Nagy bajban lehetett Föld S. Péter, a szarkazmusát régen elvesztő exhumorista, amikor a Hirklikken – az „elvileg magyar” kifejezést idézve a Miniszterelnökséget vezető minisztertől – lényegében antiszemitizmussal igyekezett vádolni Gulyás Gergelyt, aki a pedagógusbér-emelés idei 21 százalékos mértékének kérdésessége miatt a gyurcsányista baloldal EP-képviselőinek súlyos felelősségét vetette fel.
A fenti végső következtetésre hosszas fejtegetés után jut el Földes, bocsánat Föld S., a komcsilibsik kedvenc érveinek piros ászáig. (Egyébiránt Föld S. 1978-ig Földes volt, talán az idő múlásával elfogyott poénjai miatt viccelődik azóta saját nevével – jobb híján. Bocsánat a névtévesztésért.)
Föld S. most azzal sózza az általa nyilván csekély értelmű medvebocsoknak tekintett olvasók agyát, hogy Gulyás ott keres ellenséget, ahol nincs is. Miközben a miniszter kifejti, hogy az „elvileg magyar” EP-képviselők „minden eszközzel akadályozzák az ezermilliárdos uniós kifizetéseket, s odáig mentek, hogy megszavazták az Európai Parlamentben, ne kapjuk meg a nekünk járó pénzeket, lévén ilyen határozatot hoztak.” A mi jó Föld S.-ünk erre azt mondja, hogy kérem, nincs itt semmi látnivaló. Nem is történt semmi. Gondolván, hogy az olvasók annyira hülyék, hogy beveszik tőle ezt a mesét. Mikor Dobrevék mást sem csinálnak, mint lobbiznak Magyarország ellen, hogy ne jusson hozzá a neki járó uniós ezermilliárdokhoz. Ez a „volthumoros” ember szerint azt jelenti, hogy ők nem ellenségek. Akkor nyilván barátok – gondolhatnánk az ő logikáját követve. Aztán tovább viccelődve megállapítja, hogy „Az uniós pénzek folyósításának elmaradása nem az ellenzék, hanem kifejezetten a magyar kormány sara.”
Ugye, rosszul is éreznénk magunkat, ha egy vérbalos portál magát függetlennek hazudó embere alaptalanul nem rúgna bele a kormányba. Már azt gondolhatnánk, talán beteg. De nem, következő mondatával megnyugtat bennünket romlatlan egészsége felől. Így érvel: „Ha Magyarország valódi jogállam volna, és Brüsszel számára nem lenne nyilvánvaló, hogy az unióból érkező pénzek jó része szőrén-szálán eltűnik, vagy nem tűnik el, hanem magánzsebekbe vándorol, akkor az ellenzék tehetne bármit, Brüsszelben megnyitnák a pénzcsapokat, és küldenék a milliárdokat.”
Ebben az állításban pregnánsan megnyilvánul Föld S. Péter érvelésének mérhetetlen igénytelensége is. A jogállamiság hiányát komoly érvként hozza ide, ahogy a pénzek eltűnését is. Miközben a politikában kevésbé járatos olvasónak is a könyökén jön ki, hogy a jogállamiság hiányát mantrázó „vád” egy politikai-ideológiai lózung, amit az unióban még nem volt ember, aki jogi érveléssel meg tudott volna védeni. Azért nem, mert jogi alapon egyszerűen jobbak vagyunk sok uniós „nagyállamnál”, ahol például lehetnek a bírók párttagok is, vagy a kormány felügyeli az ügyészséget, sőt a miniszternek utasítási joga is van fölötte. Ezeket a „nüanszokat” – valójában a jogállamiság tényleges semmibevételét – Föld S. nem veszi figyelembe, ahogy a balos EP-különítmény sem. Elintézi azzal, hogy az „EU-ban bizalmatlanok Orbán Viktorral és kormányával szemben.”
Édes Istenem! Ha a havi nettó hatmillió forintot a magyar adófizetők pénzéből zsebre tevő balos magyar EP-képviselők nem Orbánt támadnák reggeltől estig, hanem például Brüsszelt, amiért mondvacsinált okokra hivatkozva tartja vissza a forrásokat, akkor senki nem nevezné őket „elvileg magyar”-nak. Mert milyen magyar ember az, aki a hazájának járó pénz megítélése ellen szavaz, ha nem „elvileg magyar”?
Ezek után Föld S. sértődötten felhúzza az orrát, és előveszi az antiszemitizmus piros ászát, amivel ütni próbál: „Nem volt nagyon rég a magyar történelemben, amikor a hatalmon lévők döntötték el, ki számít magyarnak.”
Mondják ezt azok, akik a hatalom megszerzése érdekében a rasszista Jobbikkal szövetségre léptek, akik a judapestező, tetűcsúszdával gúnyolódó képviselőjelöltet teljes mellszélességgel támogatták. Akiknek a szekerét toló emberük felhúzott orral utalgatni merészel a magyar érdekek ellen küzdő, érvelő, szavazó és ebből fényesen élő Dobrevék „állítólagos” magyarságára.
Ha ezt Föld S. humornak szánta, arra csak annyit lehet mondani: rossz vicc volt.
A szerző szerkesztő