség, hogy a felek belátják, hogy értelmetlen a háborús konfliktus folytatása, mert nincs már valóságos esély az éppen aktuálisnál jobb pozíció elérésére, és ezért tűzszüneti egyezményt kötnek. És végül a harmadik az átfogó békeszerződés, bár ez valójában mindkét előző forgatókönyvhöz kapcsolódhat, hiszen a totális győzelem és a patthelyzetben előálló tűzszünet is előbb vagy utóbb békeszerződéshez vezet. Igaz, hogy két olyan példát is említhetnénk, ami azt jelzi, hogy igen hosszú idő is eltelhet a tűzszünet és a békeszerződés között. Az egyik Korea esete, ahol éppen hetven éve áll fenn egy tűzszüneti egyezmény, de békeszerződésnek esélye se nagyon mutatkozik. A másik Japán és Oroszország, akik között tűzszünet létrejött ugyan a második világháború végén, de békeszerződést máig sem kötöttek. E két példa azt is megmutatja, hogy az évtizedekig tartó tűzszünet közben lehet rendkívül ellenséges is a két fél viszonya, ahol rendszeresen mindkét fél meg is sérti a tűzszüneti egyezményt, de lehet békés nyugodt kölcsönös előnyökön nyugvó társadalmi, gazdasági kulturális együttműködés is, mint azt Oroszország és Japán példája bizonyítja.

És most lássuk miként ítéli meg a RAND-elemzés a három forgatókönyv esélyeit a most zajló háborút illetően. Talán az egyik legnagyobb jelentőségű megállapítása az, hogy a totális győzelem/vereség képlet nemcsak, hogy nem reális esély, de nem is értelmezhető. Már csak azért sem, mert valójában a világ két legnagyobb atomhatalma áll szembe egymással, hisz Ukrajna csak a területét és „humánerőforrásait” adja ehhez a „proxy” háborúhoz, így, ha az egyik atomhatalom totális győzelmet akarna elérni, az a világ totális pusztulásával volna egyenlő, és ezt egyik fél sem akarja. Az egyetlen reális forgatókönyv tehát a tűzszünet, majd a béketárgyalások, amelyek a több mint negyvenévnyi Jalta, és a több, mint harmincévnyi „poszt-Jalta” után egy reményeink szerint szintén több évtizedig tartó békerendszer jöhet létre. A RAND-elemzés persze azt is jelzi, hogy egyelőre egyik fél sem igazán adta fel a totális győzelemre való törekvését vagy legalábbis annak látszatát, márpedig először ennek a drámai eseménynek kell deklaratív módon bekövetkeznie.

Nem zárható ki annak lehetősége, hogy az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantásának szándékos kiszivárogtatása e drámai fordulat bekövetkezését gyorsíthatja meg. A RAND azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a tűzszünet feltételeiben való minimális egyezség létrehozása sem lesz egyszerű feladat, hisz ha előzetes feltételként szabják meg az orosz haderő háború előtti pozícióba való visszavonulását, akkor szinte elképzelhetetlen annak létrejötte. Az is igaz viszont, hogy ennek nyomán már a tűzszüneti tárgyalások során testet kell öltenie a leendő békeszerződés alapvető kereteinek, vagyis ebben az esetben legfeljebb csak analitikusan választható szét a béketeremtés két fázisa.

És végül a legkényesebb kérdés, hogy vajon milyen globális hatalmi egyezség jöhet egyáltalán létre ebben a rendkívül veszélyes örvénylésben. A RAND érthető módon igen óvatosan fogalmaz, de egyértelművé teszi, hogy az amerikai birodalomnak el kell ismernie azt, hogy Oroszországban nem tud „rendszerváltozást” előidézni, és pláne nem képes Oroszország széthullásának a kiprovokálására. Be kell tehát érnie azzal, hogy igen hosszú időre lehetetlenné tette az orosz–német együttműködés eddigi rendszerét, meggyengítve ezzel mindkét felet. Ha ezt képes belátni és beláttatni, akkor megnyílnak a békekötés feltételei. Mindez akár valóban alapja lehet egy új békerendszernek. Reménykedjünk.

A szerző közgazdász