Brém-Nagy Ferenc

Vélemény és vita

Valós számok, időhurok

álláspont

Új költségvetést akar az árnyékkormány. Ezt Dobrev Klára árnyék-miniszterelnök jelentette be a grémium negyedik ülése után. Elméletileg nem lenne ezzel baj. Ahol létezik ez a forma, az a célja, hogy megmutasson valamiféle alternatívát az éppen kormányzó politikai formáció tevékenységével szemben. Nálunk ez is ilyen sajátságosra sikeredett. A választáson hatalmasat bukott, ergo választói támogatással finoman szólva is csak mérsékelten rendelkező ellenzéki összefogás hat pártjának egyike úgy döntött, ő megalakítja. A jó szerencse eddig megóvott bennünket, hogy a másik ötben is felcsiholódjon az öntudat, és erre az útra lépjen. Bár az egész jelenség abszurd drámákat idéző kesernyés lényegéhez lehet, akkor kerülnénk a legközelebb. Hat ellenzéki árnyékkormány, az már teljesítmény lenne, tán még a Guinness-rekordok közé is bekerülhetnénk vele…

De hagyjuk, ez végül is a Dobrev–Gyurcsány házaspár esete a politikai szövetségesekkel.

Figyelemre méltóbb az a pillanat, amikor az árnyék-miniszterelnök bejelentette az igényt az új költségvetésre. Azt mondta, annak valós számok alapján kell elkészülnie. Így: valós számok alapján. Ne kételkedjünk benne, tudja, mit beszél. Tisztában van a valós számok mibenlétével. Tisztában volt régen is, amely időszakról férje és pártelnöke híres őszödi tudósításában így számolt be: „Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmai politikai egységet, mint soha ebben az elmúlt években. Vagy talán sose. Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka hagy maga után kívánnivalót.” Ez az a pont, ahol az alternatív valóság gonddal szőtt szövete felfeslik, előkéredzkedik a múlt, fejünk felett elrepül a nikkel szamovár, és az időhurkot gyártó politika lényegére láthatunk.

Érteni vélem, hogy nem egyszerű feladat, hiszen a tapasztalat, a hozzáértés, a kormányzóképesség elhitetése az „időben levést” igényli, az elkövetett bűnöktől és hibáktól, illetve a következményeiktől való szabadulás pedig csak az azon kívül kerüléssel lenne lehetséges. Elméletileg. S hiheti, hitetheti egy politikus, hogy neki sikerül, sikerülhet, gyanítható, Vajda Jánosnak van igaza: „S isten se törli azt le végkép, / Mi egyszer itten megesett...”

A szerző vezető szerkesztő