Nehéz időkben, amelyeket most élünk, különösen fontosak az újévi fogadalmak, amelyek régi hagyományra tekintenek vissza. A hatékony költségtervezés fogadalma például különösen azok számára előnyös, akik úgy érzik, hogy kifolyik a pénz kezeik közül. Hasznos fogadalom a többet olvasás, mivel a jó könyv segít ellazulni, pihentet, művel, oldja a napi stresszt. Fontos fogadalom az agy tornáztatása is, amerikai kutatók szerint például a matekfeladatok megoldása segít a negatív gondolatok leküzdésében, a kudarcok elviselésében.
Ezeknél már csak az új, modernkori fogadalmak fontosabbak. Például az, hogy fogadj örökbe egy növényt (lehet szobanövény is), esetleg állatkát, nem a hüllők csoportjából. Érdemes megfontolni a lépcsőzést is, ami hozzájárulhat az egészséges életmódhoz. Ugyancsak népszerű ajánlás, hogy ölelj meg valakit minden nap. Egy amerikai pszichológusnő szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc az élet megtartásához és tizenkettő a növekedéshez. Ezért háborús, inflációs, energiaválságos időkben ne spóroljunk vele. Ki ne felejtsük a fogadalmak listájából az idd le magad alaposan javaslatot, hiszen életmódunk megváltoztatásán fáradozó családterapeuták ilyenkor az ásványvizekre gondolnak, nem a laposüvegek tüzes beltartalmára.
Az utca embere mellett persze közéletünk szolgálói, a politikusok is szoktak újévi fogadalmakat tenni, amelyekből most sem volt hiány. A szocialisták társelnöke, az egyszerű melósok képviselője, a közmunkás szakszervezet volt elnöke, az éhségmenetek lázas szervezője, a magát a Suzuki-gyár főbejáratához láncoló Komjáthi Imre újévi fogadalmában azt szorgalmazta, hogy „kapaszkodjunk össze, legyünk szolidárisak egymással és közösségeinkkel.” Hétfő reggel már meg is kezdte a kapaszkodást. Élőben közvetítette a tanárok Miskolcról induló és a fővárosba tartó éhségmentesített menetét, tüdeje zihált, arca vöröslött, amint szolidaritált a lendületes pedagógusok sorait zárva.
Nem fogják elhinni, de az elszánt éhségmenetes Komjáthi nem érte be a pedagógusok iránt érzett aggodalmával, Kunhalmi Ágnes társelnökkel – ha csak írásos fogadkozásban is – a határon túli magyarok számára is fogadalmat tettek. A nemzettestvéreinket egykoron huszonhárom millió románnak tekintő párt mai vezetői immár Magyarország erőforrásaként, ihletőjeként tekintenek határon túliakra. „Azt keressük mindig először, aki azon a nyelven beszél, úgy főz, mulat, gyászol, káromkodik, mint mi – akivel értjük egymás gondolatait” – írták meg az őszintét.
Csak halkan kérdezzük, mennyire vegyük komolyan ezt a fogadalmukat? Tudniillik azt a pártelnököt, aki először már 2014 után bocsánatot kért az MSZP nevében az erdélyi magyaroktól, vagyis jelesül Mesterházy Attilát nemrégiben éppen kigolyózták a tisztújításon a pártból. Aki viszont a nevét és arcát adta a plakátokon az erdélyi magyarok lerománozásához, a kettős állampolgárság elutasításához Gyurcsány Ferenc kormányzása idején, vagyis a patkányozó Bangóné Borbély Ildikó az a legutóbbi időkik a mostani prókátorok harcostársa, a párt parlamenti frakcióvezető-helyettese volt. Távoznia pusztán csak azért kellett a szocialista pártból, mert lebukott a hamis diplomájával.
Gurcsány Ferenc exminiszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke is fogadalmat tett, hétfő hajnalban azt írta, hogy pártja ma Magyarország számára a pislákoló remény. „Nem te írod a szót, a szó ír téged. Azzá válunk, ami gondolatban, szóban életre kel. A szó valóságot teremt. Téged, hazát, szerethető vagy gyűlöletes világot” – írja az alanyi költő minden szégyenérzet nélkül.
Gyurcsány és a pislákoló remény. Párhuzamba állítva. „Az én nagyapám nem azért verte le ’56-ban a Lenin Kohászati Művek tetejéről a vörös csillagot, hogy ma az unokái szemébe röhögve a kommunisták szellemi örökösei lopják el a jövőjüket. Nem! És ott van ebben a csoportosulásban az a Gyurcsány Ferenc is, aki már személyes tapasztalatokat szerzett a terror és az elnyomás terén 2006 őszén” – írta egy egykori miskolci jobbikos politikus, aki most lépett át a Demokratikus Koalíció frakciójába. Gyurcsány korábbi szavai szerint egy náci pártból jött az erősítés.
Összenő, ami összetartozik.
A szerző újságíró