J. Károly szívesen lett volna korrupt. Csak egy kicsit. Épp csak annyira, hogy kipróbálja, milyen érzés lehet. Nem biztos, hogy jó. Még az sem jutott az eszébe, hogy a kábítószert kipróbálja. Nem lehet kizárni, hogy a korrupció is olyan függőséget okoz, mint a drogok. Könnyen hozzászokik az ember, ha rossz társaságba keveredik – tanácskozta meg magában az aktuális helyzetet J. Károly.
Most ugye mindenfelől azt hallja, hogy a brüsszeli politikusok korruptak, és ahogy figyelemmel követi a döntéseiket, azt sem tartja annyira elképzelhetetlennek, hogy tudatmódosító szerek hatása alatt állnak. Vagy ülnek. Vagy telefonálnak. Mint amikor valaki beszedi a cuccot, és azt hiszi, hogy ő a király.
Ha belegondol, egész eddigi életében nem kapott összesen száznegyven ajándékot, mint például az elnök. Ha beleszámolja a születés- meg a névnapi és karácsonyi ajándékokat, akkor sem. Egyszer lett egy szép bőröndje, de az üres volt, és most az emlékeit tartja benne. De az sem ajándék volt, hanem örökség. Még a nagymamájától. Egy hajókoffer.
Nem hallotta a régi történetek között, hogy a mama sokat utazott volna hajón, talán egyszer sem. De volt egy szerelme, a matróz, ő csak így emlegette. Biztosan ő felejtette nála, az apjával együtt, aki már a mama hasában volt. Az apjába meg semmi korrupciós gén nem került, mert hiába ígértek fizetésemelést neki, nem volt hajlandó belépni a pártba.
J. Károlynak nem ígértek semmit, főleg nem akarták pénzzel vagy ajándékokkal lefizetni, de nem tartotta elképzelhetőnek, hogy jól mutatna egy aranyszálakkal hímzett ruhában. Pezsgőt nem iszik, most már a sörre sem futja, a csokoládé vagy kolbász viszont jöhetne – gazdagéknál lehet, hogy csokis kolbász is van.
Túl sok fejtörést okozna az aranytorony pénzzé tétele, még akkor is, ha csak makett. Egy torony pénz is elképzelhetetlen számára, és ha csak egy kicsikét lenne korrupt, még azt az öreg hajókoffert sem tudná kibélelni. Attól meg egyenesen rettegett, hogy valakitől egy kék birkát kapjon. A másik biztos célzásnak gondolja – ezt pedig kikéri magának, hiszen ő nem birka!
Végigvette korrumpálódásának lehetséges módjait. Mégis be kellene lépnie egy pártba, hogy guruljon hozzá is valami? Ha ezt a büfés Eszter megtudná, szóba sem állna vele többé, ha meg a mama látná őt az égből, azt hinné, hogy olyan, mint a matróz, aki ott hagyja mások gondjára, amit csinált.
Más elképzelése nem volt. Nemzetközi jogvédő szervezetet nemzetköziség híján egymaga nem tud alapítani, nem harcol a jogállamiságért, sőt még a háborúért sem harcol. Más országba nem vágyik, ahol pedig sokkal egyszerűbben lehetne korrupt. Szerepe sem a gazdaságban, sem a társadalomban nem észrevehető, hatalma is legfeljebb Karcsi fölött van, de a teknősnek nincsen pénze, mint mondjuk egy halnak, csak páncélja.
Egy teknőspáncél azért jól jöhetne, mélázott el két sárgarépával a kezében, hogy meg tudja védeni magát, ha történetesen olyan vádakkal illetnék, amit csak azért találnak ki, hogy visszatartsák a neki járó pénzt a közös kasszából, amiben az ő pénze is benne van.
Addig el kell fogadnia, hogy ő már csak ilyen szegény ember marad. De legalább őrzi a tisztességét, és a romlást meghagyja másoknak, akik már megismerkedtek a korrupcióval, ezért mindig másokat vádolnak meg azzal.
A szerző irodalomtörténész