Ha az ember Dobrev Kláráról akar erőteljesen bíráló hangvételű cikket írni, akkor – tekintettel női mivoltára – mérhetetlen pofátlanságán felháborodva azt a kifejezést használja inkább, hogy leesik az állam. Pedig az ügy kapcsán nagyon nehéz az agyban hátrább a tolni a kocsmakompatibilis »a pofám leszakad« megjelölést. Meg fogják látni, miért.
Hetek óta a brüsszeli korrupciótól hangos a hazai és a nemzetközi sajtó. Az Európai Parlament alelnökét, Eva Kailit már le is tartóztatták, bankjegyekkel teli bőröndökkel szaladgáló hozzátartozókat csípnek fülön, s a dolognak még koránt sincs vége. Egy másik letartóztatott ugyanis vádalkut kötött, minek következtében remélhető, hogy kitálal a teljes, a tízes évek eleje óta tartó korrupciós folyamatról. Az ügy önmagában is szörnyű. Annak fényében pedig különösen, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament egymással versenyezve akarja hazánkra sütni a korrupció vádjának bélyegét, de eddig sose sikerült. Bizonyíték nuku, pusztán a jogállamiság ideológiai, politikai mantrájába csomagolva próbálnak bennünket befeketíteni. Azt is azért, hogy adjuk föl nemzetállami szuverenitásunkat, engedjük be a migránsokat, engedjünk teret az LMBTQ-kötődésű iskolai, óvodai érzékenyítőknek. Magyarán, hogy a magyarokat teljesen kiszolgáltatottá téve alá lehessen rendelni egy szűk, nemzetközi magántőkés csoport, egy birodalmi elit érdekeinek, amely akaratának teljesülését Orbán Viktor a magyarok felhatalmazását bírva eddig meg tudta akadályozni.
Hogy kerül a csizma, azaz Dobrev Klára az asztalra? Kérem tisztelettel úgy, hogy miközben egyetlen elítélő mondatot nem lehet tőle, férjurától, pártjától, a baloldaltól hallani a brüsszeli korrupcióval kapcsolatban, tehát szerintük minden úgy van jól, ahogy van, aközben képes olyan posztot megosztani Facebookján, hogy az arcátlanságát már szinte nem lehet fokozni. Dobrev: „Rendszerszintű korrupció van Magyarországon, ezt ki kell mondani. Végre kell hajtani, amit az unió kér, vissza kell állítani a jogállamiság, a demokráciánk alappilléreit és nemcsak azért, mert így juthatunk hozzá az Orbán miatt visszatartott uniós forrásokhoz, hanem mert ez a nemzetünk hosszú távú érdeke.” Az arcátlanság mellett ennek a mondatnak az is dobreves jellemzője, hogy egyetlen állítása sem igaz. Ennek kifejtését korábban már több alkalommal megtettem, így most eltekintek tőle. De következtetése aztán mindennek a teteje. Írja: „Most dől majd el, hogy Magyarország visszatér-e a nyugati demokráciák közé, vagy halad tovább a pártállami diktatúrák útján.”
Szóval, ha most nem szakad le a mennyezet, akkor soha. Annak ismeretében különösen, hogy Deutsch Tamás szerint közvetlen kapcsolat áll fenn a korrupciós ügyben érintett szocialista EP-képviselők és a magyar dollárbaloldal között. Ez könnyen tetten érhető, ugyanis – mint ismert – magyar EP-képviselők közös fotókat tettek közzé és tartottak rendezvényeket a gyanúba keveredett Eva Kaili leváltott EP-alelnökkel.
Annak ellenére tehát, hogy irtózatosan büdös van Dobrevék háza táján, még Gyurcsánynénak áll följebb, ő merészel vádaskodni. Arról nem szólva, hogy most éppen azok a képviselők kerültek korrupciós botrányba, akik korábban minden esetben Magyarország ellen szavaztak, és az uniós pénzek befagyasztásáért lobbiztak. Ez tökéletesen bemutatja az európai baloldal hazug, álságos és képmutató magatartását. Hidvéghi Balázs az Európai Parlamentben rámutatott: Brüsszelben rendszerszintű korrupció van, amely nagyon mélyen érinti az európai intézményeket, különösen az Európai Parlamentet.”
Ezek után Dobrev azt szorgalmazza, hogy hazánk ezt a korrupt brüsszeli rendszert részesítse előnyben, térjen vissza ehhez az európai „demokráciához”, s ne haladjon tovább a pártállami diktatúrák útján. Édes Istenem! Így kell totálisan hülyének nézni a magyarokat.
A diktatúrázás kapcsán érdemes felidézni Demjén Ferenc minapi nyilatkozatának idevágó részét: „Aki ilyet mond, az vagy pénzt kap érte, vagy nem is itt él. Ez több mint butaság.”
Kedves Olvasó, döntse el, melyik demjéni változat illik leginkább Dobrev Klárára.
A szerző szerkesztő