Élet a világbajnokság után

„Nem a marokkói labdarúgó-válogatott győzelmét ünnepelték, hanem azt, hogy gyűlölik az országot, ahol élnek, valamint a foci ürügyén lehetőségük nyílt arra, hogy a városközpontban randalírozva szórakozzanak.” Az idézett mondat egy francia újságíró véleménye, aki nemrégiben írt cikket arról, ami a világbajnokság Marokkó–Belgium meccse (Marokkó győzött) után történt Brüsszel belvárosában. Mint köztudott, a győzelem hírére migráns hátterű tömegek úgy „ünnepeltek”, hogy dűtöttek-borítottak, gyújtogattak, autókat rongáltak meg, s összeverekedtek a rendőrökkel. Különös kifejezése ez az örömnek, de nézetem szerint még különösebb, hogy ezt a magatartást, mármint a randalírozást lassan a hétköznapok részének tekinthetjük. Hogy egy sportesemény, egy nemzeti vagy vallási ünnep ürügyet szolgáltathat a rombolásra, az egész egyszerűen elfogadhatatlan és felfoghatatlan. A világ zavaros politikai életében azt még csak-csak próbálja megérteni az ember, ha egy országban a politika főszereplőinek valamely rossz döntése miatt lázongani, tiltakozni kezdenek emberek, embercsoportok, ám hogy minden észszerű indok nélkül, kizárólag „löttyös” indulatból valakik rombolni, randalírozni s egyre gyakrabban ölni is képesek legyenek, az minden emberi mérce szerint elfogadhatatlan. „Gyűlölik az országot, ahol élnek” – írja a francia kolléga. Én meg azt teszem hozzá, hogy valószínű ez a feladatuk.

S akkor itt időzzünk el egy kicsit! Elfogadhatatlan – írtam a rendbontók magatartásáról. Csak éppen ott tartunk, hogy elfogadják. Azok, akiknek a társadalom rendjét, annak szabályait kellene szigorúan betartatniuk. Mert mi történt például pár hete Berlinben? Szilveszter ünnepén petárdákkal és más pirotechnikai eszközökkel támadtak a békés ünneplőkre no és a rendőrökre, a tűzoltókra, a mentősökre a vitathatatlanul migráns hátterű emberek. Miért? Csak! Ez esett jól nekik. S napokon át titkolták az álságos német vezető politikusok, éppen azok, akiknek a társadalom rendjét kellene biztosítani, hogy ezek a támadók bizony migráns hátterű emberek. Végül aztán – némi felháborodás hatására – kénytelenek voltak bevallani azt, amit a kamerák felvételei is cáfolhatatlanul bizonyítottak. Tehát a politikusok hazudtak. Hazudni próbáltak. Így fordultunk tehát rá az új, 2023. esztendőre. Randalírozással és hazugságokkal. Nem túl biztató.

Hogy sem a berlini, sem a brüsszeli eset nem egyedi, azt manapság már egyetlen újságolvasónak sem kell bizonygatni. Évek óta hasonló történések súlya, nyomása alatt élünk, elég csak Nizzát, Párizst, Madridot, Londont és sok más helyszínt emlegetnem, ahol véres merényletek történtek az utóbbi években. Könnyű volna azt mondani, hogy ezek az országok egyék meg azt, amit főztek. Eszük ágában sincs ugyanis „megenni”, vezetőik inkább vég nélkül hazudoznak. Nem látják be, avagy nem vallják be, hogy bevándorláspárti politikájuk csődöt mondott, s immáron szinte csak hazugságra épül, miképpen a világ minden kincséért sem vallanák be azt sem, amit a fentebb idézett francia újságíró állított, hogy a jövevények jelentős része bizony gyűlöli azt az országot, ahol letelepedett, vagy ahol meg akarja vetni a lábát. Ha nem így lenne, ugyan miért robbantgatna, gyújtogatna, gyilkolna? S mert egyelőre semmiféle elfogadható javaslatuk nincs arra, hogy az egyre súlyosbodó migránshelyzetet, egyáltalán az úgynevezett kevert társadalom felépítésére irányuló törekvéseket miképpen lehet elfogadtatni az európai országok lakóinak többségével, hát bátran támadnak, egyesek mint a sarokba szorított vad, mások meg úgy, mint a parancsot kapó katona. Támadják azokat, akik nem mismásolnak, hanem határozottan kijelentik, hogy nem akarnak kevert társadalomban élni a saját földjükön, támadnak tehát bennünket is, mondván, hogy nem bánunk megfelelően a határainkat ostromló migránsokkal. Jogállamiságról hablatyolnak, csak éppen képtelenek elfogadhatóan megmagyarázni, mit jelent ez az immáron elcsépelt fogalom. Jogállam lenne az, ahol gyújtogatni, erőszakolni, robbantgatni szabad?

Kulcsmondat bizony a francia kolléga kijelentése, lehet, meg is kapja érte a büntetést: „Gyűlölik az országot, ahol élnek.” Persze, mondom én, hiszen erre képezték ki valamennyit, s ezt várják el tőlük azok, akik rendre ránk szabadítják őket. S ők teljesítenek, már csak azért is, mert sokan valóban kiképzett katonák. A minap éppen Szerbiában derült fény erre. Akik meg nem azok, ők gyújtogatnak, erőszakolnak, meglehet, szintén parancsra, s most éppen a katari vb-t „felhasználva” tetteik indoklására. Hadd nőjön a káosz Európában! Vagy Európában is. Ez a cél. S a káoszt még fokozza az ugyancsak mostanság forrongó brüsszeli korrupciós botrány, mely szintén Katarral függ össze, csak éppen másképp. Kell a pénz a sötét tervek teljesítéséhez. Mert a boszorkánykonyhában rendületlenül folyik a munka. Ezt akartuk? – kérdezem vélhetően sokakkal. Mi, magyarok nyilván nem. Kivéve azokat, akik busás hasznot húznak uniós munkájukból és hazaárulásukból. S kérdezem azt is, hogy bármelyikük elítélte-e a vb utáni randalírozásokat, ünnepeink meggyalázását? Nem tudunk ilyesmiről. Ennek oka csak az lehet, hogy érdekeltek a káoszteremtésben, amelyet a Soros-terv hívei nem is titkolnak: kevert társadalom, magyarán átalakított erkölcsi normák, a nemzetek eltüntetése és így tovább, régen tudjuk már. Csak éppen Európa tűr. Tűri a randalírozásokat, a migránsok tömeges beáramlását, tűr mindent, ami nem normális, és támad mindent, ami normális, avagy a Teremtőtől való. No és gyáva. Saját maga felszámolását nézi tétlenül. S nem meri bevallani, nem mer harcolni az ellen a tény ellen, hogy olyan világban élünk, amelyben senki sem szabad, amelyben szinte senki sem érezheti biztonságban magát, továbbá tisztességben élni szinte lehetetlen, mert naponta kényszerítik ránk s még cáfolni sem engedik a hazugságokat.

„Gyűlölik az országot, ahol élnek” – állítja a francia újságíró kolléga. Ez a feladatuk – véli Michel Houellebecq is, a kiváló s szintén francia író Behódolás című kitűnő regényében. Kár, hogy akiknek kellene, nem vonják le, sőt elhazudják a következtetést, ami mára már valóság: Európa behódolt. Tehát a legjobb úton van ahhoz, hogy felszámolja önmagát. Ostobán hőzöng, korrupciós botrányokba keveredik, páholyból nézi önnön elveszejtését, s gyűlöli azt, aki világosan látja, s értékelni meri a folyamatokat.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy itthon is meg másutt is számos szakértő mondja el naponta, s próbálja megmagyarázni, mi történik a világban. Én, vélhetően sokakkal együtt civil szemmel nézem a világot, s így is gondolkodom. Úgy látom, végletesen kettészakadt ez a mi Földünk: jóakaró, szorgos és emberi életet élni szándékozókra, civilekre és hátsó szándékú, a természet és a Teremtő törvényeit semmibe vevő, végtelenül sunyi és erőszakos irányítókra. Akik még a labdarúgó-világbajnokságba is belerondítanak, Katarral seftelnek – törvénytelenül. Kivételek persze mindig vannak, s ők nyilván egyetértenek azzal, hogy nem ezt bízta ránk az Isten, amivé mostanra vált a bolygónk. Sokakkal együtt nincs is módunk elmondani, mit gondolunk napjaink káoszáról, az ember- és természetellenes cselekedetekről, a sunyi trükkökről, harácsolásokról, összeesküvésekről. Látjuk az erőviszonyokat is. Ez idő tájt nem a természet és a Teremtő törvénye áll nyerésre, az biztos.

Mit tehetünk? Bizonyára sokan felteszik ezt a kérdést. Bárcsak pontosan tudnám! Abban viszont civilként is biztos vagyok, hogy minél többet és alaposabban tájékozódunk a világ dolgairól, annál biztosabban fogalmazhatjuk meg magunknak, mi miért történik, mi az eredete, és talán még azt is, mit kell tennünk, mit kell lelepleznünk. Ebben szeretnék segíteni egy kicsit.

A néhai amerikai elnök, J. F. Kennedy 1961-ben beszédet mondott az Amerikai Lapkiadók Társasága előtt. Ebből a beszédből idézek, röviden: „…az egész világon szembe kell néznünk egy fegyelmezetten egységes és könyörtelen összeesküvéssel, mely elsősorban rejtett módszerekkel növeli befolyásának területét – beszivárgással a megszállás helyett, felforgatással a választások helyett, megfélemlítéssel a szabad döntés lehetősége helyett, gerillákkal éjszaka, mintsem katonákkal nappal. Ez egy olyan rendszer, amely rengeteg embert és anyagi erőforrást tömörít egyetlen szorosan összefonódó építményben, egy nagyon hatékony gépként ötvözve a katonai, diplomáciai, hírszerzői gazdasági, tudományos és politikai műveleteket. Az előkészületeik titkosak, nem nyilvánosak. A hibáikat eltemetik, nem teszik ki a címlapokra. Az őket elhagyókat elhallgattatják, nem ismerik el. A kiadásaikat nem kérdőjelezik meg, nem kerül hír róluk a nyomdákba, nem kerül nyilvánosságra a titkuk. Ők irányítják a hidegháborút olyan háborús fegyelemmel, melyet semmilyen demokrácia nem remélhet és kívánhat teljesíteni.” Tudjuk, hogy Kennedy elnököt máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolták. Amit a beszédéből idéztem, abból világosan kiderül, s csak a vak nem látja, hogy az általa ismertetett módszert alkalmazzák Európa normális életének felszámolására is. A folyamatosan tartó kísérlet része volt a brüsszeli gyújtogatás, a berlini zavargás, s az a szomszédban dúló háború is, meg a határainkon nem szűnő illegális migráció.

Ébredj Európa! – mondják sokan és már régóta okos, a politikával hivatásszerűen foglalkozó emberek, valamint azok is, akiknek napi tapasztalatuk, hogy rossz irányba megy a világ. Sajnos, azt nem tudom megfejteni, miért vannak oly sokan, akik nem akarnak felébredni.

A szerző újságíró