Alaposabb kémiai és biológiai ismeretek nélkül J. Károlynak fogalma sem volt róla, hogy miből áll a mosópor. Valószínűleg azok többségének sincs, akik használják, ellentétben azokkal, akik még mosószappannal harcoltak a kosz ellen, mint például az ő nagymamája, aki otthon főzte a szappant. Halványan rémlik előtte, hogy avas disznózsírt és faggyút használt, meg a fa hamuját keverte össze vízzel, és elég büdös volt, viszont a szappan már nem.
Ha mégis vegyipari középiskolába ment volna az elmismásolt gimnázium helyett, akár azt is megtanulhatta volna, hogy a szappan nem más, mint zsírok és olajok lúgos hidrolíziséből kapott nagy szénatomszámú karbonsavak nátrium-, illetve káliumsója. De nem ment vegyipariba, így kimaradt az életéből ez a fontos tudáselem is, hasonlóan ahhoz, hogy mennyi a naponta elfogyasztott élelmiszerek károsanyag-tartalma.
Nem rég vett véletlenül egy zacskós kenyeret, aminek négy hónap a szavatossága. Még egyszer megnézte a dátumot. Nem merte felbontani, arra gondolt, hogy jól jön majd, ha nem lesz mit enni, mert akkor már úgyis mindegy.
Léteznek emberek, akiknek már most is mindegy, hogy mi lesz másokkal. Például nem tudják megjósolni pontosan, hogy mennyi jövedéki adót bír el a homo sapiens, viszont épp azzal kísérleteznek most is, hogy kiderítsék.
Feltételezte, hogy a mosóporok előállításához szükség van gázra is, mint a műtrágyához, meg áramra, amúgy miért emelkedett volna pillanatok alatt másfélszeresére az ára!? Persze, az alapanyagokat meg a készterméket is el kell szállítani egyik helyről a másikra, a tisztaságban ezért már benne van ennek a mocskos háborúnak az ára is.
J. Károly nézte maga előtt a reggelijét, a tányérra szelt kenyérszalonnát – nem volt abban egy vékony csík hús sem –, és eszébe jutott a nagymamája, hogy vajon tudna-e ebből is szappant főzni.
A mosópor éppen elfogyott, nem volt már tiszta inge sem, így J. Károly kivett a szennyesből egyet, befújta olcsó légfrissítővel, rávett egy vastag pulóvert, s igyekezett megfelelő távolságot tartani a valóságos emberektől.
Úgy érezte magát, mint egy nyugat-európai.
A szerző irodalomtörténész