Mit érdemes tudni Petőfiről?

A címben egy kérdés olvasható – márpedig az alapvető esztétikai hatáson túl az irodalom (a művelődés és általában a művészetek) történetét a készen kapott, „megtanulandó” válaszok helyett a jól megfogalmazott kérdések tehetik valóban személyes élménnyé. Ekkor kezdődik a nyomozás, amely a művel való kommunikációt – a szó lehetséges értelmében a „közösítést” – eredményezi. Bár maga az alkotásfolyamat is nyomozás, a művek értelmezése szintén olyan módszert követ, ahogyan a detektív fölfedi az elkövetőt. A „szövegnyomozás” kifejezés nem ismeretlen a strukturalista és dekonstrukciós elméletekben; Simon Ferenc mesterpedagógus A Columbo-módszer című kötetének irodalomértelmezési eljárása pedig összefoglalható akár az „úgy kell az irodalmat megérteni, ahogyan Columbo nyomoz” tételben is. Ennek alapja a jó kérdés, mely a motívumok, összefüggések, mintázatok keresésére vonatkozik. Ugyanúgy a szövegeseményben, mint a szövegek mögötti térben, akár a szerző életében is. Alább a szöveg mögötti térből villantunk föl néhány „nyomozati eseményt”.

Könyvespolcomon már negyedszázada ott áll a neves irodalom- és művelődéstörténészek tanulmányaiból szerkesztett Száz rejtély a magyar irodalomból című kötet, mellé került most Milbacher Róbert Legendahántás című könyve: „50+1 tévhit a magyar irodalomban”. Ezúttal a Petőfi életére és művére vonatkozó kérdéseket lapozzuk újra, nem kerülve meg a kultuszra vonatkozó mozzanatokat, melyek közt a két meghatározó a költő születése és halála. Hol és mikor született Petőfi? Miért kellett meghalnia (mikor, hogyan)? – Ezek a kérdések kikezdeni vélik a Kiskőrös, 1823. január 1-jei és a segesvári csata (Fehéregyháza környéke), 1849. július 31-ei adatokat. Ám a tényleges és közvetett bizonyítékok ezeket támasztják alá.

A kulturális emlékezetben Szabadszállástól Kiskunfélegyházáig több település verseng a Petőfi születési helye címért, összefüggésben a költő szlovák vagy magyar származásának problémájával – mutat rá Milbacher (Kiskőröst többségében szlovákok, Félegyházát viszont „színmagyar” kunok lakták). A család több mint egy éve Kiskőrösön lakott már, és ott kelt a keresztlevél is 1823. január 1-jén. Az ugyan nem kizárt, hogy már előző nap megszületett (Petőfi-alteregóként Az apostol Szilveszterét ekkor „találják meg”, és a költő születésnapján keresztelik), azonban a kiskunfélegyházi születést maga Petőfi „találta ki”. (A Szülőföldemen című vers alá azt írta oda, hogy „Félegyháza”, a Kiskunság pedig rá is erősített erre, az 1848. júniusi követválasztás propagandacéljait szolgálva, noha 1824 őszén valóban odaköltözött a család.) Halála-eltűnése körülményeit pedig többen rekonstruálták. Minden adatot figyelembe véve Alexa Károly is csak annyit tud bizonyosan rögzíteni, hogy „a segesvári ütközetben nyomtalanul eltűnt”. Azt a lehetőséget, hogy Szibériába került volna, semmi nem támasztja hitelesen alá, a barguzini nyomozás sem – annak a Petőfi-legendának a része, amely már a szabadságharc bukása után életre kelt, a népi emlékezetben őrzött reményként.

Arra is választ kapunk, hogy a Petrovics/Petőfi család asszimilálódási folyamatának utolsó láncszeme a költő s „részben éppen az asszimilálódott Petőfi költészete nyomán alakult ki az a nemzetkoncepció, amely elsődleges identitáskérdéssé teszi a nemzetiségi hovatartozást” – fogalmaz a Pécsi Tudományegyetem irodalomtörténésze. Akik nehezen tudják feldolgozni ezt, szívesen időznek olyan „összeesküvés-teóriákkal”, mint például azzal, hogy Széchenyi István lett volna az apja. Szó szerint véve a Döblingből írt levél metaforáját: „Petőfy – aki a fiam”, s utalva az 1846-os Felhők-ciklus verseire, hiszen az alábbi sorokban akár magára is ismerhetett a nemzethalál miatt magát vádló Széchenyi: „Fejemben éj van, éjek éjjele, / S az éj kísértetekkel van tele; / […] / Laktársam a kétségbeesés, / Szomszédom a megőrülés.”

És nem volt nemesi származású sem Petőfi – a családfakutatások a sok közül egy másik Petrovics családot fednek föl. Hogy lett volna-e alapja a Jókai által megörökített félrelépésnek Júlia mellől, vagy csak „kései bosszúja” volt ez Jókainak a Laborfalvi Róza miatt történt szakításukért, mikor 1876-ban az Egy az Isten című regényéhez gyűjtött anyagot? Jókai elbeszélésében nagy szerepet kap az írói fikció, az viszont tény, hogy közvetlenül a Szendrey Júliával kötött házassága előtt Petőfi majdnem feleségül vette Prielle Kornélia színésznőt.

S számos kérdés bontakozik ki a Nemzeti dal körül is. Eredetileg a Dicsőséges nagyurak… kezdetű vers lett volna a „forradalom hangja”, de a túlzottan radikális költemény helyébe a minden magyart megszólító vers került. Vagy mégsem szólított meg mindenkit? A Nemzeti dal látszólag szinte teljesen „lefedi a nemesi nemzet önelbeszélését”, ám ennek ellenkezője az igaz: azokhoz szól, akiktől elvették a harci erényt, a dicső múltat és az emlékezés reményét – tehát akiket megfosztottak a szabadságuktól, így a nemesek nélküli néphez, tükrözve Petőfi radikális jakobinus (akár az anarchista lázító szerepét is vállaló) álláspontját. És se nem keresztény, se nem pogány a „magyarok istene”, hanem a már említett összetételű népet védi; a századok által rákent „gyalázat” lemosása pedig arra vonatkozhat, hogy itt nem az egyszerű sárról, hanem az etimológiailag vele rokon, nemtelen mocsokról van szó – erre utalnak a Nemzeti dal előtt és után írott versekben szereplő hasonnemű képek.

„Elmondta-e Petőfi a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén?” – A megemlékezések szimbolikus mozzanata ez. Pedig éppen ott nem mondta el. A Pilvaxban, az orvosi és jogi karon, a nyomdánál igen, a múzeumi lépcsőre azonban csak a Vahot Imre által megrendelt kiadvány litográf illusztrációján került. És este ott sem volt Petőfi a Nemzeti Színházban, mikor a Bánk bán előtt elhangzott a vers. Milbacher Róbert a rendelkezésre álló adatok alapján úgy véli, Júlia tarthatta vissza a férjét. Az is sejthető, hogy mivel. Éppen kilenc hónap múlva, 1848. december 15-én született meg fiuk, Petőfi Zoltán.

Ki-ki döntse el, mindezt érdemes-e tudni Petőfiről! Szerintem igen. Ösztönözhetik ugyanis az olyan kérdéseket, amelyek elősegíthetik a szövegek személyes (avagy „nyomozói”) értelmezését.

A szerző irodalomtörténész